Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hosszú távú élvezet – letlive.-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
letlive. - The Blackest Beautiful
(Epitaph)
A letlive. zenéjére a Fake History újrakiadásának idején figyeltem fel. Hardcore, metalcore, posthardcore meg tököm tudja milyen fiatal zenekarból hallottam már eleget, de a letlive. még így is megütött. Pofátlan volt, kiszámíthatatlan és punkosan fésületlen. Azon a lemezen a dinamika már tökéletesen a helyén volt, csak egyenletes színvonalú számokat nem tudtak írni. Mivel a sajtó is melléjük állt, így az új lemezüket sokan várták. Ilyen környezetben másoknak talán megremegett volna a lábuk, de a letlive. nem szarozott, egy egyáltalán nem kézenfekvő, és rögtön ható lemezt raktak össze. Első hallgatásnál konkrétan egy dal sem tűnt ki a többi közül, magyarán slágert senki ne várjon tőlük. A The Blackest Beautiful egy fokuszált, érett és nem rövidtávban gondolkozó zenekar lemeze.
lemezkritika rock metál hardcore metalcore ezt hallgasd letlive
Még mindig imádunk titeket, nyugi - Franz Ferdinand-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Franz Ferdinand - Right Thoughts, Right Words, Right Action
(Domino/Neon Music)
Amikor 2013 tele van elképesztően jó lemezekkel, akkor már az ember hajlamos legyinteni az új Franz Ferdinand hallatán. Mikor is volt, a kétezres évek közepe felé tán? Egymást érték a semmiből feltűnő izgalmas brit gitárzenék, amik a posztpunkból, garázsrockból és britpop elemekből készítettek jobbnál jobb bemutatkozó lemezeket, hogy aztán erre az egészre rásüthesse a közvélemény az indie jelzőt. Kasabian, Editors, Arctic Monkeys, Kaiser Chiefs, Libertines, Bloc Party és természetesen a Franz Ferdinand képviselte ezt a generáció, ami napjainkra darabokra szakadt. A Bloc Party elveszett az elektronikában, az Editors stadionrockra váltott, az Arctic Monkeyst megfertőzte Amerika, a többiek pedig az egyre nehezebben definiálható indie halványuló népszerűségével kezdtek lemorzsolódni - a Libertines esetében persze más a helyzet. A Franz Ferdinand azonban maradt a jól működő sémáknál, hogy aztán a harmadik lemez kísérletezése végül megfogja a zenekart. Ezért újabb négy évet kellett várni a Right Thoughts, Right Words, Right Actionre, ami az előzetesek alapján visszahozza a seggrázós életérzést a skótok zenéjébe.
lemezkritika indie rock franz ferdinand
Szögre akasztott Sátán – Earl Sweatshirt-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Earl Sweatshirt - Doris
(Tan Cressida)
Végre megjelent az év egyik legjobban várt raplemeze, az Odd Future kollektívából ismert Earl Sweatshirt hivatalos bemutatkozó albuma, a Doris. A kaliforniai székhelyű Odd Future Wolf Gang Kill Them All (OFWGKTA) 2009 körül kezdett mozgolódni, és sötét tónusú, sátánista színezetű zenéket pakoltak a gördeszkás srácoknak. A kemény, lassan földbe döngölő ütemek, a monoton rapszövegek, és a mindent átható nihilizmus egyhamar meghozták a csapatnak a hírnevet. A 2010-ben még csak tizenhatodik évét taposó Earl ebből a brancsból került ki, ahol csupán poénból dobtak fel olyan szövegtémákat, mint az öngyilkosság, vagy a nemi erőszak. Earl debütáló mixtape-jével hatalmas presztízst szerzett hiphop berkekben. Mindent leszaró flow-ja, és a minimumra vett hangszerelés igazi rapistenné avatta az öncélú csillogástól megcsömörlött rajongók körében. Azonban a szupererőszakos mondanivalónak köszönhetően Earl mamája jobbnak látta fiacskáját olyan távol tartani a bűnös rap zenétől, amennyire csak lehet, így Sweatshirt egy problémás fiatalokkal foglalkozó, szamoai bentlakásos intézményben kényszerült lehúzni két évet. Hazatérése után egy pillanatig sem késlekedve vette fel a fonalat, és a banda feje, Tyler, The Creator harmadik nagylemeze után elérkezett az ő fordulója.
