Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Audrey Horne – Youngblood
(Napalm Records)
Az Audrey Horne a rockzene egyik furcsa szerzete. A 2005-ös első albumon még ugyanannyira merített az Alice In Chains vagy a Tool borongósságából, mint mondjuk a Whitesnake-féle kicsit bluesos, egyenes vonalú hard rockból. Aztán az 2010-es, harmadik lemezen már inkább az utóbbi erősödött, most pedig itt a Youngblood, ami egy színtiszta hard rock lemez, piszkosul fogós slágerekkel. Szóval az Audrey Horne változott is meg nem is, de hibái ugyanúgy vannak.
Az egyik tulajdonképpeni hiba Toschie és az ő énekhangja. A stílusa kissé kántáló, orrból is énekel néha, és a verzékben nem olyan markáns, mint az ezerfelé szóló kórusokban. Emiatt aztán több dal fantáziátlannak hat. Pl. a Redemption Blues és a This Ends Here verzerészei mintha tök ugyanolyanok lennének. A refrének viszont nagyon erősek, azoktól válik egyáltalán értékelhető énekessé. Ennél sokkal világosabb hiba Kjetil Greve dobos teljesítménye. Alapvetően nincs baj vele, elüti, amit kell, de semmi pluszt nem ad a zenéhez, még dinamikában sem, azt inkább viszi a hátán a fantáziadús basszusgitár (ebben az az érdekes, hogy nincs is állandó ember ezen a poszton) meg a szervesen összekapcsolódó gitárok és a szintén session zenésszel produkált billentyű. A sokrétegű zenéhez nem illik ez a semmitmondó dobolás.
Ahogy azt 
A punklegenda már egy ideje a Jello Biafra and the Guantanamo School of Medicine projekttel nyomul - eredetileg a sokkal menőbben hangzó Axis Of Merry Evildoers volt a nevük - amellyel 2009-ben hozták ki a bemutatkozó albumukat The Audacity of Hype címmel és a Faith No More-os Billy Goulddal basszusgitáron. Őt azóta Andrew Weiss (Rollins Band, Butthole Surfers) váltotta és a zenekar idén új nagylemezt jelentet meg. A fantasztikus című White People and the Damage Done április elejére várható, de már most meghallgatható róla az akár egy modern Dead Kennedys-dalnak is beillő Werewolves of Wall Street a hajtás után.
Voivod – Target Earth
A Grammy-gálán kérdezték a 
Feloszlik a Cathedral. Lee Dorian és zenekara megunta a doomot, még egy lemezt kiadnak The Last Spire címmel áprilisban, aztán vége. Ennek kvázi beharangozója a Vengeance Of The Blind Dead dal, ami viszont nem lesz rajta az albumon. A szám a Decibel magazinhoz kiadott kislemezen található, illetve akár itt alább is meg lehet hallgatni. Aki nem tudná: a Cathedral akkor alakult, amikor Dorian úgy döntött, hogy nem lesz tovább a Napalm Death énekese, magyarán 1989-ben nagyon gyors zenéről nagyon lassúra váltott. Első lemezük tényleg csak akkor lehetne lassabb, ha fel sem játszották volna, de később azért elindultak a klasszikus rockosabb irányba, majd szépen a doom műfaj egyik meghatározó alakjai lettek. A The Last Spire pont a tizedik stúdiólemezük lesz, a legutóbbi, 2010-ben megjelent The Guessing Game című duplaanyagról pedig 
A hazai dzsessz és világzenei színtér kiemelkedő zenészeinek részvételével készített lemezt Both Miklós, a Napra zenekar frontembere. A Both Miklós Folkside Csillagfészek című anyagát ma este mutatja be a Fonó Budai Zeneházban, mi pedig ízelítőnek három dalt is meghallgathatóvá tettünk a lemezről. "Ebben a formációban mindenki ismert, elfogadott zenész, joggal várható tőlünk, hogy jó lemezt csináljunk. A közös munka alapvetően nem a bravúros megoldásokról szól, hanem drámák vannak benne, lírai részek és egységében erős zene lett" - mondta Both Miklós, az elsősorban etno-rockban utazó zenész. 
Nemrég