Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A zenekar mint jelenség sokakat emlékeztethet az AC/DC-re, ráadásul szintén ausztrálok. Zenéjük értékéből soha nem vett el semennyit, hogy egy viszonylag bevált receptből főznek, már a debütáló anyaguk idején díjazta őket egy csomó kritika. A most megjelent ötödik lemezük egyfelől nem okoz meglepetést, tartja a háromévente futószalagon termelést. Tartalmilag kiválóan egyensúlyozik a pörgős-megőrülős és a fotelben hátradőlős-bólogatós számok között, Joel O’Keeffe pedig kíméletlenül teszi próbára hangszálait és hangszerét. Másfelől viszont kísérletezik, és ez előnyére válik. Tízből kilencszer a számok nem mennek 3 és fél perc fölé, ahogy korábban szoktak, így a Boneshaker közelebb áll egy gyorsvasúthoz, mint egy száguldó tehervonathoz. Emiatt kevesebb a szóló és az elnyújtott rész, a könnyen megjegyezhető riffek és refrének viszont maradtak. Az Airbourne most úgy tűnik, hogy egy hangyányit fiatalosabb szeretne lenni, és ez annak ellenére működik, hogy az új anyag hangzása inkább a régebbi időket idézi – ebben vélhetően a producer Dave Cobb (például Rival Sons, Zac Brown Band) is szerepet játszott. Az összes között a leg-airbourne-osabb szám talán a Backseat Boogie lett. Váltsatok jegyet a gyorsvasútra! (5/5)
Egy hét múlva jelenik meg az Airbourne Black Dog Barking című új nagylemeze, amit most teljes egészében végig lehet hallgatni itt a Lángoló Gitárokon. Igazából az van, hogy az ausztrál zenekar három lemez után elért oda, hogy nem lehet róluk mit írni, szóval egész egyszerűen csak annyit mondanánk, hogy itt van tíz újabb, tesztoszteronnal telenyomott rockandroll-szerzemény, tessék hallgatni! Ja, és június 12-én az A38-on lép fel a zenekar.
Május végén jelenik meg az ausztrál Airbourne új nagylemeze Black Dog Barking címmel. Ez az a zenekar, amelyik kimondottan tartózkodik az AC/DC nevének említésétől, pedig a zenéjük olyan, mintha a még fiatal Malcolm Youngékat agyontömték volna szteroidokkal és feldobták volna őket a színpadra. Az album a harmadik lesz a sorban, ráadásul ezzel is eljutnak hozzánk, ugyanis június 12-én az A38-on lépnek fel, ahol valószínűleg az új anyag első kislemezét, a Live It Uppot is eljátsszák majd. Addig pedig itt az említett dal klipje, amit Magyarországon a Lángoló Gitárok olvasói láthatnak először.
Eheti válogatásunkban erős túlsúlyban vannak a metálklipek, úgyhogy talán van arra esély, hogy most ne kapjuk meg egyes olvasóktól, mekkora köcsögök vagyunk. Az Airbourne férfias klipjét akár Stallone is rendezhette volna, fura bábok zenélnek fura játékoknak a The Melvins videójában, a YouTube törölte az új Murderdollst a sok erőszak és szex miatt. Ezek mellett a Kylesa homályos spiritualitást, a Torche és Amon Tobin pedig vicces és ijesztő robotokat rakott új klipjébe. A Helloweent meg az érdekli, mennyire vagy metál.
Az Airbourne annyira nyúlja az AC/DC-t, hogy jobban már csak akkor lehetne, ha az ő dalaikat játszanák. Az Archie Bronson Outfit szépen belepacsmagolt a róluk kialakult viszonylag tiszta képbe. A Shearwater nem akar a jól bejáratott dolgokon kívül máshoz is nyúlni. A Black Rebel Motorcycle Club és a Borknagar pedig csak ismétli önmagát. Ömlesztett kritikák.