Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
Dudich Ákos: A Vágtázó Halottkémek Életereje – Pótolhatatlan Halhatatlanság!
Az utóbbi években tucatjával jelennek meg magyar nyelvre lefordított zenészek, zenekarok pályafutását bemutató életrajzok, önéletrajzok. Nélkülözhetetlen szerepe van az ilyen könyveknek nem csak a rajongók számára, hanem a magyar zenei kulturáltság kifejlődésében is. De külön figyelmet érdemel, ha egy magyar zenekar kerül fel a könyvespolcra.
Dudich Ákos könyve a magyar (pop)zenetörténet egyik legkiemelkedőbb hatású zenekaráról szól, a zenekarról, akik móresre tanították a halált, kiugrasztották a világösztönt, a semmi kapuin dörömböltek és visszahódították az édent. A Vágtázó Halottkémek több évtizedes története megismételhetetlen, zenéjük egyedi, üzenetük agynyitogató. A zenekar történetének bemutatása során a szerző nem lép elő önjelölt krónikásként, csak a fejezetek elején írja le röviden a témához kapcsolódó háttéranyagot, aztán engedi, hogy a hőskorszakról, a szétválásról és az utódzenekarokról a tagok emlékezzenek meg, egészen a Vágtázó Életerőig, vagyis a jelenig jutva.
A Vágtázó Halottkémek generációk számára jelentett mérföldkövet. Aki egyszer járt VHK-koncerten, többé már nem volt ugyanaz az ember. Amellett, hogy számtalan legendás és a tagok által emlékezetes fellépés kerül felelevenítésre, bepillantást nyerhetünk a zenekarban alkotók életvitelébe, életfelfogásába, olvashatunk a sámán-punkról, a mágikus népzenéről, extázisról, Rituális Színházról, az Élet teljességéről, Henry Rollinsról, ázsiai kalandozásokról, testen kívüli élményekről. A VHK tagjain kívül többek között megszólal még Henry Rollins, Jello Biafra, Barcsik Géza (a VHK grafikusa) és a Rituális Színházból Jankai Ági is, mindezt körülbelül 100, javarészt a tagok magángyűjteményéből származó fotó egészíti ki.
A könyv szerzőjének állítása szerint „hajdan a Vágtázó Halottkémek eksztatikus élő fellépéseinek energiáját lemezre rögzíteni kivitelezhetetlen feladatnak tűnt – mégis sikerült. A VHK és utódzenekarainak esszenciáját írott formában megörökíteni épp ennyire lehetetlennek tűnt – mégis belevágtunk.” …és sikerült. Hejj!
