Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idei év egyik legszórakoztatóbb koncertjét adta a kanadai Eric San, vagyis Kid Koala, akivel lehetőségünk nyílt egy kicsit beszélgetni a fellépés előtt. A végig nagyon készséges producer-DJ-polihisztor mesélt arról, mi inspirálta legjobban a tavalyi nagylemezén, melyik bábfigurának van saját blueslemeze és arról is, hogy a menedzsere szerint mikor jelenik meg az egy évtizede várt folytatása a Deltron 3030 bemutatkozó albumának.
Az egyik nagy kedvencem volt tavaly a 12 bit Blues, de a hallgatása közben sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mennyire fordult meg a fejedben mondjuk gitárt fogni és feljátszani pár akkordot.
Pár hangot élő gitárral vettünk fel, majd ezeket a saját bakelitkészítőmmel lemezre vettük. Ebből a szempontból akár egy élő-gépi hibridnek is nevezhetném a 12 bit Bluest, mivel azért bőven mintáztam régi bluesfelvételekből is.
Melyik éra fogott meg téged legjobban a blues történetéből?
Nem is éra, hanem inkább műfaj. Szeretem a legősibb, delta bluest, mint mondjuk Son House vagy Charlie Patton. Ezek az emberek inspiráltak engem abban, hogy az ő produkciójukhoz hasonlóan egymagam alkossak egy egész zenekart, csak gitár és lábdob helyett lemezjátszókkal. Rengeteg videót néztem Son House fellépéseiről és folyamatosan azon gondolkoztam én hogyan tudnék ilyen hatást elérni, mint ő, csak én bakelitekkel és kontrollerekkel.
Akkor az ősrégi SP-1200-es samplered tökéletesen illeszkedett ehhez a csináld magad bluesformulához.
Abszolút, hiszen ez egy 1987-es kütyü, amivel persze még mindig rengeteg klassz dolgot lehet csinálni. Ennek a szerkezetnek a segítségével nem darabonként raktam össze a számokat, hanem az elindítástól kezdve ott helyben kellett mindent feljátszanom. Egy-két helyen aztán utólag belepiszkáltam a végeredménybe, de ezek csak apró kozmetikázások.
Ha jól tudom kisgyerekkorod óta erre a kütyüre vártál, de ez akkoriban horribilis összegért volt csak elérhető. Milyen érzés volt két évtized után végül a kezedbe venni?
Tizenkét éves koromtól kezdve vágytam rá borzasztóan, de ez akkor kemény ötezer dollárba került, de én mindössze száz dolcsit tudtam havonta összekaparni újságkihordásból. Olyan húsz évembe tellett volna így összeszednem rá a pénzt. Pedig mindössze 10 másodpercnyi hangmintát képes egyszerre tárolni, fölöslegesen nagy és sokszor nehéz a kezelése. Ettől még csillogó szemekkel bontottam ki a csomagolást amikor megérkezett. Konkrétan semmi használati utasítást nem kaptam hozzá, ezért öt napig csak nyomkodtam és próbáltam magamtól rájönni a működésére.
Ez egyébként tényleg kicsit olyan barkács bluesosan hangzik.
Kicsit valóban, de nézd meg mondjuk Bob Marleyt, aki egy félrehangolt gitáron játszott mindössze három húrral. Ezt szeretem a bluesban is, hogy egyáltalán nem kell a hangszerednek – vagy hangkiadó eszközödnek – tökéletesen működnie, úgyis csak az a lényeg te mihez kezdesz vele, mit tudsz belőle kisajtolni. Egyébként ezzel a kütyüvel disco és house zenét is lehet csinálni, de ez engem hidegen hagy és jobban érdekel az a poros hangzás, amire csak egy ilyen idejét múlt technológia képes.
A közelmúltban többen kísérleteztek a hiphop és a blues párosításával, elég csak mondjuk a Blakroc-lemezre vagy Action Bronson munkásságára gondolni. Lehet hasonló trend ebből, mint a ’80-as végén, ’90-es évek elején, amikor rengeteg kollaboráció született rapperek és rock-, metálzenekarok között?
Ezt így nem tudnám megmondani. A blues és a hiphop sok közös vonással rendelkezik, mindkettő indulásánál ugyanaz volt az alaphelyzet: nincs időnk, pénzünk, emberünk arra, hogy egy rakás hangszer megszólaljon a zenénkben, ezért abból főzünk, amink van. Ha mondjuk adsz Son House-nak egy vízespalackot és egy kanalat, akkor ő simán eljátszik egy dal ezekkel az eszközökkel, miközben veri a lábával a tempót. A hőskor hiphopja pedig abból a funkzenéből táplálkozott, amelyet pedig Son House és társai ihlettek.
Miért vártál hat évet az új Kid Koala-album megjelenésével?
Van egy projektem The Slew néven, ahol a Wolfmother korábbi tagjaival nyomjuk és pár évig erre koncentráltam inkább illetve csináltam egy képregényt külön soundtrackkel.
Erős popkulturális hatás érezhető sokszor a produkcióidon. Ha választhatnál, melyik karaktert képregényesítenéd meg, majd írnál zenét hozzá, akkor ki lenne az?
Azt hiszem Grovert választanám a Szezám utcából. Először is azért, mert ő titokban egy szuperhős, de emellett szerény és van egy rendes civil munkája – azt hiszem pincérkedik. Egyébként Kermitet is szeretem, de ő nem csinált bluslemezt, mint Grover. Meg is vettem azt az albumot (nevet). Azt hiszem ő az egyetlen bábfigura a világon, akinek saját blueslemeze van.
Cookie Monsta néven egyébként létezik egy viszonylag népszerű dubstep producer is.
Valóban? Biztos nem olyan menő, mint Grover!
Képtelen vagyok kihagyni azt a kérdést, hogy mikor lesz végre új Deltron 3030-album? Egyáltalán lesz ebből valami vagy húzzátok még kicsit az agyunkat mondjuk további tíz évig?
Tudod mit, mutatok neked egy emailt, amit a menedzseremtől kaptam. Lövésem sincs mennyire igaz, amit ír, de én már évek óta feladtam, hogy bármi biztosat tudjak mondani erről a projektről (nevet).
Előkotorja a telefonját a zsebéből, megnyitja az emailt és elém tartja a készüléket.
Az email szerint tavasz helyett csak júniusban jön a folytatás.
Lövésem sincs, haver (nevet). Az már biztos, hogy az album elkészült, én már hónapok óta hallgatom otthon, de amióta leszerződtünk az EMI-hoz, valami nagyobb durranásra készülnek a srácok. Mindenesetre én nagyon élveztem a felvételeket, ez az eddig egyik legkedvesebb projektem és szerintem hatalmasat fog szólni, majd meglátjátok!