lemezkritika hiphop rap odd future earl sweatshirt
Hozom a bandámat – A$AP Ferg-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A$AP Ferg - Trap Lord
(ASAP Worldwide)
A menő rapperek hozom a bandámat próbálkozásai ott szoktak megbicsaklani, hogy csak a csapat vezetője tehetséges, és kizárólag az ő neve miatt vállalják be a kiadók a többi gyengélkedő MC produkcióját. Láttunk már ilyet: ott volt a St. Lunatics, amely Nelly nélkül hajítófát sem ér, a G-Unit, ami 50 Cent nélkül életképtelen, vagy a D12 is, ahol még a legnagyobb rajongók is összekeverték Kunivat Kon Artisszal. Amikor A$AP Rocky hihetetlenül sikeres bemutatkozó lemeze után bejelentette, hogy most csapata, az A$AP Mob van soron. Félő volt, hogy hasonló sorsra jutnak a harlemi brancsból kinövő rapperek, mint Murphy Lee vagy éppen Tony Yayo, ugyanis az első közös megmozdulás, a Lords Never Worry mixtape nem talált túl kedvező fogadtatásra. A rajongók valahogy elsiklottak felette és sajtó sem foglalkozott vele túl sokat. Aztán képbe került Rocky jobb keze, A$AP Ferg. A fogékszerek nélkül soha nem mutatkozó rapper eredetileg divattervezéssel foglalkozott, és Toast To The Gods című szóló mixtape-je egyből nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak a dögös ruhákhoz van érzéke, hanem a fasza raphez is.
lemezkritika hiphop rap trap ezt hallgasd asap ferg asap mob
Túl a csúcson – Jay-Z-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jay-Z - Magna Carta… Holy Grail
(Universal)
Mit tud mondani egy 17 éve pályán lévő előadó, aki elért már mindent, amit lehetett? Pénz, szakmai díjak, dögös feleség, akit Beyoncénak hívnak. A félisten státuszhoz vezető út persze rögös volt, és Jay-Z a Black Album után még a visszavonulás gondolatával is eljátszadozott egy múló pillanatig, de a lemezek a kreatív csúcs után is csak jöttek és jöttek. Nehéz ez a helyzet, hiszen Jay-Z megkerülhetetlen tényezőjévé vált a hip-hop életnek, és ha eltüsszenti magát, már az is szalagcímet érdemel.
Júliusban megjelent Magna Carta… Holy Grail című lemeze egy igen korrekt iparos munka. Jay-Z ismét a legmenőbb mainstream arcokkal veszi magát körül, remek érzékkel kiválasztva azt a pár nevet, akikkel a lemez kapós lesz, ám a túlzsúfoltságnak még a látszatát sem kelti. Timbaland, Pharrell, és néhány r&b énekes a rádióbarát refrénekhez. Szerencsére a szövegek is alkalmazkodnak Jigga státusához, és a „jaj, de nehéz túlélni a gettóban” helyett emberünk inkább rappel méregdrága ruhákról és még drágább kocsikról. Ezzel – akár tetszik a kőrapper közönségnek, akár nem – sokkal valósabb marad, mintha gyermeteg mesékkel próbálná meggyőzni a nagyérdeműt rossz sorsáról. Ugyan Jay-Z soha nem volt a legjobb rapper, valami trükköt azért mégis csak tud, hogy hogyan fogja meg a hallgatót, és erre a varázserőre most is nagy szükség volt. Elsőre kicsit közepesnek hat a lemez, de amint még egyszer nekifut az ember, előtűnik, hogy többről van itt szó, mint hideg profizmusról.
