Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az utóbbi időkben a Szigetnek meggyűlt a baja a gigasztárokkal, Rihanna igazán kellemetlen koncertje után tavaly SIA is csak a színpad legtávolabb eső sarkában ácsorgott másfél órán keresztül. Pinken volt a világ szeme, hogy visszaadja a popénekesnőkbe vetett hitemet, már ha volt valaha ilyen. A nagyszínpados esti sztárfellépőkre a hét nap alatt több megy el, mint néhány másik színpad teljes költségvetése. Mikor még a bejáráson arról faggatták Kádár Tamást, a Sziget Kft. vezetőjét, hogy mégis mennyit kért Pink, hogy fellépjen, ő csak annyit mondott, hogy ezeknél a sztároknál milliós nagyságrendű gázsikról beszélünk, mármint természetesen dollárban. A Szigeten minden adott is arra, hogy hatalmas koncertet lehessen tartani, kivéve egyvalamit: az élvezhető hangerősséget, és ez, lássuk be egy zenés rendezvény során nem éppen az a pont, ami felett csak úgy legyinteni lehet. (Pink-képek: sziget.hu)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az elmúlt évtizedben született itthon két olyan fesztivál, ami mára már gyakorlatilag kultikusnak számít, legalábbis bizonyos körökben. Mindkettő főleg az értelmiségi és alternatív fiatalokra épít, egy csomó nem zenei programot szervez, családbarátnak mondja magát, és mindkettőt egy tó mellett rendezik meg, festői környezetben. Nem, nem a Balaton Soundra és a Strand Fesztiválra gondolok, hanem a Fishing on Orfűre és a Bánkitóra. Na de melyik fesztivál a jobb? Ebből a posztból most kiderül. 
A képeket a Fishing és a Bánkitó Facebook-oldaláról válogattuk.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hosszú idő után másodszor éltük át a Budapest Park bejáratához érve, mit érezhetett Kyle Reese a Terminátorban, amikor ekképpen faggatta a lefegyverzett rendőrt: „Milyen évet írunk?” Hasonlóra először 2014-ben volt példa, amikor szembesültünk vele, hogy a HIM még mindig képes telt ház közeli állapotokat előidézni. Ez már csak azért is valószerűtlennek tűnt, mert a finn alakulat és Marilyn Manson egyaránt a késői 90-es, korai 2000-es években élte fénykorát. Mi pedig abban a tudatban éltünk, hogy a csipkés kesztyűs, horrorsminkes tinilányok azóta a dodó madár és az erszényes farkas sorsára jutottak. Vagy legalábbis felnőttek, az utánuk következő generáció pedig már új kedvencet talált a Suicide Silence vagy a Bullet For My Valentine személy(zet)ében. Nos, a jelek szerint csak annyi történt, hogy a fekete menyasszonyi ruha kiment a divatból (esetleg bezárt a Ciánkáli). Ugyanakkor hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy a Brian Warnerre kizárólag huszonegy-két éves, a körzőheggyel véghezvitt öncsonkítást épp, hogy kinövő lánykák voltak kíváncsiak. Tudniillik a harmincas korosztály legalább ekkora arányban képviseltette magát a Parkban. (A kép nem a helyszínen készült, mert hivatalosan nem lehetett fotózni a koncerten.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Mint azt korábban már említettük, a különösen szívlelt fesztiválok utolsó napjához óhatatlanul társul némi szomorúsággal vegyített szentimentalizmus, melynek maximális átéléséhez keresve se találtunk volna megfelelőbb aláfestő zenét a Fostartálynál.  A zenekarhoz utoljára kb. akkor volt szerencsénk, mikor a Spárgázó Jean-Claude Van Damme van a fenekemre tetoválva című klasszikust tíz eső-kelő tróger előtt prezentálták a Kultiplexben(?). Azóta – mint azt a Rockmaraton szombati napja duplán is igazolta – a grindcore lakossági műfaj lett, a BP Underground Pit sátorban ugyanis egy okádéktócsányi szabad hely nem volt. És bizony az újabb szerzemények alapján (Lehugyozott egy látássérült a Burger King emeletéről, A szippantóskocsi balladája, Kibaszott dühös dal) is nyilvánvalóvá vált, hogy a Fostartály a Balaton Sound-napijegyért cidázó ribancok útjára lépett. No, de még ezt is hajlamosak vagyunk elnézni egy olyan alakulatnak, melynek frontembere az egyéves jubileumra való tekintettel Megadeth-pólóban avokádót dobál a közönség soraiba. (Az egybegyűltek pedig vécépapír-zuhataggal honorálták a nagylelkű gesztust.) Egyébként meg szimplán kurva jó bulit toltak, Fostartályt az Eurovizióra! És bár ennyi bőven elegendő lett volna a harangvirág lelkületű picsogásból, a Gutalax még rátett egy lapáttal. A vegyvédelmi ruhás csehek a szokásos Baywatch-intró helyett ezúttal a Ghostbusters főcímzenére vonultak színpadra, a közönség pedig a szokásos sablonos kellékekkel (vécépumpa, felfújt óvszer, dzsuvás matrac, gumikrokodil) köszöntötte őket. Mellesleg a fesztivál – és úgy az általános zenetörténet – legjobb vokáljait magasan az ő frontemberük prezentálta. A koncert