Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ákos – 2084
(FalconMedia)

Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer csak azon kaptam magam: azt elmúlt hónapokban határozott kíváncsiság érlelődött bennem Ákos új albuma iránt. Azzal tisztában voltam, hogy 2012-ben éppen tőle várni egy zeneileg igazán izgalmas lemezt meglehetősen nagy illúzió lenne, de az elektronikus album ötlete, a szintipophoz ígért visszakanyarodás, ráadásul az, hogy az egészet tök egyedül csinálja, elég volt ahhoz, hogy jobban érdekeljen a végeredmény, mint az elmúlt tizenöt évben tőle bármi. Miután szinte napra pontosan két évvel ezelőtt, A katona imája című előző lemezével leginkább az volt a bajom, hogy egyáltalán nem volt képes új színekkel árnyalni az Ákosról mára kialakult képet, arra gondoltam, talán a 2084-nek sikerülhet. Aztán meg arra, hogy ha ez egy egyszemélyes, a gyökereire visszatekintő lemezzel sem jön össze neki, abból is hasznos következtetéseket lehet majd levonni, úgyhogy mi mindenképpen jól járunk.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ferenczi György és a Rackajam – Gérecz Attila
(Gryllus/Hangzó Helikon)

Úgy emlékszem, már megbeszéltük párszor, hogy a Hangzó Helikon sorozat a versmegzenésítő lemezek csúcsra járatása, mind külcsínben, mind pedig belbecsben. Csak emlékeztetőül, olyan előadókról beszélünk többek között, mint a Kaláka, Sebestyén Márta, Palya Bea, Cseh Tamás, a Misztrál, Lovasi András, Sebő, Both Miklós és Hobó, a költőket pedig nem sorolom, klasszikus nagyjaink legtöbbje sorra került már, és néhány kortárs is.

Ferencziék másodjára futnak neki, elsőként Petőfiről, az első számú forradalmi költőről derült ki számukra, mi több számunkra is, hogy mennyire más blues rock köntösben, mint anélkül, és rockandrollban elmesélve is érvényes. Most Gérecz Attila a felfedezett, aki szintén hivatott volt maga után hagyni, valamint felvinni halála után a mennyekbe a forradalmi költő titulust, és most komolyan mondom, megérdemelten. 1929-ben született, 56-ban meg is halt, közben harcolt, francia hadifogságba esett, szeretett, megjárta a börtönt, megszökött, újra lecsukták, majd a szabadságharcok közben egy orosz tankról leadott gépfegyversorozat oltotta ki az életét. Rövid életében pedig olyan verseket írt, hogy amikor fellapoztam ezt a szép kis kötetet, a fal adta a másikat! Minden sora tökéletes, lényegre törő, egyszerre emelkedett és minden földi kínt hibátlanul kifejező. Legszívesebben idemásolnám az összeset, olyan gyönyörűek, de nincs értelme, tessék utánajárni.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Led Zeppelin - Celebration Day
(Omniverse Vision/Pannonia Szórakoztató Kft.)

2007-ben regisztráltam a londoni O2 listájára, hogy megyek a Led Zeppelin elképzelhetetlen koncertjére. Húszmilliomod magammal vártam, hogy hátha. Tizennyolcezer ember jutott be az arénába.

Elképzelhetetlennek tűnt, hogy 27 év után mégis színpadon az utánozhatatlan csoda. John Bonham halála után a zenekar úgy döntött, hogy együtt már nem zenélnek tovább. Most azonban egy másik haláleset hozta őket össze egy celebration day-re, ahol egykori barátjuk, az Atlantic Records alapítója, Ahmet Ertegun tiszteletére és emlékére, John Bonham fiával, Jasonnel (akivel azért néhányszor egyéni zenéléseik során színpadra is léptek már) kiegészülve egy bő kétórás koncertet adjanak.