lemezkritika hiphop rap ezt hallgasd jay-z
Szintiboy - Burzum-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Burzum - Sôl austan, Mâni vestan
(Byelobog Productions)
Feleslegesnek érezzük lefutni a szokásos köröket egy-egy új Burzum album megjelenése kapcsán, a Wikipédia mindenki számára nyilvános, szabadon használható. Megjegyezve persze, hogy 2013-ban sem elsődlegesen a zene fontos, hanem a mellé tett körítés, ám mostanság már annyira alacsony lett általánosan az ingerküszöb, hogy egy remek templomgyújtogatás vagy késes gyilkosság a tini korosztályon kívül senkit nem nagyon izgat. Vikernes zenéje önmagáért beszélt (régen, nagyon régen) mindenféle felhajtás nélkül is. Mostanság azonban eljutott arra a szintre a szabadulása óta, hogy a zenéjéről sem nagyon érdemes hosszasan értekezni. Jónak egyáltalán nem jók (Belus, Fallen, Umskiptar), rossznak meg azért nem mondanánk, mert ezerszám rosszabbak albumok jelennek meg folyamatosan (és itt még most csak egy sima black metal műfajról beszélünk).
lemezkritika metál burzum black metal varg vikernes
Ki adott LSD-t ennek az idiótának? - Chance the Rapper-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Chance the Rapper - Acid Rap
(Szerzői kiadás)
Meglehetősen sűrű ez az év kurrens raplemezek tekintetében. 2013-at rögtön A$AP Rocky bemutatkozásával kezdtük, majd jött Tyler, The Creator harmadik sorlemeze, aztán dörrentek a nagyágyúk Kanye West és Jay Z albumaival. Közben elsiklottunk pár friss megjelenés és kifejezetten érdekes mixtape mellett, ilyen például Chance The Rapper április végén megjelent Acid Rap című lemeze. Az ifjú rapper a drill dominálta chicagói rapszíntérből úgy volt képes kiemelkedni a második válogatásával, hogy közben nem szakadt el a szülővárosának sötét oldalától, egyszerűen másik perspektívát adott neki. Chicago ugyanis szép lassan az amerikai hiphop fővárosává válik, elég ehhez mondjuk elolvasni a Complex 25 feltörekvő fiatal rapper listáját, aminek a harmada az illinois-i városból származik. Ez köszönhető a Kanye Westnek, az általa is méltatott Chief Keefnek és a drill színtérnek, de Chancelor Bennett, vagyis Chance The Rapper szinte a teljes ellentéte mindennek, amivel a chicagói rapet azonosítják: fegyverek helyett LSD, rablás helyett acid trip, gettó helyett fehérekkel teli elitgimnázium.
lemezkritika hiphop rap acid rap chance the rapper
Riggs és Murtaugh – Run the Jewels-lemezkritika
Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Run the Jewels - Run the Jewels
(Fool's Gold)
Killer Mike soha nem volt szokványos rapper. Ugyan karrierje elején hatalmas lökést adott neki, hogy az Outkasttel tető alá hozta az A.D.I.D.A.S. című örökzöldet, és rengeteg jó nevű MC-vel készített számokat, mégsem volt soha az a mainstream karakter, aki bugyuta klub himnuszokhoz adja a nevét. Legutóbbi szólólemezén egészen addig merészkedett, hogy a zenei direktor székét teljes egészében átadta annak az El-P-nek, aki hajmeresztő, indusztriális ritmusaival már ’97 óta tartja lázban az undergroundot. Az alkalmi duó mostanra igazi csapattá érett – valami olyasmivé, mint Riggs és Murtaugh a Halálos fegyverben, csak bővebb gatyában. A két veterán szöveggép Run The Jewels néven pillanatok alatt összerakott egy olyan lemezt, amely eséllyel pályázhat a 2013 legjobb raplemeze dicső címére. Nyilván a dologhoz még Earl Sweatshirtnek is lesz némi hozzáfűzni valója augusztus 20-án, de addig is nézzük, mit tud a cím nélküli alkotás.