Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Baromi jól indult ez az év vagy legalábbis elég jónak nézett ki koncertfelhozatalban. Még februárban is azon lamentáltunk Fekő kollégával, hogy milyen durva lesz a június meg a július, nem fogjuk bírni. Júliusban konkrétan lett volna egy olyan hetünk, amilyen talán még soha nem volt: indítottunk volna a mindig remek szórakozást nyújtó Judas Priesttel hétfőn, kedden (talán) nem lett volna semmi, szerdán mentünk volna a szintén kiváló koncertzenekar Pearl Jamre, csütörtökön teljesült volna a régi vágy KISS, pénteken pedig húzás le Kolozsvárra, illetve az onnan nem messze lévő bonchidai Electric Castle fesztiválra, ahol tavaly elég jól éreztük magunkat. Olyan volt, mint egy álom. Az is maradt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg először a mono táskamagnóján, "ezt hallgasd!" felkiáltással. Ez volt a Filth, az első lemez, a címét tudtuk, meg a zenekar nevét, de hogy ez most stúdiófelvétel vagy egy koszos pincében felvett koncert, fogalmunk sem volt róla. De megjegyeztem.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és a néhány meghallgatott dal nem győzött meg arról, hogy érdemes jobban beleásni magam a lemezeikbe. Előítéletes voltam, és vagyok is, na: érzékeny, jólfésült fiúk felhúzott orrú, öntetszelgő művészkedésének tűnt az egész. Különben is rég kiábrándultam az északi jóléti-avantgárd, burzsoá-progresszív metalzenékből. Voltam Arcturus-rajongó, egy-két lemezüket a mai napig szeretem, sőt: az Ulver Perdition City-ig tartó korszaka is kellemes emlék, de mára a legtöbb ilyen zene egyszerűen értékét vesztett, üres, csillogó mázzá fokozódott le a szememben. Nem kellettek a tört ütemeik, sem az éteri neobarokk szintijeik, sem az egzisztencialista szorongásuk, a jellemzően fellegeket karistoló férfiénekhangokra meg végképp nemet mondtam. Ezek mindegyike stimmelt a Leprous-nél, utóbbi ráadásul hallhatóan örök főszerepet kapott, úgyhogy elzárkóztam. (Fotók, valamint még több kép: Bands Through The Lens)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

• 
• 
• 
• 
• 

Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül is a Megadeth védjegyévé vált. Ám sajnos nem az ominózus konfliktus volt az egyetlen tényező, mely kétségessé tette, hogy a Big Four említett tagját láthatjuk-e valaha élőben magyar nyelvterületen – vagy bárhol. És bár Dave Mustaine idő közben legyűrte a rákot, legutóbbi sajtófotóján sokkal inkább emlékeztetett a Szomszédok Ernő bácsijára, mint egykori önmagára. Örömmel jelenthetjük, hogy anno kizárólag a csövessapka áldásos hatásának lehettünk szemtanúi, a jó Dave ugyanis – zenekara aktuális felállásához hasonlóan – pazar formában volt. Betegségére csupán egy rövid konferansz erejéig tért ki, miközben a kb. egyórás setlisttel – mely a Dystopia lemez egy-két szerzeménye mellett kizárólag alapvetésekből állt – kilóra megvették az egybegyűlteket. Jól szólt, feszes volt, Kiko Loureiro perfektül hozta Marty Friedman szólóit, de ez az este mégsem róluk szólt – és ezzel szemlátomást tisztában is voltak. (Összes fotó: Artlasso)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Idén húszéves lesz az ezredforduló utáni Magyarország egyik legfontosabb zenekara, a hiperkarma, a kerek évfordulót pedig Bérczesi Robiék egy Aréna-koncerttel ünnepelték meg. A két és fél órás, harmincnégy számos bulin a zenekar gyakorlatilag a teljes életművét bemutatta, így aki kevésbé ismerte őket, az egy este alatt most teljesen képbe kerülhetett. És eközben még jól is érezhette magát. (Nyitókép: Bende Csaba)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Slipknot tegnapi koncertjét végignézve azon gondolkodtam, milyen döntések alapján rakja össze a setlistet egy akkora zenekar? Mert tegnap bőven többségben voltak az aprítós, darálós dalok a nagyívű refrénesekhez képest. Bizonyítani akarnak, hogy „mi még mindig true-k vagyunk!”, „nem fog rajtunk az idő!”, „tessék, egyétek meg!”? Ez a kérdés motoszkál bennem azóta is. Azaz: ők valóban élvezik ezt a fajta és ilyen intenzitású zúzást, amit egyébként valóban jól csinálnak? A későbbi időszak letisztultabb dalainak személy szerint jobban örültem volna, de nem így történt, emiatt maradt is hiányérzet bennem. A ráadásban a (sic)- People = Shit – Surfacing alatt tényleg akkora aprítás volt, hogy a végére azt éreztem, hogy… igazság szerint nem is tudom, mit éreztem már, komolyan. Nagyjából azt, hogy „mindegy, csak ki innen”. Félreértés ne essék: ez természetesen a zenekar dicsérete. (Fotók: Artlasso.hu)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

November végén húszéves lett a Quimby most már jó hosszú történetének legjobb lemeze, az Ékszerelmére, a zenekar pedig ebből az alkalomból el is játssza az egész albumot az év végi koncertjein. A turné végállomása Budapesten volt, illetve még lesz is, mert összesen három teltházas koncertet ad a Quimby a karácsony előtti napokban az A38-on, az elsőn pedig mi is ott voltunk. Szerencsére.(Fényképek: sinco)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Amikor a Kaláka együttes megalakult, akkor a dobosunk éppen ötéves volt,

- kezdte bevezető mondókáját a Budapest Bár zenekar-vezetője, Farkas Robi, a MÜPÁ-ban tartott 50 éves Kaláka, születésnapi koncertjén.