Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A$AP Ferg - Trap Lord
(ASAP Worldwide)

A menő rapperek hozom a bandámat próbálkozásai ott szoktak megbicsaklani, hogy csak a csapat vezetője tehetséges, és kizárólag az ő neve miatt vállalják be a kiadók a többi gyengélkedő MC produkcióját. Láttunk már ilyet: ott volt a St. Lunatics, amely Nelly nélkül hajítófát sem ér, a G-Unit, ami 50 Cent nélkül életképtelen, vagy a D12 is, ahol még a legnagyobb rajongók is összekeverték Kunivat Kon Artisszal. Amikor A$AP Rocky hihetetlenül sikeres bemutatkozó lemeze után bejelentette, hogy most csapata, az A$AP Mob van soron. Félő volt, hogy hasonló sorsra jutnak a harlemi brancsból kinövő rapperek, mint Murphy Lee vagy éppen Tony Yayo, ugyanis az első közös megmozdulás, a Lords Never Worry mixtape nem talált túl kedvező fogadtatásra. A rajongók valahogy elsiklottak felette és sajtó sem foglalkozott vele túl sokat. Aztán képbe került Rocky jobb keze, A$AP Ferg. A fogékszerek nélkül soha nem mutatkozó rapper eredetileg divattervezéssel foglalkozott, és Toast To The Gods című szóló mixtape-je egyből nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak a dögös ruhákhoz van érzéke, hanem a fasza raphez is.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jay-Z - Magna Carta… Holy Grail
(Universal)

Mit tud mondani egy 17 éve pályán lévő előadó, aki elért már mindent, amit lehetett? Pénz, szakmai díjak, dögös feleség, akit Beyoncénak hívnak. A félisten státuszhoz vezető út persze rögös volt, és Jay-Z a Black Album után még a visszavonulás gondolatával is eljátszadozott egy múló pillanatig, de a lemezek a kreatív csúcs után is csak jöttek és jöttek. Nehéz ez a helyzet, hiszen Jay-Z megkerülhetetlen tényezőjévé vált a hip-hop életnek, és ha eltüsszenti magát, már az is szalagcímet érdemel.

Júliusban megjelent Magna Carta… Holy Grail című lemeze egy igen korrekt iparos munka. Jay-Z ismét a legmenőbb mainstream arcokkal veszi magát körül, remek érzékkel kiválasztva azt a pár nevet, akikkel a lemez kapós lesz, ám a túlzsúfoltságnak még a látszatát sem kelti. Timbaland, Pharrell, és néhány r&b énekes a rádióbarát refrénekhez. Szerencsére a szövegek is alkalmazkodnak Jigga státusához, és a „jaj, de nehéz túlélni a gettóban” helyett emberünk inkább rappel méregdrága ruhákról és még drágább kocsikról. Ezzel – akár tetszik a kőrapper közönségnek, akár nem – sokkal valósabb marad, mintha gyermeteg mesékkel próbálná meggyőzni a nagyérdeműt rossz sorsáról. Ugyan Jay-Z soha nem volt a legjobb rapper, valami trükköt azért mégis csak tud, hogy hogyan fogja meg a hallgatót, és erre a varázserőre most is nagy szükség volt. Elsőre kicsit közepesnek hat a lemez, de amint még egyszer nekifut az ember, előtűnik, hogy többről van itt szó, mint hideg profizmusról.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Burzum - Sôl austan, Mâni vestan
(Byelobog Productions)

Feleslegesnek érezzük lefutni a szokásos köröket egy-egy új Burzum album megjelenése kapcsán, a Wikipédia mindenki számára nyilvános, szabadon használható. Megjegyezve persze, hogy 2013-ban sem elsődlegesen a zene fontos, hanem a mellé tett körítés, ám mostanság már annyira alacsony lett általánosan az ingerküszöb, hogy egy remek templomgyújtogatás vagy késes gyilkosság a tini korosztályon kívül senkit nem nagyon izgat. Vikernes zenéje önmagáért beszélt (régen, nagyon régen) mindenféle felhajtás nélkül is. Mostanság azonban eljutott arra a szintre a szabadulása óta, hogy a zenéjéről sem nagyon érdemes hosszasan értekezni. Jónak egyáltalán nem jók (Belus, Fallen, Umskiptar), rossznak meg azért nem mondanánk, mert ezerszám rosszabbak albumok jelennek meg folyamatosan (és itt még most csak egy sima black metal műfajról beszélünk).

