Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Két hónapja jelent meg a húszéves Tankcsapda legújabb albuma, ami eléggé megosztotta a rockzene rajongóit és az úgynevezett szakmát is. Leültünk Lukáccsal beszélgetni egy kicsit az újságírókról, meg a harminc állomásos őszi miniturnéról.
Mit szóltatok az új anyag kritikáihoz?
Lukács: Kezdjük azzal, hogy én kettéválasztom a kritikusok által írt cikkeket és a közönségtől érkező észrevételeket, mégpedig azért, mert a kritikus, amikor kap egy lemezt, vagy könyvet recenzióra, akkor meghallgatja, elolvassa, majd megírja a véleményét, első blikkre. A közönség szerencsére nem így ítél, hanem hagy időt arra, hogy leülepedjen az anyag, meghallgatja többször is, és csak utána formál véleményt. A kritikák között volt pozitív és negatív is, olyan is, ami nagyon dicsérte, és olyan, ami nagyon lehúzta, de ez így van jól. Őszintén szólva én ennél sokkal rosszabbra számítottam.
Eleve úgy mentetek neki, hogy most majd kaptok a fejetekre?
Értsd úgy, hogy a Tankcsapda zenekar nem egyenlő három csavargyári munkással, akiknek az a dolguk, hogy minden nap, állandó jelleggel ugyanolyan csavarokat gyártsanak. A zene eleve nem egy így megfogható dolog, illetve ha azzá válik, akkor már régen rossz. Ez egy művészi alkotás, akárhogy is nézzük, és ezt nem nagyképűségből mondom, a befogadásához idő kell. Onnan tudom, hogy jó lemezt csináltunk, hogy mostanában, két hónappal a megjelenés után egyre több pozitív hangvételű kritika olvasható róla, a turnén a rajongóknak bejönnek azok a nóták, amiket játszunk róla, és szerintem ez majd akkor lesz igazán jó, ha tavasszal elindulunk a lemezbemutató turnéra. Idő kell ahhoz, hogy ennek a lemeznek a dalai olyan klasszikussá érjenek, mint a régi nóták.