Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az alábbiakban három metállemezről, egy lágy rockalbumról és egy electro pop szerű anyagról lesz szó. Megmondjuk milyen az új Tame Impala, az új Amorphis, az új Chris Cornell, az új Soilwork és az új Annihilator. Annyi poént lelövünk így előre, hogy el semmitől nem ájultunk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jó sok lemez jelent meg mostanában, úgyhogy nem is húzzuk tovább az időt, írunk ötről. Megmondjuk, hogy milyen az Iron Maiden monstre nagylemeze, a Slayer nagy vízválasztója, a Five Finger Death Punch új album, az Ugly Kid Joe visszatérése illetve, hogy jó lett-e az új Foals. És még szavazgathattok is!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Rátóti Zoltán úgy tűnik továbbra is elsősorban színészként és színházigazgatóként ismert, pedig a Neil Young Sétány zenekar – amelynek énekes/gitárosa – két nagyszerű lemezt is készített már, de ami jelen tárgyunk szempontjából még fontosabb, 2013-ban Csodalépés címmel megjelent a szólódebütálás, amit itt nagyon megdicsértünk. Jogosan. Két év után persze még nem tudhatjuk biztosan, kiállja-e az idők próbáját, viszont akárhányszor újrahallgatom, működik, nem kopik jottányit sem, és úgy néz ki, nem tud senki azóta sem ilyen erőteljes, szikrázóan érvényes folkos rock lemezt összehozni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az alábbi cikkel nagy késésben vagyunk. A pár hónapja megjelent gyűjtésünkben új hard rock lemezekről írtunk, és a termésből még van sok, így következik a második etap. A három (Toto, Eclipse, Thunder) viszonylag friss megjelenéshez hozzácsaptuk a The Night Flight Orchestra második albumát, illetve Mark Tremonti új szólólemezét is, bár utóbbi kissé kilóg a sorból. Persze lehetne még másokat is előcitálni, de az alábbiakra biztosan érdemes figyelni. A késésre pedig az a mentség, hogy a hard rock az a stílus, ahol nem mindig a legfrissebb albumokkal kapcsolatban érdemes képben lenni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Három év telt el a legutolsó Fear Factory-nagylemez, a The Industrialist óta, és pár napja meg is érkezett a folytatás, ami egyfajta jubileuminak is tekinthető, hisz a Genexus című album a tizedik nagylemeze a csapatnak és pontosan húsz évvel jelent meg a Demanufacture után, ami a FF Birodalom kvintesszenciája a mai napig is.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hip-hop világ legmeghatározóbb és egyben legrejtélyesebb producere tizenhat év után teljesen váratlanul új albummal jelentkezett. A Compton: A Soundtrack by Dr. Dre magában hordozza mindazt, amiért évtizedek óta milliók kedvelik a nyugati partot, ugyanakkor friss, összetett és - ha a korábbi Dre-kiadványokkal szembeni összehasonlításban esetleg alul is maradna - minden kétséget kizáróan ebben a műfajban az év egyik legfontosabb lemeze.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lamb Of God karrierjében történt megtorpanásról talán még az is tud, aki soha nem hallgatott semmit a zenekartól. A csehországi incidens az egész metálszínteret megmozgatta, és valójában el sem tudjuk képzelni milyen hatással lehetett a főszereplőre, Randy Blythe-ra. A fickó korábban sem volt egy szimpla metálénekes, mondani is akart valamit, nem csak beleordítani a világba. A vele történtekkel kapott muníciót, és az új lemezén beszél is róla.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Paradise Lost nem a sikerekre hivatott zenekarok közé tartozik. Körüllengi őket a szerencsétlenség aurája. Rosszkor voltak rossz helyen, rossz albumo(ka)t csináltak rosszkor. A fanatikus rajongók megkövezése előtt mondom inkább el, hogy az átütő sikerről beszélek csak, nem a nyilvánvalóról: a Paradise Lost kategóriájának egyik legjobb zenekara, mind a mai napig, még ha a teljesítménye ingadozó is. A nagy, globális siker mégis elkerülte őket.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szemrevételeztük az elmúlt hónapok népzenei és világzenei kínálatát, és kiderült, hogy érdemes volt. Most ismét kijelenthetjük, hogy a hazai folk élet pezseg, és amit a piacra szán abból bárki találhat magának valót, ha hajlamos egyáltalán ilyesmire. Az alábbi összeállításba kerültek egyetlen közös jellemzője a magas minőség, a kreatív megoldások pedig megkönnyítik a recenzens dolgát is. Az előre hozott zárszó: köszönet értük.