Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Wesseltoft Schwarz – Duo
(Jazzland Records)

A német producer, Henrik Schwarz és a norvég jazz-zongorista, Bugge Wesseltoft két éve zenélnek együtt. Improvizatív fellépéseiken az elektronika és a jazz manapság talán legizgalmasabb fúzióját játsszák: túllépve a műfajok és ötvözetük határain a kettejük absztrakciójára épülő produkció olyan zenei kuriózum, amilyenek csak ritkán születnek.

Eddig fellépéseiken, és a netre felkerült videókon lehetett hallani őket, most viszont mindez albumként is megjelent. A lemezen 8 szám hallható, ebből 3 koncertfelvétel, 5 pedig nagyrészt a stúdióbeli improvizálásokon született, így remekül adják vissza a koncertek hangulatát.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Vágtázó Csodaszarvas - Csillaglovaglás
(Fonó)

Az ember azért tudja, hogy mit várjon a legtöbb zenekartól, ha új lemezre kerül a sor, és ez alól nem kivétel a VHK (Vágtázó Halottkémek, az utóbbi években Vágtázó Életerőként múködik) és a Vágtázó Csodaszarvas sem. Volt elképzelésem, mit kapok, mit fogok hallani, de!, és ez nagyszerű érzés, mellbevágott az a könnyedség, az a magától értetődő természetesség, ahogy kinyílt egy másik világ az albumba hatolva.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Beyoncé – 4
(Sony)

Beyoncé tökéletes. Jó hangja van, stílusos mozgása és emellett gyönyörű. Manapság ő áll legközelebb a díva szó klasszikus értelmezéséhez, tehát ahhoz a ponthoz, amikor egy nőnek illett kicsit távolságtartónak lenni. Eddigi lemezeivel nem mindig sikerült kifejeznie ugyan, de az egyszerűen 4 címet kapott produkció pontosan ezt az attitűdöt tükrözi: semmi túlzott harsányság, nem akar arcbamászni, viszont minden elemében elegáns és tudatos. Beyoncé ráadásul végre stúdióban is használja az amúgy szinte minden egyéb helyen megcsodálható erőteljes hangját, aminek hallatára eloszlanak a kétségek: ez a nő nem véletlenül tart ott, ahol tart. Még a közreműködőit is az r&b és hip-hop legnagyobb gentlemenjei közül választotta: Andre 3000 és Kanye West neve biztos márkának számít. Persze szeretem a lecsupaszított gitárokat, az ordibálva tajtékzó énekeseket, sőt, még a kurvás nőket is, de azért néha jó előszedni egy ennyire felnőtt lemezt.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (1,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Walkabouts - Travels In The Dustland
(Glitterhouse/IndieGo)

Az amerikaifolk-alapú rockandrollbandák egyik legeslegjobbja, a 84-ben alakult seattle-i Walkabouts is a Sub Popnál kezdte, de kilógtak rendesen a grunge-sorból. Kicsit múlt időben beszélhetünk róluk, Chris Eckman, az együttes motorja, dalszerzője, énekes-gitárosa jó évtizede Szlovéniában él, és el is van foglalva millió projektjével. A Walkabouts 2005-ben adta ki a karcos Acetylene-t, amit sokáig hattyúdalnak gondoltak ők maguk is, valamint két éve egy dupla válogatással szinte még rá is erősítettek erre, ahol a best of mellett hasonszőrű bandák dolgozták fel kedvenc Walkabouts-dalaikat.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

R.E.M. - Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage 1982-2011
(Warner/Magneoton)

Kevés szomorúbb dolog történt a zeneiparban tavaly, mint az R.E.M. 31 éves folyamatos működést követő feloszlása. A zenekar távoztával ismét elvesztettünk egy még létező legendát, a popzenével újonnan ismerkedők pedig már máshogy fogják hallgatni, valahogy úgy, ahogy mi tesszük a Smithsszel: a történelem részeként. A Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage 1982-2011 valószínűleg az utolsó zenekar felügyeletével készült R.E.M.-kiadvány, aminek két CD-jén pályafutásuk legnagyobb sikerdalai kapnak helyet, plusz három, a 2011-ben megjelent Collapse Into Nowról lemaradt szerzemény.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Real Estate – Days
(Domino/Neon Music)

Hiába készítette el az Arcade Fire a 2010-es év egyik legjobb lemezét, a Suburbst, van, aki még a kanadaiaknál is otthonosabban mozog a kertvárosok világában. A jelenleg Brooklynban működő Real Estate tagjai hamisítatlan elővárosi környezetben, Ridgewoodban töltötték kamaszéveiket, tehát a jó levegővel együtt szippantották magukba azt a kiegyensúlyozott nyugalmat, amely a dalaikból köszön vissza. Matthew Mondanil, a zenekar gitárosa, a Ducktails nevű projektjével is szép sikereket ér el, Alex Bleeker basszusgitáros pedig a Freaksszel együttműködve gyűjt rajongókat többnyire hipszter körökben.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (1,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Aoki – Wonderland
(Dim Mak / Ultra Music)

Steve Aoki kétségtelenül a mostani tinédzserkorosztály egyik nagy kedvence, aki az egyik elsőszámú felelőse az elektronikus zene térhódításának az Egyesült Államokban, köszönhetően saját kiadójának, na meg milliomos apucijának. Eddigi DJ-ként, promóterként, kiadófőnökként és hivatásos partihedonistaként elkövetett munkássága után most első saját gyártású lemezével rukkolt elő, és bebizonyítja, hogy a rajta hallható elektronikus zene végérvényesen a mainstream szerves részévé vált, és a temérdek kollaboránsnak hála az is kiderül, hogy bárkiből lehet gagyi popzenészt kreálni egy szám erejéig, legyen szó akár a Weezer énekeséről, vagy az Exploited egykori tagjáról.

Szerintünk: (1/5)

Szerintetek: (0,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Black Lips – Arabia Mountain
(Vice Records)

A tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt a Black Lips Arabia Mountain című hatodik lemeze, ami immár nem csak a devianciáért rajongó félőrültek, hanem a kritikusok tetszését is elnyerte. A botrányos színpadi viselkedéséről és mindenhonnan kirúgott-kibukott semmirekellő tagjairól elhíresült garázsrock csapatnak sikerült végre egy a korábbiaknál valamivel letisztultabb anyagot kihozni, miközben semmit sem vesztettek tróger mivoltukból. Ez is egy lemez, ami fontos volt 2011-ben.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

White Denim - D
(Downtown Records)

A 2011-es év garázsvilága egészen különleges albumokat produkált, sok zenekart kivezetve az olajos hordók és csapágyak árnyékából a napsütötte pusztaságba. A tökéletes példa erre a texasi White Denim, akik egész egyszerűen D-re keresztelt lemezükkel bérelt helyet szereztek maguknak minden éves zenei listán, köztük a mienken is.

Egyre inkább kezd bebizonyosodni, hogy a rock and roll újraélesztését egészen az alapoktól kell kezdeni, és csak pár szívből jövő barkácslemez után érdemes komolyabb stúdióalbumba kezdeni. Ahogy eleinte a Black Keys is pincében meg szénégetőben rögzítette a mai sikerét megalapozó szerzeményeit, úgy a White Denim is dobosuk lepusztult lakókocsijában rendezte be házi stúdióját. Egészen eddig.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,6/5) - 1 2 3 4 5