2014.09.01. 13:24 – Nihil_AK

A zsiger és az agy egyensúlya - Entombed A.D.-lemezkritika

Entombed A.D. - Back To The Front (Century Media)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

entombed-backtothefront.jpg

A tavalyi év során a skandináv death metalosokat is elérte a lehető legméltatlanabb sors, hiszen a zenekar gyakorlatilag kettészakadt. Alex Hellid gitáros távozott, és vitte magával a nevet is, amit utólag nem teljesen értek, hiszen a Clandestine lemez szimfonikus előadásától eltekintve az ősfelállás - nagy vonalakban Hellid kiegészülve Uffe Cederlunddal és Nicke Anderssonnal - azóta sem csinált semmit. De hát ők biztosan tudják miért és mire volt ez jó. Mindenesetre az utolsó lemezt elkészítő gárda maradéka több hónapos csúszás után Entombed A.D. név alatt hozta ki az idei lemezt, amiről nyilván mindenkinek lesz majd véleménye. Ahogy nekem is van.


lemezkritika rock metál death entombed ezt hallgasd entombed ad



2014.08.29. 09:53 – Boros Gábor

Indokolatlan szomorúság - Common-lemezkritika

Common – Nobody’s Smiling (Artium/Def Jam)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Common front cover.jpg

A kilencvenes évek nagy túlélője, a karrierjét hullámhegyekkel és völgyekkel, meglepő együttműködésekkel és hollywoodi kitérőkkel egyaránt tarkító Common most egy borongós koncept lemezzel tér vissza a mainstream hip-hop fellegvárában, a Def Jamnél. A Nobody’s Smiling a Chicagóban tapasztalható, fiatalok körében egyre gyakoribb fizikai és mentális erőszakra reflektál, a maga tizenhárom felvételével. A város első országos, és világsikert elért mikrofonistája három évet várt, hogy ezzel az alapvetően sötét, egyszerre a múltba és előre tekintő lemezzel megpróbálja a lehetetlent: a nagypályás kommerciális sikert. Eddig úgy tűnik sikerül neki.


lemezkritika hip-hop rap common ezt hallgasd



2014.08.22. 13:42 – Lángoló Gitárok

Hipszter Britney és a black metal - Öt lemezkritika 2014-ből

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Mostanában nem ömlöttek a lemezkritikák itt a Lángoló Gitárokról. De attól persze még hallgatunk zenét. Legutóbb is jól leszóltuk az új Opeth-et, de dicsértük a Mastodont, meg tényleg egy csomó minden bejön nekünk. Meg van, ami nem. Alább van öt lemez, igen változatos műfaji felosztásban, szépen reprezentálva a Lángoló vegyessalátaságát.


lemezkritika judas priest anathema wolves in the throne room ezt hallgasd lana del rey dog fashion disco



2014.08.20. 16:04 – SCs

Elmondjuk és meg is mutatjuk, hogy miért borzalmas az új Opeth-lemez

Opeth – Pale Communion (Roadrunner)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Opeth_Pale_Communion_album_artwork.jpg

Mi itt a Lángolón sokat mókázunk, dilizünk, de akármit is állítanak ellenségeink, a zenét igenis nagyon komolyan vesszük. Néha azon is vitázunk, mennyire lehet, legyen egy kritika szubjektív, ami egyébként a kommentelők egyik kedvenc témája is, legtöbbször negatív kontextusban, mondván, dögöljön meg a posztíró, amiért a saját véleményét erőlteti, holott arra senki sem kíváncsi, inkább azt mondja meg objektíven, hogy fasza-e XY albuma, vagy nem fasza. Lássuk be, ez nevetségesen hangzik, miközben leírtam, én is nevettem rajta.

Szerintünk: (1/5)
Szerintetek: (2,5/5)

lemezkritika rock opeth



2014.07.24. 17:40 – Dankó János

A Mastodon régen jó volt. Meg most is az. Lemezkritika.

