Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Az iskola, ahonnan a diákok óra után sem akarnak hazamenni!” – hirdeti magát Magyarország új könnyűzenei iskolája, a Zeneipari Hivatal. Hazánk első olyan zeneipari iskolájáról van szó, ahogy egyszerre több képzés is indul, szám szerint négy. A Beatles-től Yonderboi-ig elnevezésű tanfolyam a könnyűzene történetét mutatja be a gombafejű Beatles-fiúk felbukkanásától a popkaméleon Lady Gagáig. Az Access All Areas néven futó képzésen angol anyanyelvű oktató segít eligazodni a nemzetközi zeneipari szókincs útvesztőiben. Egy speciális területtel, a digitális zenei üzlet hátterével is megismerkedhetnek a hallgatók a Digitális zene üzlet A-Z-ig! című kurzuson. A negyedik képzés pedig a Zeneipari menedzsment, ami Szegeden indul és az ipar hátterének megismerését segíti. Az oktatók és kurzusvezetők között szerepel Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész, többek közt A magyarock története 1-2. című könyv szerzője; Csatári Bence, a Kádár-korszak könnyűzenei politikájának szakértője; Bodrogi András, a magyar zenei new media szakember és a Liverpoolban zeneiparból diplomázott Steve Swindelli. De, hogy mitől más ez a képzés, mint a többi hazánkban fellelhető kurzus, mi az egyedisége és erőssége arról Morcz Fruzsinát, az iskola kitalálóját és vezetőjét kérdeztük.
Húsz éve leköltözött vidékre, de továbbra is hordja a bőrdzsekijét a Beatrice idén 67 éves énekese, aki szerint a magyar rockzenészek megérdemlik a sorsukat, és nem sajnálja, hogy nem az ő együttese lett az új Ramones. Milyen veszélyt látott a Beatrice közönségében az államhatalom, és mi köze volt a lengyel hajógyári munkásnak a zenekar ellehetetlenítéséhez? Miért viseli rosszul, ha előítéletesek vele szemben, és mi állt az elhíresült Hal a tortán-balhé hátterében? Március 16-án jubileumi koncertet ad a Beatrice, Nagy Feróval ebből az alkalomból beszélgettünk csövesekről és almaborról, az időzített társadalmi bombákról, a látens alkoholista Gertrúdról, valamint arról, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan sír a szaxofon a szép arcú Quasimodóért. (Fotók: Barakonyi Szabolcs/Index)
Az idei év 
Amikor péntek, délután kettőkor már egy tucat tinilány piknikezett a PeCsa bejárata előtt el kezdtem érteni, hogyan tudott mindössze pár nap alatt elfogyni az összes jegy a Mumford and Sons budapesti koncertjére. Aztán megismerkedtem a végtelenül közvetlen Ted Dwane-nel és Marcus Mumford frontemberrel és kezdtem érteni miért rajong ezért a négy szőrös fazonért most a fél világ. Velük beszélgettünk az együttest érő hirtelen sikerről, Shakespeare-idézetekről és a Wimbledon focicsapatáról.
Exile címmel ma jelent meg, a 
Natacha Atlas az egyik legsikeresebb világzenész, aki a keleti és nyugati zenék hatásainak vegyítésével, Transglobal Underground nevű egykori zenekarával és különleges előadói stílusával hívta fel magára a figyelmet húsz évvel ezelőtt. A magyar közönség is jól ismerheti, hiszen többször járt a Szigeten is. Most március 2-án egy újabb felállással és részben új projekttel lép fel az 
Tavaly év végén jelentette meg bemutatkozó nagylemezét a Konyha, akiktől az előző három évben több klipet is bemutattunk (
Tavaly jelent meg az Angertea Nr. 4: Songs Exhaled című lemeze, amiről a No Computation dal márciusban felkerül majd a neves Terrorizer metálmagazin CD mellékletére. Most viszont nem ennek a klipjét mutatjuk be, hanem a frappáns című Meeting Satan on the Way to Personal Desertificationt, amiben egy csajbuliból váratlanul valami szörnyűség lesz. Alább a videó, valamint egy mikrointerjú Mihály Gergely frontemberrel.