Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deafheaven – Sunbather
(Deathwish)

Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy a divat követése csak a mainstreamre jellemző, pedig nem. Az undergroundban is éppen úgy ütik fel a fejüket többek által követett dolgok, mint a nagyközönség előtt. Pár éve éppen a black metal lett ilyen divat a felszín alatt, de a black külsőségei és a katonás gondolkodásmód nélkül. A keményvonalas black metal rajongók érthető ellenérzésekkel fogadják a kevésbé agresszív és cseppet sem gonosz attitűdöt, de a lassan csordogáló színtéren vannak értékek.

Az egyik ilyen idén a Deafheaven Sunbather lemeze. Az úgynevezett hipszter black metal skatulyától tekintsünk is el, mert nem valószínű, hogy a zenekar csak a kívülállóság mutogatása miatt játszik black metált. A zene ugyanis marad ugyanaz, mint máskor, önkifejezési forma, amit hol jól, hol rosszul csinálnak. A Deafheaven tagjai ezt a black metálból kiindulva teszik, de a vaskalapos blackerek megnyugtatásául is mondjuk, ez a zene nem egy stílusú, és maguk a black klisék is át vannak értelmezve. A blastbeat mellett szinte folyamatosan a shoegaze ihlette harmóniák ömlenek, a kiállások is ezeket a dallamokat viszik tovább, de akkor mintha már a Pink Floyd lenne a fő hatás. A zenét összességében olyan emelkedettség jellemzi, ami mondjuk egy Anathema-lemezen van, sokszor akár az egészen zseniális The Silent Enigmáig visszanyúlva.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Major Lazer - Free The Universe
(Secretly Canadian)

A mostanában Skrillexszel is összebútorozó Diplo fémjelezte Major Lazer formáció új albuma gyönyörűen összefoglalja mindazt, amit a mai mainstream elektronikus zenében utálni lehet, ami azért szomorú, mert csak nagyon kevés választja el attól, hogy tényleg működjön. Azt tudjuk, hogy az amerikai producer gazdag életműve szerint ő mindenkivel képes megtalálni a közös nyelvet, a Free The Universe-ből viszont az jön le, hogy csak önmagával nem ez a helyzet. A végeredmény 14 szám, melyet 30(!) különböző vendégszereplő dobott össze, és egy bazári stíluskarnevál, ami annyira színes, hogy bármelyik brazil seggrázófesztivál kísérőzenéje is lehetne. Igazából sokkal könnyebb felsorolni azokat az utóbbi pár évben készült lemezeket, amelyeken Diplo producerként nem működött közre, mint amiken igen. Dolgozott már Justin Bieberrel, Snoop Doggal, Beyoncéval és természetesen remixelte a Gangnam Style-t is (nem, ő sem tudta hallgathatóvá varázsolni), szóval tényleg mindenhol ott van, zenéjét a fiatalság valamennyi rétege nagykanállal fogyasztja, még ha nem is tudnak róla. Diplo hangzása tehát eléggé univerzális ahhoz, hogy a tízéves Bieber-rajongólánytól a felvilágosult egyetemista szintipopperig mindenki egyből rákattanjon. Ez a sokszínűség a Free The Universe-en is megvan, csak kicsit máshogy, és nem jó értelemben máshogy. A trap-, moombah, dancehall- és brostep-erdőben azért nehéz úgy navigálni, hogy néha ne csapódjunk neki tiszta erőből egy-egy fának. Ahhoz túl sűrű. És el is veszhetünk benne.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Editors – The Weight Of Your Love
(PIAS)

Elég merész lépés volt elsőként az A Ton of Love című dalt bemutatni a világnak az Editors negyedik nagylemezéről. Aki jól ismeri a zenekart, de legalább nagyjából képben van, azonnal szembesülhetett vele, hogy el lehet felejteni az előző album viszonylag izgalmas kirándulását a nyolcvanas évek flitteres, új hullámos, sötéten romantikus világába. Aki viszont csak úgy meghallotta valahol, azt hihette, a U2 jó útra tért, és újra tud normális számot írni – még ha a Desire második részére tellett is mindössze. A The Weight Of Your Love egésze azonban a jutúzásnál is nagyobb sokkhatás: van itt Keane és Coldplay is. Tom Smith, az Editors énekese viszont az R.E.M.-et és az Arcade Fire-t említette mint amik inspirálták őt az új dalok készítésekor. Ez (is) hallatszik a The Weight Of Your Love-on, amely kiegyensúlyozottabb elődjénél, az In This Light And On This Eveningnél, viszont ezúttal sokkal több helyen lehet sorolni, hogy mi egyébre hasonlít a régebbi, első két lemezes Editors mellett. Az A Ton of Love tiszta sor, U2, még a desire-özés is stimmel, meglepetés, hogy ekkora hendikep ellenére is működik tulajdonképpen.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Tárkány Művek - Címesincs
(Tárkány Művek)

