Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Tankcsapda anno egy komplett generáció számára jelentett belépőt a súlyos zenék univerzumába. És tinédzserként képtelenség volt nem szeretni egy olyan zenekart, melynek szerzeményeit és kazettaborítóit a szobába benyitó fater csak így véleményezte: 

Az ilyeneket az állatkertben kéne mutogatni meg a Kék fényben.

Nomármost, a Punk & Rollon és a Jönnek a férgeken szocializálódott generáció később legalább olyan nehezen barátkozott meg a ténnyel, hogy egy Futyi nevű hörcsögarcú gnóm a Mennyország touristot énekli a Budapest TV-n, mint a rózsaszín inges salesesek felbukkanásával Metallica-koncerteken. Tegyük hozzá: a Tankcsapda önhibáján kívül lett lakossági rock’n’roll csapat, Lukács sosem kísérelt meg Királylány-kaliberű, takonyban pácolt Haribo-mackó slágert írni. Ettől függetlenül a tény, hogy a debreceni trió már akkor sem lesz többé underground, sem underground-közeli zenekar, ha a következő három lemezen tökgyaluval és ütvefúróval generált gitárgerjesztés lesz hallható. (Fotók: Sarkadi Bálint)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Általános iskola hetedik vagy nyolcadik osztályában Marika néni, az énektanárunk iszonyatos balhét csapott, amikor meglátta, hogy a dolgozatomra fordított keresztet rajzoltam. Azt hiszem, anarchia jel is volt mellette, de ez már nem biztos. A lényeg, hogy azt mondta, hogy reméli, apám jól megver ezért az egészért, hiszen nyilvánvalóan fel se tudom fogni, mit jelent ez az egész, de undorító, és csak remélni tudja, hogy kinövöm majd.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

 

Van az úgy, hogy a közönség számából és összetételéből anélkül is pontos diagnózist lehet felállítani egy koncerttel kapcsolatban, hogy bármit is tudnánk a fellépni készülő zenekarról. Ha pl. telt ház van, az átlagéletkor alsó hangon 35 évre tehető, az egy főre eső Max Cavalera-, Mike Muir- és Phil Anselmo-imitátorok száma pedig eléri a hármat, akkor tutira valami (egykori) thrash alapvetés nosztalgiaturnéjával lesz dolgunk. És persze egy olyan lemez kap főszerepet, melynek TDK-kazettára kimásolt kópiáját fossá hallgattuk, majd a nagymutertől kapott névnapi zsebpénzből eredetiben is megvettük. A Cavalera-testvérek tavaly novemberben megmutatták, hogyan lehet egy hasonló dologból a lehető legrosszabbat kihozni, most pedig az Anthrax esetében megtapasztalhattuk ennek teljes antitézisét.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

„Jajj de fog ez holnap fájni” – mondta egy kígyómozgásban ide-oda tekergő nő a rogyasztott lábbal rugózó párjának a Papp László Sport Aréna küzdőterének leghátsó sorában, péntek este fél tíz magasságában. Közben a pultnál otthonról kiszabadult családapák próbáltak udvarolni a büfés lányoknak olyan dumával, hogy „Lányok, ti tudjátok egyáltalán mi az a magnókazetta?!” - mégsem ezek voltak a legkínosabb momentumai a Rapülők-koncertnek, hanem a rendkívül kellemetlen Geszti Péter, akinek egy normális világban, a szexista beszólásai után tényleg örökre el kellene tűnnie a színről. (MTI Fotó: Marjai János)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Quimby nem az a zenekar, akiknél kérdéses lenne, hogy jó koncertet csinálnak. Láttam őket kisebb meg nagyobb színpadon is, és igazából a méretet leszámítva ugyanolyan jó show-t nyomtak mindkettőn. A 25. születésnapi arénás nagykoncert előtt inkább az volt a kérdés, hogy mennyire lesznek jók, illetve, hogy nem lesz-e sok az előre beígért három óra. Ami az elsőt illeti, ha a saját 25. születésnapomon is ilyen remekül fogom érezni magam, már nyert ügyem lesz. Ami pedig a három órát: nagy időmesternek bizonyult a zenekar, mert a 20 perces csúsztatott kezdést és a ráadást is beleszámítva pont háromórásra hozták ki a koncertet. Igazából pár perccel még rövidebbre is, de ez rendben volt, pont ez az effektíve két és fél óra kellett, hogy ne legyen túl sok a jóból. (Fotók: Sarkadi Bálint)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A koncertlátogatóknak van egy igen kellemetlen típusa, mely sajnos még a mai napig nem jutott a dodó madár és az erszényes farkas sorsára: már eleve saturészegen érkezik az adott performanszra, és az első perctől kezdve a slágerdalok címét üvöltözi be. (Melyek természetesen csak a ráadásban lesznek hallhatóak.) Nos, a Madball egy meglehetősen frappáns húzással lehetetlenítette el a hasonló entitásokat: elejétől végig eljátszotta a húszéves Demonstrating My Style lemezt, mely a Madball-életmű River Runs Redje, Foul Taste Of Freedomja és Bloody Kissese is egyben. Valószínűleg voltak jó páran, akik 2016-ban nem feltétlenül mennének el egy Madball-koncertre azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a 90-es évek után elvesztették a fonalat. De mint tudjuk, a nosztalgia adott esetben nem csak a nagymuter hajtómotorja, így Freddy Cricienék ezúttal hajszál híján teltház előtt léptek színpadra. Roger Miret féltesója mellesleg alapos imidzsváltáson esett át az évek során, egyenesen úgy festett, mint Orlando Bloom és Danny Trejo szerelemgyereke. Ám szerencsére elmúltak azok az idők, mikor a hardcore frontemberek számára az atlétatrikó és a tengerészgyalogos-frizura volt a kötelező dress code.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy ilyen összeállítású koncertsorozaton két dolog eleve borítékolható volt: nem lesz tömegnyomor, és nem kell Lego-frizurás, Bring Me The Horizon-pólós tinédzserek felbukkanásától tartani. Itt ugyanis az a generáció képviseltette magát, aki anno zokszó nélkül felvette a Headbanger’s Ballt a fater tulajdonát képező Ezüst-tó kincse VHS-re. (Fotók: Artlasso)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A romantikus filmek egyik jellemző karaktere a kedves srác a szomszédból, a gyerekkori szerelem, akiről a hősnő távollétében hajlamos megfeledkezni, míg évek múltán viszont nem látja, és rá nem ébred, hogy igazából milyen klassz. Na, ez a férfi Bryan Adams, aki vasárnapi koncertjével garantálta, hogy most évekig ne feledkezzünk meg róla. (Fotók: Artlasso)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az idei évem koncertlátogatásból egészen parádésra sikerült, végre láthattam megint a Fish!-t, valamint a Ganxsta Zolee és a Kartelt is, szintén ki tudja hányadjára. Úgy éreztem, hogy ezt a sikerszériát ideje lenne megszakítani így kézenfekvő volt, hogy a következő koncert, amit megnézek, az a Sunn O))) lesz. Nekem a 2009-es szintén A38-as fellépésük kimaradt. Az akkori beszámolók szerint hihetetlen, letaglózó, brutális és mély nyomott hagyott mindenkiben az élmény, ami egy magamfajta szobahipszternek érdekesen is hangzott. (A nyitókép nem a helyszínen készül, és a zenekar Facebookjáról van.)