Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Eheti klipmegosztásunk ismét a megszokott méreteivel jelentkezik: 7 videót mutatunk be a mostanában megjelentek közül. Válogatásunkban ezúttal erős női fölény tapasztalható: a Two Door Cinema Club esetlen tagjait egy rakás csinos csaj veszi körül, Chilly Gonzales klipjének témáját csípők, fenekek és mellek adják, Evan Voytas videójában pedig Kate Moss próbál minél dögösebb lenni. De itt van Rihanna eddig már 11 országban betiltott szado-mazo klipje is, Amanda Palmer pedig lehet, hogy visszahozza a bozontos női fanszőrzetet. Ezek után bemutatunk még egy beteg gyerekeket támogató, jótékonysági videót is egy rakás magyar zenésszel, és hogy ne maradjanak el a kemény gitárok, új klipjével odacsap a Madball is.
Amanda Palmer & The Young Punx - Map of Tasmania
Pár napja épp egy boltban nézelődtem, amikor a kihangosított rádióban megszólalt a Sugarloafnak a nők és a szőrtelenítés viszonyát taglaló száma, nekem pedig rögtön beugrott, mi maradt ki a múlt heti klipmegosztásból. Hát ez a videó, a Dresden Dolls és az Evelyn Evelyn énekesnőjétől, akinek január végén jelent meg második szólóalbuma, Amanda Palmer Goes Down Under címmel. Az albumcím, a lemezborító és a brit The Young Punx formációval együttműködve készült szám címének ismeretében még könnyen hiheti bárki, hogy itt Ausztráliáról és az alatta található kis szigetről lesz szó, de a dal szövege és főleg Michael Pope által rendezett klipje másodpercek alatt világossá teszi, itt egy jól kitalált metaforával van dolgunk. A videó kapcsán egy ideje egy csomó helyről olyan véleményeket hallani, hogy 2011-ben újra a bozontos fanszőrzet és a szőrös hónaljú nők lesznek divatban, amire - főleg az utóbbira - mi ugyan nem mernénk megesküdni, az viszont biztos, hogy a klip egy rakás szellemes ötlettel nyitott utat a témának, és fogunk rá emlékezni jövő ilyenkor is. A dalra egyébként nemrég a Young Punx is elkészítette saját remixét Peaches közreműködésével, amihez ráadásul az eredeti klipet felhasználva egy külön videót is gyártottak - érdemes ezt is megnézni.
Chilly Gonzales - You Can Dance
A Párizsban élő, kanadai Chilly Gonzales tavaly nyár végén adta ki Ivory Tower című albumát, ami az általa írt, valamint az ő és Tiga főszereplésével készült azonos című független film zenéje is egyben (amiben egyébként további kanadai zenészek is szerepelnek, például Feist és az előző klipnél már említett Peaches is). Ezen a lemezen hallható a Boys Noize néven ismert Alexander Ridha produceri közreműködésével készült You Can Dance, amihez Jonathan Barré francia rendező készített egy meglehetősen egyszerű, mégis hatásos, a számhoz jól passzoló videót. Bár pofonok is csattannak, a klip témáját alapvetően ringó női csípők, fenekek és mellek adják, úgyhogy akit az ilyesmi érdekel, az máris kattintson a lejátszásra. Magáról a dalról pedig akinek nem jut eszébe az első egy percen belül az International Pony, az valamit nagyon rosszul csinált az előző évtizedben. Ennek a dalnak is van egy jól sikerült remixe, ehhez is hozzászabták az eredeti klipet, és ezt is érdemes meghallgatni.
Rihanna - S&M
Tavaly novemberben jelent meg Rihanna Loud című legutóbbi lemeze, rajta rögtön kezdésként ez a szám, amiről akkor egyebek mellett azt írtuk, hogy "pimasz, szexi ének, hatásvadász szintik, húzós, feszes, lendületes alapok" hallhatóak benne, és hogy "másfél perc után teljesen világos, hogy ebből nagyon gyorsan klubsláger lesz". Meg azt is írtuk, hogy a dal produceri munkáit ellátó Stargate-duó tagjai olyan jó munkát végeztek, hogy az énekesnő "tényleg igazi partybitch tud lenni a számban". Valahogy így gondolhatták ezt Rihannáék is, hiszen a dalhoz most klip készült, Melina Matsoukas rendezésében, ráadásul olyan, amit rögtön be is tiltottak 11 országban (nagyrészt Ázsiában), sőt, pár napja még arról szóltak a hírek, hogy az MTV is fontolgatja a videó újravágását. A dalt egyébként szövege miatt a BBC Radio is csak este játssza. A klip valóban tele van nyílt és kevésbé egyértelmű szexuális utalásokkal: egyes jelenetekben Rihanna átlátszó fóliával bevonva, falhoz ragasztva énekel, miközben öltönyös, szájgolyós újságírók veszik körül, máskor futurisztikus, fehér dominaruhában parádézik kikötözött férfiak között, de olyan is van, hogy Perez Hiltont vezeti pórázon. Ezen túl még egy rakás hasonló, kissé Barbie babásra vett, de egyértelműen a szado-mazo pornófilmeket idéző jelenet látható a klipben, mint ahogy az énekesnő feltűnik a már említett partybitch szerepében is. Nem rossz klip, az előzőnél például sokkal izgalmasabb, a dalhoz is jól megy, és még az is lehet, hogy évek múlva is emlékezni fogunk rá. Meglátjuk.