Ez a néhány éve együtt muzsikáló, Tárkány-Kovács Bálint zeneszerző-szövegíró-cimbalmos által  alapított ifjú csapat már az első, 2010-ben megjelentetett nagylemezével (Arcomba az arcod vésted) vastagon szedve írta be magát mind a hazai, mind pedig a nemzetközi világzenei színtér nagykönyvébe. Utóbbira jó példa, hogy az egyik legrangosabb világzenei kiadó, a World Music Network a Rough Guide to the Music of Hungary válogatás mellékleteként publikálta ezt a debütálást. Mi pedig itthon nagyon örülhettünk, hogy egy olyan népzenén alapuló banda bontotta ki szárnyait, ami bár képzett népzenészekből áll, nem a megszokott hagyományőrzésre tett fel minden lapot, hanem kialakított egy olyan széles merítésű önálló hangot, amelyben a magyar dalkultúra százéves hagyományának esszenciája öltött testet. Ez persze veszélyes terep, nagy a kilengés veszélye és az aránytévesztés réme, de nem ez történt, ahogy mondani szokás, tizenkilencre lapot húztak – és nyertek!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Uncle Acid & The Deadbeats – Mind Control
(Rise Above)

Úgy látszik, a világ jobbik felén végleg felfedezték az NWORM (new wave of retro metal) mezőnyét. Az mondjuk elég perverz, hogy a Guns N' Roses közönségét május végén egy este erejéig a nagyon szakállas, nagyon farmermellényes, vegytiszta heavy metalt játszó Venomous Maximus melegítette be, ám az már sokkal érthetőbb, hogy a Black Sabbath novemberi-decemberi európai fellépéseit az Uncle Acid & The Deadbeats nyitja. Az év elején ügyesen megjósoltuk, mekkora ugrás előtt áll(hat)nak ezek a fura figurák, de azért ekkorára mi sem számítottunk. A cambridge-i Uncle Acid & The Deadbeats sikertörténete nem hétköznapi sztori. Mindössze négy éve alakult stúdióprojektként, koncertet alig adott, sokáig az sem volt tiszta, kik alkotják. A 2009-es születés után egy évvel már érkezett is a bemutatkozó album, a Vol. 1, saját kiadásban, írt CD-n, valamennyi kézzel számozva. Mind a húsz példány. Egyszer az egyikről láttam egy fotót, tehát valóban létezik, az eBayen 1200 angol fontot adott érte egy anyagilag rendben lévő vásárló (hogy rajongó is, abban azért nem vagyok biztos).

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kanye West - Yeezus
(Universal)

Először is szögezzük le: az, hogy Kanye West felhasznált egy Omega-hangmintát a New Slaves című dalban, még nem lopás, illetve nem nagyobb lopás, mint az egész lemezjátszókra és samplerekre épülő hiphop, vagy akár Fatboy Slim mindenhonnan összelopkodott zenéje. Az pedig, hogy már hetek óta az egész ország arról beszél, hogy a Gyöngyhajú Lány megszólal Kanye West egyik dalában, leginkább azzal a felhanggal, hogy ‘ez a tehetségtelen majom a mi nemzetünk nagyjainak tollával ékeskedik’ pedig csak a szokásos magyar kisebbrendűségi komplexusról árulkodik. Ez az, ami miatt senki nem hajlandó megemészteni, hogy igazából a világon senkit sem érdekel a mi popzenénk Igényes Ákossal, UFO Patakyval és az aktuális X-Faktor győztesével együtt sem. Ha valaki mégis a szar mélyére nyúlna, hogy felhasználja azt a kevés jót, amit előállítottunk, akkor persze rögtön felháborodunk, amiért az aljas nyugat már megint ráteszi a mocskos mancsát a mi örök értékeinkre és tönkreteszi azokat. A helyzet persze az, hogy csak nekünk különösebb szenzáció, hogy a kevés valamirevaló magyar popdal közül az egyik ismét előkerült a Papp László Sportarénán kívüli univerzumban is, másoknak ez csak egy tök jó hangminta, amire szintén tök jól énekel Frank Ocean.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (2,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Boards of Canada - Tomorrow's Harvest
(Warp)

