Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Peter Gabriel keddi koncertjére ketten is elmentünk. Jó lett volna egy pro és kontra beszámoló, de ez nem jött össze. Szerzőink teljesen egyetértenek, szóval jöjjön most két írás, ugyanarról, ugyanúgy.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azt igazán nem mondanám, hogy a legbarátságosabb időpontban került sor a Moderat első budapesti koncertjére vasárnap este, de végül is az Apparat és a Modeselektor előadók társulásából született projekt úgysem a falak kirúgásáról és a hajnalig tartó mulatozásáról szól. Épp ezért viszont még akkor is nehéz elképzelni, hogy valahol a klasszikus német techno és a Radiohead közt félúton elhelyezkedő zenekar fellépése érdekes tud lenni egy teljes koncert erejéig, ha az eddigi két stúdiólemezből nagyon lazán kijön egy csodás setlist.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tegnap este is bizonyítást nyert az a Szűcs Szabolcs metálgitáros-hangmérnöktől származó alapvetés, miszerint a Napalm Death a világ legjobb zenekara, és náluk csak egy jobb banda van, a régi Napalm. Ez még akkor is így van, ha nem a legjobb formájukat hozták kedd este. (A kép nem a helyszínen készült.)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Van a Treme című sorozat. Nem tudom ki látta, de aki nem, az azonnal pótolja, zseniális. Ebben a különböző történetszálak mellett rendkívül nagy hangsúlyt kap a New Orleans-i zene. Állandóan valami koncertet lát az ember, ahol általában tényleg igazi muzsikusok zenélnek, nyomják a bluest, dzsesszt és minden ilyen déli műfajt, amikben általában sok fúvós van. Az ilyen részek legnagyobb pillanatai, amikor az öregek nekiállnak zenélni. Na, akkor a néző tátott szájjal bámul, hogy hogyan szorulhat ennyi érzés, ennyi muzikalitás egy 80 éves emberbe. Egyáltalán nem kínos az, mikor egy öreg néger zenész odaül a zongorához, dobhoz, gitárhoz, és úgy lezenéli a fiatalokat, hogy azok vigyorogva tűrik az alázást. Tényleg zseniális, nem ragozom, nézze meg mindenki. (Fotók: MTI/Mohai Balázs)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Váratlan fordulattal kezdődött a Cold Cave GMK-ban adott koncertje: a videómegosztókon számos pompás felvétel kering, amelyeken a Cold Cave többtagú zenekarként, élő dobokkal játszik és ad lehengerlő energiájú koncerteket, ehhez képest viszont a budapesti Gozsdu Manó Klubban a projektvezető Wesley Eisold mellett csupán egy szintetizátoros, olykor-olykor vokálozó lány állt a színpadon. Utoljára Manu Chao tavalyi, Parkban adott koncertjén tapasztaltam hasonlót, ahol az antiglobalista énekes-dalszerző a Balkán-turnéja apropóján lespórolta produkciójából a fúvósokat, a kongást és még azt a számos zenészt, aki például a sokat hivatkozott szigetes koncertjét kvázi-felethetetlenné tette. Nem volt különösebben lenyűgöző este az sem. (A képek nem a helyszínen készültek.)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jó volt. És sokan is voltak. Targoncástól a marketingigazgatóig, mert hát mindenki rocker, nyilván. Pedig a Setlist.fm-ről már lehetett tudni, hogy a műsor ugyanaz az egész turnén: egy az egyben eljátsszák az új lemezt és kész. Be merik vállalni, hogy semmi klasszikus sláger, régi nagy dal, legfeljebb majd a ráadásban, de az alapprogram az a néhány hónapja kijött Last Patrol album, amiben – egy szakírót idézve – harmadik-negyedik hallgatás után már mintha fel lehetne fedezni nyomokban pár refrént. Talán. De még az sem biztos. (Fotók: Mahboubi Salim/Artlasso)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kebelparádé, erotikus jelenetek, fekete-fehér filmek részletei, Charles Manson – látvány szempontjából kifogástalan koncertet adott Bécsben napjaink egyik legfelkapottabb retro/okkult rockbandája, az angol Uncle Acid & The Deadbeats. A csurig telt Arenában persze szólt a zene is, nem is akárhogyan. Kiderült, hogy a Black Sabbath európai turnéján előzenekarként játszó csapat erejéből menet közben még tökéletes önálló fellépésekre is telik.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elmúlt években Ákos több nagylemezéről, dvd-jéről és többezres tömegek előtt előadott koncertjéről írtam meg a véleményemet az Indexre és a Lángoló Gitárokra. Ezeknek a szövegeknek mindegyike azzal a szándékkal készült, hogy gyarapítsa az Ákosról elérhető csekély számú normális kritikák számát. Azokat a szövegeket, amik nem az elvtársi alapon magasztaló, de nem is az ilyen-olyan blogok, fórumok eleve rosszindulatú, élből fikázó hangnemében beszélnek az ország egyik legnépszerűbb zenészének produkcióiról, hanem igyekeznek azokat minél objektívebben, és lehetőleg elfogultságtól mentesen megítélni. Mindez Ákos legújabb, Karcolatok 20 című turnéja esetében sem mellékes, ugyanakkor igen nehézkes vállalkozás elfogulatlansággal próbálkozni egy olyan lemez jubileumi koncertje kapcsán, amit annak idején, gyerekkoromban nagyon sokat hallgattam. (Fotók: Juhász Viktor)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azt hiszem, az élményeinkre a legtöbben szívesen költünk. Nincs ebben semmi különös, elvégre a saját hedonizmusunk és a fogyasztói társadalom ethosza diktálja ezt belénk. De vajon mit kap manapság az ember három lepedőért? Tegnap például egy remek és élvezetes hétfő estét a világ egyik legjobb klubjában. Lássuk, hogyan! (A képek nem a helyszínen készültek.)