Two Door Cinema Club - What You Know
Ennek az ír zenekarnak tavaly márciusban jelent meg bemutatkozó albuma, és szerkesztőségünk több tagjának évösszegző listájára is felkerültek. Ezen a lemezen hallható a What You Know, amit sokan ismerhetnek, hiszen a Petőfi Rádió gyakran játssza. A dalhoz a spanyol Lope Serrano készített csinos, fiatal lányoktól hemzsegő videoklipet, tovább erősítve azt a mostanra már nagyon sokszor igazolt tételt, hogy ha alapvetően béna, esetlen lúzereknek nézünk ki, a legkönnyebben egy menő zenekarral juthatunk csajokhoz. A végeredmény tagadhatatlanul szórakoztató, a humoros koreográfiák és az apró részletek miatt pedig többször is nézhető, bár valószínűleg nem ez lesz az a klip, amit elő fogunk húzni az év végi legjobbak válogatásánál decemberben. A rendező egyébként a tavaly El Guincho és a Scissor Sisters számaira készített klipjeivel igen nagyot dobó Nicolas Mendezhez hasonlóan a Canada nevű művészcsapat tagja: nekik köszönhetően könnyen népszerűvé válhatnak mostanában a spanyol kliprendezők, úgyhogy alig várjuk a folytatást, bárki is kövesse el az Ibériai-félszigetről.
Evan Voytas - Tomorrow Night We’ll Go Anywhere
A Los Angeles-i énekes-dalszerző-multiinstrumentalista Evan Voytas, aki saját zenekara mellett gyakran gitározik Gonjasufi és Flying Lotus élő koncertjein is, tavaly novemberben jelentette meg a Tomorrow Night We'll Go Anywhere című EP-t, a dalhoz pedig most Nick Knight és Jamie Harley készített videót Kate Moss főszereplésével. A klip egy roppant szexi alaphelyzetből indul ki: egy autó és titokzatos sofőrje szó szerint falhoz szegezi a szupermodellt, aki a kocsi lámpáinak fényében igyekszik megmutatni, milyen rettentő dögös és érzéki nő. Kate Moss rajongói minden bizonnyal imádni fogják, ezt leszámítva azonban hamar felejthető. Érdekesség viszont, hogy a klip az olasz Vogue egyik decemberi fotósorozatának kiegészítőjeként készült. Az ilyesmire fogékonyak izgalmas részleteket találhatnak a videó YouTube-oldalán.
Hajrá Peti! Alapítvány: Váltsd Valóra!
A Hajrá Peti! Alapítvány agysérült gyerekeket támogat, és ezzel a dallal, meg a hozzá készült klippel igyekszik felhívni magára és az ügy fontosságára a figyelmet. A Galambos Dorina, Nánási Péter és Petrik György (Mr. PapaGiorgio) által írt dalban tucatnyi magyar zenész és előadó közreműködik, többek között, a szerzők mellett Váczi Eszter, Veress Mónika, Schodeinde Dorka, Somló Tamás, Pély Barna, Mező Misi, Szolnoki Péter, Gerendás Péter és még sokan. Őket láthatjuk a Magic Hand Film produkciójában készült, Tiszeker Dániel által rendezett klipben, leginkább egy stúdióban, a dal rögzítése közben, mint az általában az ilyen vállalkozások klipjeinél lenni szokott. Aki úgy érzi, támogatni szeretné az alapítványt, a klip YouTube-odalán megtalálja a részleteket.
Madball - All Or Nothing
A nyolcvanas években, az Agnostic Front mellékzenekaraként létrejött, New York-i Madball, azon kívül, hogy októberben nálunk is zenéltek, tavaly ősszel adta ki legutóbbi, Empire című albumát, rajta ezzel a számmal. A hozzá készült klipet november végén forgatták New York-ban, a rendezője a Michael Distelkamp volt, de a banda énekese, Freddy Cricien is részt vett társrendezőként a munkálatokban (ők egyébként korábban már dolgoztak együtt, a szólóban hiphopban is utazó Cricien Gunshots című számához készítettek klipet). A videóban két fiatal New York-i srácot látunk, először az utcán, aztán a metróban, végül egy Madball-koncerten, ahová ugyan be kell lógniuk, ez azonban nem okoz problémát, így átélhetnek mindent, amit egy igazán kemény hardcore-bulin csak lehet. Van itt egyébként egy ennél összetettebb sztori is, ezt azonban mindenki bogozza ki magának. Nem hiszem, hogy a kőkemény rajongókon kívül bárki egynél többször meg akarná nézni ezt a meglehetősen középszerű videót.