Hét éve vártunk erre a megjelenésre - 2006-ban jött ki az utolsó kiadvány, a Trans Canada Highway EP. A talán leghűségesebb rajongótáborral rendelkező Sandison-fivérekről sok pletyka futott körbe a neten az eltelt esztendők során, aminek kiváló táptalajt nyújtott, hogy a nyilvánosságot megszállottan kerülő testvérek sem alátámasztani, sem megcáfolni nem voltak hajlandóak a terjengő ostobaságokat. Ezek között sajnos pár eléggé hihető is volt, például hogy az azóta már kisgyermekes családapákat már nem annyira mozgatja a zenélés, és talán örökre új lemez nélkül maradunk, de ez szerencsére alaptalannak bizonyult. Ha a Daft Punk-lemez körüli marketingkampány iskolapélda volt, akkor az új Boards of Canada albumé duplán az. A Record Store Dayen a világban szétszórt, a jeltelen tokban érkező, alig pármásodperces hanganyagot tartalmazó lemezeken, a rádió és tévéműsorokban, YouTube-videókban illetve az együttes már-már szektaszerű rajongói bázisának egyik legnagyobb forgalmú fórumán, a Twoism.org-on elrejtett számsorozatok végül sokak örömére a lemez megjelenését bejelentő oldalra irányítottak át.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The White Mandingos - The Ghetto Is Tryna Kill Me
(Fat Beats Records)

A hiphop és a rockzene ötvözésében semmi újdonság sincsen, gondoljunk csak a Rage Againt The Machine-re, vagy a Beastie Boysra, ám a White Mandingos így is képes eredeti maradni. A csapat frontembere MURS, a hiperaktív rapper, a napfényes Kaliforniából, a Bad Brains-basszusgitáros Darryl Jenifer és Sacha Jenkins triója a The Ghetto Is Tryna Kill Me című debütálásukat a „hardcore hiphop, egy kis punkkal” frázissal aposztrofálja. Ebbe aztán belefér a zúzástól kezdve az öntudatos szövegeken keresztül a szörnyhangon előadott refrénig minden. A crossover stílus már a banda nevében is megmutatkozik: a mandingo egyrészt egy nyugat-afrikai nép, másrészt az amerikai szlengben körülbelül annyit tesz, hogy nagyfarkú néger. MURS-től egyébként nem esik távol a rockos megszólalás, számtalan projektje között volt már egy lemeze a The Invisiblez nevű punkzenekarral. A három nyitott elme egy kellemes, ámde komoly témákat boncolgató albumot rakott össze, a koncepció alappillérét az elfogadás, és a rasszizmus elleni küzdelem adja. MURS felteszi a kérdést, hogy a zenéjük vajon feketének vagy fehérnek hangzik-e, sőt, a Mandingo Rally videójában egészen addig megy el, hogy a Ku Klux Klan közismert egyenruháját ölti magára, és úgy szórja a rímeket. Az üzenet értékén kívül a zene szerencsére elég szórakoztató is. A rockos riffek mellett megfér itt egy kis hátradőlős alternatív hiphop és reggae is.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (0/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Black Sabbath – 13
(Vertigo/Universal)

Szerkesztőségünk egyik tagja azt kérdezte a Black Sabbath új albumának többszöri meghallgatása után, hogy jó-jó, de minek kellett ez egyáltalán? Én meg azt kérdezem, miért ne? Ha meg lehetett csinálni négy évvel ezelőtt a Heaven & Hell név alatt kiadott The Devil You Know című kvázi Black Sabbath-nagylemezt, (ami utóbb Ronnie James Dio énekes hattyúdala lett), akkor miért ne lehetne egy hasonlót készíteni Ozzy Osbourne-nal az élen? Ráadásul ismerve Tony Iommi rákos betegségét, még a gitáros szerint is benne van a pakliban, hogy ő már nem sok mindent tesz majd le az asztalra ezek után. Ezt a végzetességet erősíti, hogy a most megjelent 13 ugyanazzal az esővel, mennydörgéssel zárul, mint amivel a legelső Black Sabbath-album kezdődött 1970-ben, ezzel is keretbe foglalva a teljes életművet. 

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,2/5) - 1 2 3 4 5