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Chance the Rapper - Acid Rap
(Szerzői kiadás)

Meglehetősen sűrű ez az év kurrens raplemezek tekintetében. 2013-at rögtön A$AP Rocky bemutatkozásával kezdtük, majd jött Tyler, The Creator harmadik sorlemeze, aztán dörrentek a nagyágyúk Kanye West és Jay Z albumaival. Közben elsiklottunk pár friss megjelenés és kifejezetten érdekes mixtape mellett, ilyen például Chance The Rapper április végén megjelent Acid Rap című lemeze. Az ifjú rapper a drill dominálta chicagói rapszíntérből úgy volt képes kiemelkedni a második válogatásával, hogy közben nem szakadt el a szülővárosának sötét oldalától, egyszerűen másik perspektívát adott neki. Chicago ugyanis szép lassan az amerikai hiphop fővárosává válik, elég ehhez mondjuk elolvasni a Complex 25 feltörekvő fiatal rapper listáját, aminek a harmada az illinois-i városból származik. Ez köszönhető a Kanye Westnek, az általa is méltatott Chief Keefnek és a drill színtérnek, de Chancelor Bennett, vagyis Chance The Rapper szinte a teljes ellentéte mindennek, amivel a chicagói rapet azonosítják: fegyverek helyett LSD, rablás helyett acid trip, gettó helyett fehérekkel teli elitgimnázium.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Run the Jewels - Run the Jewels
(Fool's Gold)

Killer Mike soha nem volt szokványos rapper. Ugyan karrierje elején hatalmas lökést adott neki, hogy az Outkasttel tető alá hozta az A.D.I.D.A.S. című örökzöldet, és rengeteg jó nevű MC-vel készített számokat, mégsem volt soha az a mainstream karakter, aki bugyuta klub himnuszokhoz adja a nevét. Legutóbbi szólólemezén egészen addig merészkedett, hogy a zenei direktor székét teljes egészében átadta annak az El-P-nek, aki hajmeresztő, indusztriális ritmusaival már ’97 óta tartja lázban az undergroundot. Az alkalmi duó mostanra igazi csapattá érett – valami olyasmivé, mint Riggs és Murtaugh a Halálos fegyverben, csak bővebb gatyában. A két veterán szöveggép Run The Jewels néven pillanatok alatt összerakott egy olyan lemezt, amely eséllyel pályázhat a 2013 legjobb raplemeze dicső címére. Nyilván a dologhoz még Earl Sweatshirtnek is lesz némi hozzáfűzni valója augusztus 20-án, de addig is nézzük, mit tud a cím nélküli alkotás.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deafheaven – Sunbather
(Deathwish)

Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy a divat követése csak a mainstreamre jellemző, pedig nem. Az undergroundban is éppen úgy ütik fel a fejüket többek által követett dolgok, mint a nagyközönség előtt. Pár éve éppen a black metal lett ilyen divat a felszín alatt, de a black külsőségei és a katonás gondolkodásmód nélkül. A keményvonalas black metal rajongók érthető ellenérzésekkel fogadják a kevésbé agresszív és cseppet sem gonosz attitűdöt, de a lassan csordogáló színtéren vannak értékek.

Az egyik ilyen idén a Deafheaven Sunbather lemeze. Az úgynevezett hipszter black metal skatulyától tekintsünk is el, mert nem valószínű, hogy a zenekar csak a kívülállóság mutogatása miatt játszik black metált. A zene ugyanis marad ugyanaz, mint máskor, önkifejezési forma, amit hol jól, hol rosszul csinálnak. A Deafheaven tagjai ezt a black metálból kiindulva teszik, de a vaskalapos blackerek megnyugtatásául is mondjuk, ez a zene nem egy stílusú, és maguk a black klisék is át vannak értelmezve. A blastbeat mellett szinte folyamatosan a shoegaze ihlette harmóniák ömlenek, a kiállások is ezeket a dallamokat viszik tovább, de akkor mintha már a Pink Floyd lenne a fő hatás. A zenét összességében olyan emelkedettség jellemzi, ami mondjuk egy Anathema-lemezen van, sokszor akár az egészen zseniális The Silent Enigmáig visszanyúlva.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Major Lazer - Free The Universe
(Secretly Canadian)