Eltelt öt év az O2 elképzelhetetlen estéje óta, és most lát csak napvilágot a film. Lehet tűnődni rajta, hogy vajon miért is, de azt gondolom, ne a múltba révedjünk, hanem éljük meg a mozi minden pillanatát. Sajnos limitáltan vetítik, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Audio Love Nation - Delta
(Szerzői kiadás)

A fiatalos, energikus, beleszarós, stb. garázsrock-formáció olyannyira égető hiánycikk, mint a tubusos gulyáskrém. Azonban ezzel együtt sem jutna eszünkbe, hogy dr. Erdős Péter szellemével karöltve japánkakast áldozzunk betiltásunkért. Tudniillik, az irritáló mértékű túlburjánzás ellenére is komoly funkcióval bírnak a fővárosi klubéletben. Ők maguk ugyanis az örök nyitózenekarok, akik lehetővé teszik, hogy a főattrakcióra váró fiatal szépen, komótosan fogyaszthassa el albérletében a Tescóban vásárolt bemelegítő alapanyagokat. Azonban bármily szürreálisan is hangzik, ebben a műfajban sem képtelenség kiemelkedő zeneművel előállni.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ty Segall - Twins
(Drag City)

Vajon mennyire lehet még érdekes egy album attól az előadótól, aki ebben az évben sorrendben a harmadik nagylemezét adja ki? Ez az első kérdés ami felötlik bennünk Ty Segall-lal kapcsolatban. A még csak 24 éves San Francisco-i multiinstrumentalista garázsrocker egy White Fence-szel közös album, és a Ty Segall Band névvel kiadott nagylemez után most teljesen együtt vette fel a Twinst, ami 2008 óta a negyedik szólóanyaga. A hiperaktív Segall albumai ennek ellenére folyamatosan hozzák a magas színvonalat, az energiától szétfeszült dalokat és a mindenható dögösséget. A Twins pedig folytatja ezt a hagyományt.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Harris - British Lion
(EMI)

Azt, hogy Steve Harris egy élő legenda, meg saját maga és a galoppozós basszusgitározás élő szobra, az pont olyan alapvetés, mint az, hogy Lemmy az Egyetlen Élő Isten. Éppen ezért kicsit elnézőbb tud lenni vele az ember, amikor egy olyan bosszantóan gyenge anyagon kell átküzdenie magát, mint a Maiden-főnök nemrég megjelent British Lion című szólóalbuma. Vagy nem.

A szólóprojektet tíz éven át pihentette Harris, így utólag azt mondom, kellett volna még egy kis önmérséklet, mert csak nem sikerült kiforrott, karakteres, első hallgatás után nem kényszeres fogcsikorgást kiváltó anyagot készíteni, talán 2023-ra összeérne a haverokból összerakott, nagyjából Ossian-Moby Dick szintű kísérőzenekar, vagy mittudomén, akkorra talán megint divatba jön a nyavalygós ének. Az albumon van mindenféle nóta, a legtöbb persze középtempós, hogy Harris azért csak elpengethessen bennük kényelmesen, fel is van húzva a bőgő hangereje rendesen, hogy azért kétség ne férhessen hozzá, ki a főnök.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (2,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Muse – The 2nd Law
(Warner/Magneoton)

Van egy jellemző tulajdonsága a Muse zenéjének. Ami az egyik embernek baromira tetszik benne, azt a másik szívből gyűlöli, de mindkét fél képes benne találni jó pillanatokat. Az angol Devon megyéből származó zenekar eklektikus világa az új The 2nd Law című nagylemezen inkább olyan, mintha egy felnőtt együttes gyermeki identitászavarral küszködne. Míg korábban összekötő kapcsokat véltünk felfedezni, most a különböző zenei formák élesen elválnak.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Green Day - ¡Uno!
(Reprise)

Az utóbbi hetekben, hónapokban, tele volt a sajtó a Green Dayjel, akik egymás után három nagylemezt is megjelentetnek majd. Ennek a sorozatnak az első része a Billie Joe Armstrong fejével díszített ¡Uno!, amelyre három évet kellett várni a meglehetősen vegyes fogadtatásban részesülő 2009-es 21st Century Breakdown után. Nagy kérdés, hogy a Green Day mögötti reklámgépezet elég lesz-e ahhoz, hogy ne érezzünk már borzasztó fárasztónak és szürkének azt a zöldet.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (3,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

NOFX - Self Entitled
(Fat Wreck Chords)

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,4/5) - 1 2 3 4 5