Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Formabontó módon vizuális anyagot is készített legutóbbi ötszámos kislemezéhez az alternatív ízű rockban utazó miskolci KISAVAS. Az egy nap alatt rögzített anyagot bátran ajánljuk mindenkinek, aki szívesen hallgat sok tiszta hangszínnel dolgozó, helyenként a műfaj hazai klasszikusainak hangulatát felidéző, olykor kifejezetten asszociatív dalszövegekkel operáló zenéket. Az anyagot a zenekar tagjai dalról dalra is bemutatják a folytatásban. (Fotó: Nagy Ákos)
Általában a lemezről
Tavaly pünkösd vasárnapján rögzítettük Pünkösdi királyság című kislemezünket Miskolcon a Factory Arena egyik csarnokában. A lemezfelvételt a REDSUN RECORDINGS-nak köszönhetjük, a dalokhoz társított, ugyanitt és ugyanekkor készült képanyag Gyöngyösi Gábor és Tarjányi Tamás munkája. Nehéz beszélni bármilyen dalról, mert rendszerint a dalok velejét lehetetlen érinteni, hiszen a dal pont attól dal, hogy egy átlényegített nyelven, a dal nyelvén szól. Mindemellett a dal azon túl, hogy hangulatokat, sejtéseket, érzéseket ébreszt, leginkább utazásra hív egy olyan elcsépelt nevű, ám csodálatos helyen, mint amilyen a lélek.
Tükröm
A bevezető rész basszusgitár témájából nőtt ki a dal, Leventétől indult tehát ez a nóta. A kislemez legelején kapott helyet, talán azért, mert viszonylag könnyen befogadható, már ami a dallamvezetést illeti. Periodikus szerkezetű szerzemény egy rövid kiállással. A basszusgitár szépen hangsúlyoz dallamot, Tomival a dob olykor úszik, ezáltal kecsesen úsztat. A szövegben nincsenek ismétlődő részek, dallamvezetésben talán föl lehetne bontani a klasszikus versszak-refrén párosításra, de ennek itt igaziból nincs túl nagy jelentősége. A szövegvilág talán létösszegző törekvésekről, talán belátó megbékélésről, talán a folyamatos önreflexióból való menekülés illúziójáról mesél, talán a megújulás vágyáról, mely a tekintetet önmagáról szeretné kicsit elfordítani. Mondom, talán.
Mérleg
Egy gitártémából induló dal, mely aztán a basszusgitár játékával növényszerűen összefonódik, hogy hol közelebb, hol távolabb legyenek egymástól, mintha körüljárnának valamit, ami végig kimondatlan marad. Mindennek közepében szól a dob egy jól célzott szögbelövő pisztoly pontosságával. Klasszikus riff alapú nóta egy kis kinyúlással, aztán egy feloldó rész és végül egy közös kifutás következik, öles léptekkel. A szövegről csak annyit szeretnék mondani, hogy akkoriban egy gyermekotthonban dolgoztam, és ha jól emlékszem, éjszakás műszakban ültem a nevelőiben, kezemben papír és toll, amikor fölbukkant egy óvodás forma kislány, akit még soha nem láttam, ő sem engem, mert napközben érkezett. Egyáltalán nem szólt semmit, megállt az ajtóval szemben pizsamájában, álmos tekintetét rám akasztotta, kezében kis plüss állatot szorongatott, lassan a folyosón lévő mosógéphez bújt, melynek tetején egy lavór parkolt. Mielőtt visszakísértem volna a szobájába, két szót írtam a papírra, mely e dal kezdete lett. Hát valahogy így.
Vitorlázó
Egyszerű háromakkordos dal, kényelmesen ringatózó ritmikával. Dobbal indul, erre ülnek rá finoman a hangszerek, versszakok között hangszeres betétrészekkel. Óvatos, téres szerzemény, végén afféle zenei uszállyal. A szöveg az idill szelíd ostroma is lehetne, de inkább csak kedves. Ez már önmagában is különös.
Mese
A dob és a basszusgitár sétába kezdenek, melyhez idővel a gitár is csatlakozik, aztán néha megállnak és fölnéznek az égre. Amikor látják, hogy még megvan, akkor indulnak is tovább, a végén pedig extázisba kerülnek az ég kékségét csodálva. A szöveg ugyanerről szól. Ha valami gubanc van, keresd a távlatot, aztán ha minden jól megy, halleluja. A felvételkor stúdiósunk, Sanya, azt mondta, neki ez a dal tetszik a kislemezről leginkább. Nem tudom, azóta mi a véleménye.
Napóra
Kissé balladisztikus, nagyobb lélegzetet elbíró, három főbb témarésszel rendelkező dal, mely folyamatosan építkezik, kombinál, variál. Egyszer besűrűsödik, elnehezül, máskor szinte lebeg, olyan könnyű és szellős. Levente és Tomi játéka az, ami megteremti itt a dinamikai változatosságot, hogy a végén együtt, egymást emelje minden hangszer, mintha a gravitációt próbálnák legyőzni. A dal kifutása a dob és a basszusgitár játékos játéka, mely olyan hirtelen ér véget, mint egy elvágott gyapjúfonál. Zárásként a refrént idézném, mely tulajdonképpen az album utolsó mondata: "Ebben a világban, ahol elfér a végtelen, talán nekünk is jut némi hely."
További információk a zenekar Facebookján és weboldalán!
A poszt megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