Mastodon - Once More ’Round The Sun (Reprise/Magneoton)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az okos metálzenét hallgatók számára a Mastodon szent tehénnek számít. Aki nem szereti őket, szinte már undorral várja, hogy egy kritika ismét leírja, hogy milyen óriási lemezt csináltak, mekkora koncertet adtak, és talán még azt is hozzáteszik, hogy mindez jó, de régen a Mastodon is jobb volt. Aki nem akar, ne olvasson tovább: a Mastodon most is jó, és akkor is jó volt. Egy tehetséges zenekar, egyedi elgondolásokkal és stílussal. Szóval innentől jöhet a dicséretcunami, mivel a Once More ’Round The Sun is nagyon fasza, de inkább kezdjük az elejéről.


lemezkritika rock metál mastodon ezt hallgasd



2014.07.04. 12:00 – Rácz Mihály

Világzene, rock, sőt flamenco - Az Apnoe és a Holddalanap új lemezei

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kedvenc világzenei labelünk, a Gryllus kiadó hozta ki a néhány évvel ezelőtt zajló Folkbeats tehetségkutató egyik felfedezettjének az Apnoének új, azaz második nagylemezét Víganjárók címmel. Az elsőt még saját sorozatában a tehetségkutató mögött dolgozó Trottel Records publikálta, és jól tette. Vagyis mindkét kiadó jól tette, hogy megszavazta a bizalmat ennek a győri folk-rock bandának, mert színes-szagos muzsikájuk a műfaj egyik legélvezetesebbje, de itt álljunk is meg egy kicsit.

Suzuki_PartsOfCar_Banner640x90_GIF.gif


lemezkritika folk rock világzene apnoé holddalanap



2014.06.11. 13:43 – KirschAndrás

Nem csak nosztalgia - Body Count-lemezkritika

Body Count - Manslaughter (Sumerian Records)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Body-Count-Manslaughter.jpg

Remélhetőleg eljön az a nap, mikor a mindig tökéletesen objektív zeneszakértőket a Skynet robotjai dolgoztatják halálra egy árvíz sújtotta görénymenhelyen. Tudniillik, ők azok, akik a Body Countról nulla zenei értéket képviselő, túlértékelt, divatos alibizenekarként emlékeznek meg. A legbosszantóbb dolog ezzel kapcsolatban mégis az, hogy valahol igazuk van, hiszen Ice-T-ék korai lemezei helyenként butábbak voltak, mint VV Aurelio gazdaasszonyképzős rajongótábora. Ám ezzel együtt is rászolgálna a lincselésre az a zenerajongó/kritikus, aki képes egy Body Count-albumról anélkül értekezni, hogy ne kerítené hatalmába a 90-es évek underground zenéi iránt érzett nosztalgia.


lemezkritika metál hardcore rap body count ezt hallgasd



2014.05.30. 13:21 – Magyar Ádám

A szerelemnek mindig rossz vége lesz – The Black Keys-lemezkritika

The Black Keys - Turn Blue (Nonesuch/Magneoton)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Black Keys átütő sikere valahol a 2010-es Brothers körül kezdődött, és igazán a 2011-es album, az El Camino kapcsán csúcsosodott ki. Mindkét említett lemez mellé Grammy-díjak is jártak, és a rétegismertségből eljutott velük a zenekar a lemezeladási listák élmezőnyébe. A folytatás, a Turn Blue nemrég jelent meg, megnéztük, átugorja-e a magasra tett lécet.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,6/5)

lemezkritika rock blues ezt hallgasd black keys



2014.05.25. 11:08 – Lángoló Gitárok

Metál hat dózisban

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hat metállemez a közel(meg a nem annyira közel)múltból: Sebastian Bach – vesztére - nem észleli az idő múlását, a Steel Panther tovább romantikázik, a Black Label Society erős közepes, a Sonata Arctica tigrisbukfenccel ugorja át fájdalomküszöbünket, az Alter Bridge-dzsel érdemes próbálkozni, a Five Finger Death Punch meg elmegy.


lemezkritika sonata arctica sebastian bach black label society alter bridge five finger death punch steel panther



süti beállítások módosítása