Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Red Hot Chili Peppers - I'm With You
(Warner/mTon)

A Red Hot Chili Peppers az a zenekar, amelyik soha nem jön el a Szigetre, és lassan ott tartunk, hogy Budapestre sem (azt a Dave Navarro gitárossal való egyszeri erre tévedést leszámítva). Úgy tűnik a magyar embereknek megfizethetetlen egy ekkora sztárzenekar. Bezzeg Párizsban kétszer, Londonban háromszor töltenek meg tízezres csarnokokat a most startoló turnén. Pedig gondolhatnánk azt is, hogy a zenekar legutóbbi tagcseréje vérfrissítés volt, szóval, ha most nem, akkor már soha nem fogjuk látni őket csúcsformában. Legalábbis ha az élő produkciót nézzük, mert lemezen már egy ideje alapjáraton van a csapat, és nem úgy tűnik, mintha ezen nagyon változtatni akarnának.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

In Flames - Sounds Of Playground Fading
(Nuclear Blast)

Az In Flames karrierjét azóta követem nagyobb figyelemmel, amióta szembesültem a lehengerlő élő teljesítményükkel. Ez kb. a 2000-ben megjelent Clayman idején volt. Sokan éppen ezt az időszakot tartják vízválasztónak az In Flames életében, és valóban az is. A zenekar addigi koncepciójából kifacsartak mindent a Clayman számaival. Tradicionális metal és a death metal töménytelen skandináv dallammal, ikerszólókkal – 2002-ig ez volt a recept. A Reroute To Remain egy változásban gondolkozó zenekar lemeze lett, ahol a gitárokról átpakolták a hangsúlyt a groove-okra. A legtöbben ekkor fordultak el tőlük, de többen ekkor találtak rájuk. Azóta az In Flames megint megtorpant, hol bátortalanul, hol merészebben gyúrják a 2002-es lemez alapjait, és közben önismétlővé váltak.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Arctic Monkeys – Suck It And See
(Domino/Neon Music)

Az Arctic Monkeys maga mögött tudhat két kiemelkedően, és egy közepesen sikeres lemezt. Ők birtokolják a legnagyobb példányszámban eladott debütalbum címét a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not-tal. Az első zenekarok közé tartozik, akik az internet segítségével már sztárként jelentethették meg első albumukat, utat taposva ezzel rengeteg "csináld magad" csapatnak. Most pedig itt a negyedik lemez, ismét Kaliforniában felvéve, ezúttal Josh Homme nélkül.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Fucked Up – David Comes To Life
(Matador)

A Fucked Up 2011-ben szinte mindent megszentségtelenít, ami punk. Rendes hosszúságú dalokat írnak, még az ordibálás ellenére sem tűnik kicsit sem rebellisnek az egész, ráadásul olyanra vetemedtek, aminek hallatán Sid Vicious a haját tépné ki dühében: konceptalbumot adtak ki, ráadásul abból is a nagyobb szabásút! A Fucked Up esetében ez azért különösen merész vállalkozás, mert bármilyen jellegzetes megszólalásuk van, Damian Abraham frontember egész életműve az egyetlen hangon való ordításból áll, amiről a Discharge óta tudjuk, hogy elmegy egy lemezen keresztül, ha az 30, és nem 78 perces. Még akkor is, ha írtak hozzá részletesen kidolgozott háttértörténetet, elsősorban itt mégiscsak zenéről van szó. Épp ezért tettem be rettegve a lemezt, nem tudtam elképzelni, hogy a Ramoneson szocializálódott gyomromnak nem lesz sok a David Comes To Life.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Morbid Angel – Illud Divinum Insanus
(Season Of Mist)

A death metal atyaúristene, a Morbid Angel közel nyolc évig éheztette rajongóit a nyolcadik nagylemezére, nem csoda hát, hogy olyan felfokozott várakozás előzte meg az anyagot, hogy miután elérhetővé vált a neten, ráugrott rögtön mindenki, és bizony azon nyomban meg is rémült. A Morbid Angel nem kertelt, szembepisált mindenkit, aki tradicionális albumra vágyott. Az Illud Divinum Insanus egy megosztó lemez, egy megosztó zenekartól. Ha más nem, legalább következetesek.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Art Brut - Brilliant! Tragic!
(Cooking Vinyl)

Anglia generációnként kitermeli a saját zenekarait, amelyekben alapvetően ártatlan, de fogós alapokra húznak domináns dalszövegeket a kisember problémáival, mindenféle pátosz vagy emelkedettség nélkül és egy halom öniróniával, jópofa szomszédsrác jelleggel. A kétezres években egyértelműen az Art Brut a zászlóvivő. Bár épphogy B kategóriába csúsznak népszerűségileg, azért jelentős közösség követi figyelemmel lemezről lemezre, hogy már megint ki koptatta le a semmilyenségében ikonikus Eddie Argos frontembert, és hogyan. A negyedik lemezhez passzoló legenda is társul a hiperaktív szólókarrier ellenére a Pixies révén híresebb Frank Black producerkedése révén, és bár a nyilatkozatok alapján egy pillanatra megijedhettünk, hogy emberünk megtanult énekelni, szerencsére erről szó sincs.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ulver – Wars Of The Roses
(Kscope)

Mindig nehéz dolga van a kritikusnak, ha épp az aktuális Ulver-lemezről szeretne recenziót írni. Nem csak azért mert nem könnyű metálos fejjel bekategorizálni őket valamilyen zenei skatulyába, hanem mert régóta szíve csücske is a norvég banda. Éppen ezért íródjon most egy olyan kritikaféleség, aminek a kiindulópontja a jó 13 évvel ezelőtt megismert William Blake-es album, az azóta eltelt idő és a feltétlen imádat. Mielőtt azonban mindenki az „elfogult barom ez is” kommentet gépelné le, a körülményekhez képest a cikkíró törekszik a hidegfejű gondolkodásra, néhol a legjobb akarata ellenére azonban sikertelenül.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Amint megjött az új album, betoltam az iTunesba, és ez jött ki belőle:

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cat's Eyes - Cat's Eyes
(Polydor)

A büszke metálosok most nézzenek máshová! A következő sorokban igazi pózer, kócos, elvágyódó huszonévesekkel foglalkozunk. A főként az angol The Horrors frontjárol ismert, de másutt is elcsíphető Faris Badwan összeborult egy igazi misztikus-sikkes szépséggel, az olasz származású szopránénekes Rachel Zeffirával és az elmúlt időszak egyik legjobb mellékprojektjét tették az asztalra a kora-hatvanas évek zengetőivel és dallamaival, duettekkel, nagyzenekari elemekkel és bőrdzsekikkel.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5