2012.02.10. 08:00 – Kovács M. Norbert

Túl gyors tempó – SP-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

SP – New Wave
(Sony Music / Gold Record)

Ha mondanom kellene egyetlen sort az eddigi SP-életműből, ami valamiért megragadt a fejemben, az egész biztosan az lenne, hogy "srácok, hé, a szoba nem tőlem meleg". Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, SP keménykedős klipje idején ezen rendkívül jót szórakoztam, amint magam elé képzeltem a tinilányokkal teli koncerteket, és hogy a fiatal énekes néha ilyen mondatokkal fordul a nyilván kényszerből jelenlévő férfiközönség felé. Aztán nem is olyan sokkal később, a tavalyi év végén jött SP Maradnék című dala és annak videója, amiben egy egészen érdekes kép látszódott kibontakozni. Éder Krisztián fel szándékozik nőni, sőt, már fel is nőtt – legalábbis ezt sugallta a klip, ami jól láthatóan igyekezett megcélozni egy, az eddigi középiskolás korosztálytól eltérő közönségréteget. Közben a videóval együtt jött a hír is, hogy a következő nagylemez címe New Wave lesz, és mivel sejteni lehetett, hogy SP nem az ezzel a névvel illetett zenei stílust próbálja majd prezentálni az albumon, végképp egyértelművé vált, hogy azon valamiféle új utak keresése megy majd végbe. Ez pedig, bár lehet merő perverzió, elkezdett érdekelni.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (1,7/5)

lemezkritika pop sp



2012.02.08. 14:00 – SCs

A kidobott dalok kidobhatók – Metallica-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Metallica – Beyond Magnetic
(Universal)

A Metallica azon kevés zenekarok közé tartozik, amelyek még képesek komoly vitákat gerjeszteni. Pró és kontra indulatos érvek hangoznak el egy-egy albumuk megjelenésekor, legutoljára ugyebár a Lou Reeddel közösen készített Lulu után. Így volt ez a Death Magneticnél, a Metallica saját "vissza a gyökerekhez" megnyilatkozásánál is. Mondhat bárki bármit, az a lemez maga a tömény középszerűség, szóval nyilván ugyanolyan lesz az arról lemaradt dalokkal teli EP is.

Szerintünk: (2,5/5)
Szerintetek: (3,5/5)

lemezkritika metál metallica



2012.02.07. 18:00 – Dankó János

Lehet pótolni a Panterát? – Lamb Of God-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lamb Of God – Resolution
(Roadrunner)

Nagy-nagy metálzene-történeti kérdés, hogy mi lett volna, ha Dimebag Darrell nem hal meg. A Pantera státusza olyan stabil volt, amikor a drogok és a személyes sértődések nyomán beállt a földbe, ami a keményzene világában példátlan. A zenekar a szélsőséges, sokszor fájdalomküszöbig durva zenéje ellenére csarnokokat töltött meg, és hitelessége még a feloszláskor sem csorbult. A Pantera kemény metálzenét akart nyomni, és a közönség oda volt a kemény metálzenéjéért. Az űr azóta betöltetlen. A metálközönség ki van éhezve egy hozzájuk hasonló sikerre. Mit ad isten, ezt a sikert a Pantera egyik hű követője, a Lamb Of God látszik elérni.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (3,7/5)

lemezkritika metál lamb of god ezt hallgasd



2012.02.06. 11:00 – sixx

Időgépbe ültetettek - Van Halen-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Van Halen - A Different Kind of Truth
(Universal Music)