A mostanában Skrillexszel is összebútorozó Diplo fémjelezte Major Lazer formáció új albuma gyönyörűen összefoglalja mindazt, amit a mai mainstream elektronikus zenében utálni lehet, ami azért szomorú, mert csak nagyon kevés választja el attól, hogy tényleg működjön. Azt tudjuk, hogy az amerikai producer gazdag életműve szerint ő mindenkivel képes megtalálni a közös nyelvet, a Free The Universe-ből viszont az jön le, hogy csak önmagával nem ez a helyzet. A végeredmény 14 szám, melyet 30(!) különböző vendégszereplő dobott össze, és egy bazári stíluskarnevál, ami annyira színes, hogy bármelyik brazil seggrázófesztivál kísérőzenéje is lehetne. Igazából sokkal könnyebb felsorolni azokat az utóbbi pár évben készült lemezeket, amelyeken Diplo producerként nem működött közre, mint amiken igen. Dolgozott már Justin Bieberrel, Snoop Doggal, Beyoncéval és természetesen remixelte a Gangnam Style-t is (nem, ő sem tudta hallgathatóvá varázsolni), szóval tényleg mindenhol ott van, zenéjét a fiatalság valamennyi rétege nagykanállal fogyasztja, még ha nem is tudnak róla. Diplo hangzása tehát eléggé univerzális ahhoz, hogy a tízéves Bieber-rajongólánytól a felvilágosult egyetemista szintipopperig mindenki egyből rákattanjon. Ez a sokszínűség a Free The Universe-en is megvan, csak kicsit máshogy, és nem jó értelemben máshogy. A trap-, moombah, dancehall- és brostep-erdőben azért nehéz úgy navigálni, hogy néha ne csapódjunk neki tiszta erőből egy-egy fának. Ahhoz túl sűrű. És el is veszhetünk benne.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Editors – The Weight Of Your Love
(PIAS)

Elég merész lépés volt elsőként az A Ton of Love című dalt bemutatni a világnak az Editors negyedik nagylemezéről. Aki jól ismeri a zenekart, de legalább nagyjából képben van, azonnal szembesülhetett vele, hogy el lehet felejteni az előző album viszonylag izgalmas kirándulását a nyolcvanas évek flitteres, új hullámos, sötéten romantikus világába. Aki viszont csak úgy meghallotta valahol, azt hihette, a U2 jó útra tért, és újra tud normális számot írni – még ha a Desire második részére tellett is mindössze. A The Weight Of Your Love egésze azonban a jutúzásnál is nagyobb sokkhatás: van itt Keane és Coldplay is. Tom Smith, az Editors énekese viszont az R.E.M.-et és az Arcade Fire-t említette mint amik inspirálták őt az új dalok készítésekor. Ez (is) hallatszik a The Weight Of Your Love-on, amely kiegyensúlyozottabb elődjénél, az In This Light And On This Eveningnél, viszont ezúttal sokkal több helyen lehet sorolni, hogy mi egyébre hasonlít a régebbi, első két lemezes Editors mellett. Az A Ton of Love tiszta sor, U2, még a desire-özés is stimmel, meglepetés, hogy ekkora hendikep ellenére is működik tulajdonképpen.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Tárkány Művek - Címesincs
(Tárkány Művek)

Ez a néhány éve együtt muzsikáló, Tárkány-Kovács Bálint zeneszerző-szövegíró-cimbalmos által  alapított ifjú csapat már az első, 2010-ben megjelentetett nagylemezével (Arcomba az arcod vésted) vastagon szedve írta be magát mind a hazai, mind pedig a nemzetközi világzenei színtér nagykönyvébe. Utóbbira jó példa, hogy az egyik legrangosabb világzenei kiadó, a World Music Network a Rough Guide to the Music of Hungary válogatás mellékleteként publikálta ezt a debütálást. Mi pedig itthon nagyon örülhettünk, hogy egy olyan népzenén alapuló banda bontotta ki szárnyait, ami bár képzett népzenészekből áll, nem a megszokott hagyományőrzésre tett fel minden lapot, hanem kialakított egy olyan széles merítésű önálló hangot, amelyben a magyar dalkultúra százéves hagyományának esszenciája öltött testet. Ez persze veszélyes terep, nagy a kilengés veszélye és az aránytévesztés réme, de nem ez történt, ahogy mondani szokás, tizenkilencre lapot húztak – és nyertek!