Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nemrég ért véget a Hulu antológiasorozatának első évada, ami megalkotta a Stephen King-univerzumot anélkül, hogy adaptálták volna bármelyik könyvét. Utalások, kikacsintások, misztikum, horror, dráma és egy rejtélyes kisváros története King módra, King nélkül, de mégis összetéveszthetetlen King ízzel.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jövő vasárnapig tart a 27. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál, ahol idén is megtalálható minden a kortárs művészeti ág a könnyűzenétől a jazzkoncerteken át a tánc-, újcirkusz és színházi bemutatókig. A programok között a képzőművészetek iránt érdeklődők is találnak érdekességeket, ezek közül ajánlunk néhányat a mostani hétvégére. (Fotó: Gabor M. Szoke studio Facebook)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nagyon ritkán jelentkezik új dallal vagy mozgóképpel a Strong Deformity, de ennek most jött el az ideje, és éppen a Lángolón. Tibba, a zenekar régóta külföldön élő tagja szűkszavúan ugyan, de mesélt a körülményekről és továbbra is titkolózik a jövőről. Premier és mininterjú a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Úgy az előadás tizedik percében kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen gazdag, kalandos élete lehetett Somló Tamásnak, és hány olyan dal maradt utána, ami komplett generációk életére volt hatással akár évtizedeken keresztül. Megható volt látni a háttérben futó vetítéseken a tengerparton mókázó, fiatal hippit, az öltözőben zsonglőröző artistát, vagy azokat a snitteket, ahol a korai LGT soraiban hatalmas Lemmy-bajusszal áll a színpadon, évekkel azelőtt, hogy Ian Willisből Lemmy Kilmister lett. A Somló Cirqusz harmadik előadásában ezúttal a Madách Színházban emlékeztek meg róla barátai, zenésztársai, és nem utolsósorban gyermekei.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Flame címmel látott napvilágot a 2016 novemberében elhunyt Leonard Cohen posztumusz verseskötete, melynek többek között az az érdekessége, hogy tartalmaz egy verset, amit az énekes zenész arról a művészről írt, akit korábban Kanyé Westnek hívtak. A vers, melynek címe "Kanye West nem Picasso", az amerikai énekes-dalszerző Amanda Shires Twitterén látott napvilágot, mi pedig úgy döntöttünk, közkinccsé tesszük. A folytatásban irodalmi igényességű magyar fordítást is kap a kedves közönség, érdemes tovább olvasni!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Meggyőződésem, hogy a hologram turnékat kitaláló, szervező és lebonyolító személyek számára külön bugyor van kijelölve a pokolban, a jegyeket megvásárlókról nem is beszélve. Persze értem én, hogy ilyen igény merül fel, hiszen ki ne szeretné a zenetörténet már elhunyt alakjait újra színpadon látni? Volt már ilyen turné Ronnie James Dio-val, Whitney Houstonnal, Roy Orbisonnal, és most is fut egy Maria Callas-szal. Csak hát az egész jelenség kicsit arra emlékeztet most már, mint a Marvel-univerzum szuperhőseinek halála, amiken előre röhög az olvasó, mert tudja, hogy ha átmenetileg megcsappan a példányszám, a szerkesztők úgyis kitalálnak egy visszaható folytonosságot - szaknyelven ezt retconnak hívják - amivel megmagyarázzák, hogy a robbanásban egy arra járó csavargó testét találták meg a Vészmanó helyett. Hála az égnek, most Amy Winehouse-zal is készülődik egy ilyen eseménysorozat, de ez alkalommal nemes a cél, hiszen az Amy Winehouse alapítvány drogellenes felvilágosító kampányait támogatják a bevétellel. Készséggel elhisszük, és vagyunk olyan jó fejek, hogy ne idézzük szó szerint Ford Fairlane e tárgyban elhíresült híres mondását.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Friss videóval jelentkezett a Kelemen Kabátban, akik már nagyban készülnek a zenekar ötödik születésnapját megünneplő koncertre, ami október 27-én, szombaton lesz az Akváriumban. A dal olyan, mindenki számára jó ismerősként üdvözölt érzésekről szól, mint a barátság, a család, és az összetartozás. A frontember, Horváth Boldival pedig egy rövid asszociációs interjút is készítettünk. Premier a hajtás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Be kell vallanom valamit: sosem tudtam önfeledten tapsolni és énekelni egy koncerten, még zenekari kérésre sem. Valahol irigylem is azokat, akik ezt mindenféle gátlás nélkül meg tudják tenni. Világéletemben a sírva vigadó metálosok közé tartoztam, ami persze nem csoda, hiszen fiatalkorom nagyobb részét mindenféle borongós, depressziós zenék hallgatásával töltöttem, és a My Dying Bride, meg Type O Negative-féle zenekarok lemezeire kevéssé jellemző a Segges a Balatonba harsány életigenlése. Tudom persze, a közönség efféle bevonása mindig egy játék a jókedv érdekében, és a saját tilalomfáimat sem kérhetem számon egy zenekaron, pláne mert ha ettől eltekintek, az Anna and the Barbies kifogástalan koncertet adott a Madách Rockfesztiválon.