végén komolyan attól tartottunk, hogy soha többé nem leszünk képesek meghallgatni egyetlen könnyű- és komolyzenei kiadványt sem, melyen nem ez a fajta digitális varangyhányás hallható. Egyébként pedig Gutalaxot a kereskedelmi rádiókba! (Fotók: Bands Trough The Lens)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Talán meg sosem volt olyan aktuális és érdekes a Bánkitó Fesztivál, mint idén. Egyrészt azért, mert először a fesztivál történetében a szervezőknek sikerült elhozniuk néhány külföldi zenekart, köztük azt a Slavest is, ami ma már egyáltalán nem kis név, másrészt pedig azért, mert még soha nem hárult annyi figyelem Magyarországon a fesztivál egyik főszereplőjének számító civil szférára, mint most. Elmentünk mi is, és most jól megmondjuk, hogy milyen volt. (A képeket a fesztivál Facebook-oldalán találtuk.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Karrierem talán leggyötrelmesebb öt napja után átértékeltem az életemet, és megfogadtam: soha többé nem gúnyolódom Kalapács-felvarrós málhazsákon vagy XXL-es Slipknot-kapucnis - surranóba tűrt oldalzsebes nadrág-kombón. Sőt, még azokon sem, akik cickánybőr lótakaróval a hátukon, Trónok harca-karakternek maszkírozva érkeznek a folk(os)-metálzenekarok koncertjére. Pedig ezekből akad egy néhány, lévén, hogy a feröeri Tyr zúz a színpadon. Hót’ szimpatikus arcok, a zenéjük sem olyan, mint a pálinkás energiaital (azaz tradicionálisnak tűnni akaró geil takony), ám a Total Chaos jelen pillanatban sokkal nagyobb vonzerőt jelent. És itt szembesülök először olyan szürreális, már-már értelmezhetetlen dologgal, mellyel húszéves fesztivállátogatói karrierem során egyszer sem: ez pedig sátorban játszó, hibátlan hangzású punkzenekar. Szó se róla, a jelenség cseppet sem autentikus, maga a Total Chaos ellenben maximálisan az. A szerzemények a GBH és az Exploited legszebb hagyományait idézik, a tagok pedig úgy festenek, mint Bill Paxton és pórul járt haverjai a Terminátor elejéről. Eszeveszetten húzós az egész, Rob Chaos hangja pedig olyan, mintha a dorogi szénbányák után lenyelte volna a diósgyőri likőrgyárat is. A színpad előtt rajzfilmes tömegverekedéseket idéző pogó bontakozik ki - porfelhőből kilógó kezek és lábak - és ami azt illeti, a Police Rat- és Street Punx-kaliberű darabok meg is követelik mindezt. A buli tokkal-vonóval nem több egy óránál, de minden perce tökéletes. (Fotók: Bands Through The Lens)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Milyennek kell lennie egy minőségi hip-hop fellépésnek? Megállja egyedül a helyét egy fesztivál nagyszínpadon, headlinerként egy rapelőadó? A magyar közönségnek már annyi elég, ha az amerikai sztár egyáltalán hajlandó fellépni arra a bizonyos színpadra? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem miközben az idei Balaton Sound line-up két amerikai hip-hop produkcióját figyeltem. A válaszok pedig, ha adhatók igazán ezekre a kérdésekre, egyáltalán nem pozitívak. (G-Eazy-nyitókép: Csudai Sándor www.facebook.com/csudaisandor)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy fesztivál utolsó napjához szükségszerűen társul némi keserűség, ám ezt most - földi pályafutásom először - valahogy nem tudom olyan mélyen átélni. Ellenben erős késztetést érzek rá, hogy valami olyat tegyek, amit az idei Sound időtartama alatt sosem: kihúzom a fülhallgatót, és hallgatom a bejárat felé vonulók párbeszédét. Ennél pedig kevés okosabb döntést hozhatnék, noha az Exploited Beat The Bastards című klasszikusa szólt. Kishölgy a barátnőjének:

Nem igaz, Dóri, hogy mindig valami paraszt miatt sírod végig a Balaton Soundot! Értsd már meg, hogy ezeknek a ribancok kellenek, ezért szedte fel a vörös csajt. Én nem általánosítok, nem mondom például, hogy a szőke nők buták, de hogy minden vörös nő kurva, az tuti!

Bár Coelho ezt máshogy fogalmazta volna meg, ez a szentencia annak dacára is magvasnak tűnik, hogy a legkevésbé sem értek vele egyet. Egyébiránt a bejárat felé kevesebb a rendőr, mint eddig bármikor, az első napon mintha csak Donald Trump, az Újpest- és Fradi-ultrák, valamint a kecskeméti maffiaper vádlottjainak csúcstalálkozójára készültek volna.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A jól ismert tünetek a fesztiválok negyedik napján: az ember vérképe immár Keith Richardsét idézi (a bankszámla-egyenlege viszont már korántsem), reggel pedig egy fehérorosz táncdalénekes néz rá vissza a tükörből. Sebaj, itt a negyedik nap, már látom a fényt az alagút végén. És azzal a lendülettel le is döntöm, bodzás ízesítéssel. Ezeregyszáz forint, a hatása jelen környezetben megfizethetetlen. (Nyitókép: Fűrész Zsolt - www.kepben.hu)