Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Fu Manchu megboldogult, ezeken az oldalakon is gyakran felidézett tinédzserkorom egyik kedvenc zenekara volt. The Action is Go című lemezüket különösen gyakran hallgattuk szinte bármilyen alkalomból, lehetett az próbával egybekötött lerészegedés a pincében, vagy épp aktuális vidéki turné Szikszóra. Evil Eye című klipjük, aktuális Dynamo-s koncertfelvételük egyaránt fontos alapozási kellékek voltak egy-egy hétvégi kocsmatúra előtt. Aztán, ahogy ez lenni szokott, kicsit szem elől tévesztettük egymást, egészen mostanáig, amikor hirtelen, mintha váratlanul összefutnék egy régi haverral az utcán, elém került a február elején megjelent új album.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bevezetésként terveztem egy borzasztó mitológiagyártást arról, hogy a mai gyorsfogyasztásra berendezkedett világban mennyire nem adunk időt a lemezeknek, nem ássuk bele magunkat a zenébe, a mondanivalóba, ezzel rengeteg potenciális klasszikustól megfosztva magunkat, ezzel szemben bezzeg én. De hát nyilván egy ilyen eszmefuttatást olvasva úgyis mindenki tudná, honnan fúj a szél, szóval inkább megkíméllek titeket ettől a szánalmas önigazolástól, cserébe pedig elmondom, mik azok a lemezek, amikről szerettem volna írni tavaly, de különböző okoknál fogva nem került erre sor. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kifejezetten érdekes megfigyelni, ahogy a Morbid Angel a death metal atyaúristeneiből egy kifejezetten megosztó zenekar pozíciójába manőverezte magát összesen két lemezzel. A csapat táborának konzervatívabb fele egy emberként hányt be a hat évvel ezelőtti Illud Divinum Insanus kísérletei hallatán, széteffektezett diszkós szarnak értékelve az albumot, jórészt David Vincent énekes nyakába varrva a fiaskót. Persze voltak olyanok is, akik zseniális, tabudöntögető mesterművet emlegettek, és nyilván mindkét halmazban akadtak olyanok, akik végig sem hallgatták a művet. Aztán Trey Azagthoth zenekarvezető-gitáros szokásosan öntörvényű módon visszahozta a zenekar "másik" frontemberét, Steve Tuckert, aki bőszen neki is állt nyilatkozgatni arról, hogy vele márpedig csak death metal album készülhet. A Kingdoms Disdained az is lett, aminek eredményeképpen most tovább osztódtak a szekértáborok.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Legutóbbi merítésünkkor fontos világzenei lemezek kapcsán jártunk be szédítő magasságokat és mámorító mélységeket, most sem lesz ez másképp, legfeljebb jobban elmerészkedünk autentikus folk, sőt popzenei irányokba is, de ebből az utazásból természetesen feltöltődve és megerősödve keveredünk ki, már ha szándékunkban áll ilyesmi.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az alábbi zenéket persze jobb híján világzeneként tárgyaljuk és érzékeljük, esetleg új-folkként becézzük, és a becézés minimum kijár, mert olyan ízes és színes a merítés, hogy az a nevezetes fal adja a másikat. Ám ha fáj is, az nemigen testileg, hiszen vagy jótékonyan beránt, vagy visszapattanunk igazibb önmagunkba, mindenesetre a terítékre kerülő előadókat és zenekarokat már ismerhetjük korábbról, és mi is gyakran említjük őket a Lángolón, de majd mindig mutatjuk is. Persze elégedetlenkedhetnénk is a popkultúra valódi újat megszülni képtelenségén, ám amikor a gyerek egészséges, boldog és önfeledt, akkor örülni szoktunk. Így érdemes hozzáállni most is: veszedelmesen jó lemezeket sorolunk.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Trivium új lemezéről nem csak azért írtunk, mert tetszik, hanem mert március 29-én fellépnek a Dürer Kertben. A Son Of Apollo lemezét azért ajánljuk, mert sokkal jobb, mint a Dream Theater. A Sorcerert meg azért, mert elég jó kis doom. Ki is fejtjük ezt kicsit jobban!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pár napja jelent meg az In Flames új kiadványa, egy feldolgozásokat tartalmazó EP formájában. A Down, Wicked & No Good kislemezen a Depeche Mode (It's No Good), az Alice In Chains (Down In a Hole), Chris Isaac (Wicked Game) és a Nine Inch Nails (Hurt) dalait formálták át a svédek a maguk képére. Szerkesztőségünk legújabb tagja (F. Ábel) vette a bátorságot és egy terjedelmes írásban elemezte ki az EP-t, kicsit hosszú lesz, szólunk előre, de megéri elolvasni:

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Két olyan zenekarról lesz szó, akik a rétegzene rétegműfajában zenélnek, ráadásul Magyarországon, ahol ez még alsóbb szinteket jelent, mármint népszerűségben, nem minőségben. Az Aebsence kettejük közül a kevésbé aktív, sőt, kimondhatjuk, hogy koncertek terén gyakorlatilag egyáltalán nem aktív, míg a Perihelion gyakran koncertezik, és egyre gyakrabban. A két együttesben van egy közös pont: mindkettő használja ihlető forrásként a magyar népzenét, amit rockkal és metállal kevernek. A végeredmény azonban eléggé különbözik, mivel a két zenekar teljesen más irányból érkezik.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ó, hát a Queens of the Stone Age új albuma Lady Gaga producerével készült? És mégis ez kit érdekel?! Jobb, ha tudod barátocskám, hogy egy-egy nagynevű producer általában plusz márkajelzés a borítón, és ha egy kiadó mást nem tud elmondani az adott anyagról, csak azt, hogy kivel, melyik stúdióban készült, akkor teljesen biztos lehetsz abban, hogy valami igazán hitványat hallgatsz. Szerencsére a Villains anyagával kapcsolatban ez egyáltalán nem igaz.