David Lee Roth utoljára 1984-ben szerepelt közös lemezen Alex és Eddie Van Halennel, és ugyan 1996-ban egy időre megint hajlandó volt szóba állni a testvérpárral, a zenészek továbbra sem bíztak egymásban (a Van Halen Gary Cherone énekessel folytatta tovább, Roth meg mehetett vissza kokózni a haverokkal). 2006 és 2008 között megint összebútoroztak, turnéztak is egyet, de ekkorra Eddie már annyit ivott, hogy jobbnak látták lerövidíteni a turnét, és elküldeni elvonóra - Roth megint hoppon maradt, ha úgy nézzük. Amint Eddie rendben lett, és a kezét is megműtötték (köszvény kínozta) a menedzsmentek hosszas tárgyalássorozat után megegyeztek abban, hogy kinek mi és mennyi jár majd egy esetleges újjáalakulásból, Roth ismét a Van Halen énekese lett, immáron hivatalosan is. Az eredeti lineupból csak Michael Anthony hiányzik, akit Eddie húszéves fia, Wolfgang helyettesít, de a Van Halen zenéje soha nem Anthony mágikus bőgőjátékáról volt híres.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (3,1/5)

lemezkritika rock hard van halen ezt hallgasd



2012.02.02. 17:30 – Dankó János

Agresszív rock and roll - Casketgarden-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Casketgarden – The Estrangement Process
(Edge Records)

Nehéz meghatározni, hogy az északi metál mitől északi. Se nem thrash, se nem death, se nem black, mégis zord, kemény, dallamos és hangulatos. A stílus alapja az At The Gates, akik a Slaughter Of The Soullal olyan masszív mesterművet tettek le az asztalra, ami a stílusban azóta is legyőzhetetlennek bizonyult. A Casketgarden is a legnagyobb példaképeként tekint a svéd zenekarra. Zenéjük éppen ezért nem ment el a virgás metalcore irányába, ez inkább fűrészelős, de dallamos thrash.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,2/5)

lemezkritika metál death casketgarden ezt hallgasd



2012.02.01. 10:00 – _fá_

Kellemes kiszámíthatóság - Lana Del Rey-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lana Del Rey – Born To Die
(Universal Music)

Talán még egyetlen előadónál sem került elő annyiszor a hitelesség kérdése, mint Lana Del Reynél. A vitákat az okozta elsősorban, hogy az Elisabeth Grantként anyakönyvezett énekesnő annyira gyanúsan jól megkoreografáltan lett világsztár már az első komoly háttérrel rendelkező lemeze előtt, hogy többeknek is elkezdett bűzleni, mennyire igaz a nincstelen, dalokat csak a Youtube-ra felpakoló, a közönség által véletlenül felfedezett lány története. Emellé jöttek még a vélemények, hogy a szuperül sikerült első pár dal után jóval butább irányba fordult az énekesnő, szóval, ha nem is tudatosan futtatták be a nép egyszerű gyermekeként, csak kihasznált minden zeneértő embert.

Szerintünk: (2,5/5)
Szerintetek: (3,1/5)

lemezkritika pop lana del rey



2012.01.31. 16:15 – KirschAndrás

Leeresztett mentőövvel a metalcore mocsarában – Biohazard-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Biohazard - Reborn In Defiance
(Nuclear Blast)

Família KFT, Queen kóla, 7UP Jordan Team póló, a Panteránál jobban pedig csak a Rage Against The Machine tolja jobban a hardkórt. Csak néhány a 90-es évek nemzedékének fatális félreértései, tévedései közül. Utóbbi mellesleg csak addig élt a köztudatban, míg terjesztőinek birtokába nem jutott egy Maxell C60-as kazetta Urban Discipline feliratú címkével. Bár a műfaj ortodox híveinek - kiváltképp a straight edge arcok - szemében a Biohazard felért egy tartályhajónyi vörösboros marhapörkölttel, hangos kurvaanyázásukat messze elnyomta a New York-i négyes sikerének zaja. Önhibáján kívül a zenekar a magyar színtéren is népes klónhadsereget állított elő: a fejkendős gettóhácé-formációk munkássága hallatán senkinek nem volt kétsége afelől, hogy a Bázakerettyén és Rinyabesenyőn akár a Family Frost furgonból is tüzet nyithatnak a járókelőkre.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (3,8/5)

lemezkritika punk metál hardcore biohazard



2012.01.27. 12:00 – AronH

Még a producer nője is megbocsátott – Fleet Foxes-lemezkritika

Ez történt még 2011-ben #15

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Fleet Foxes – Helplessness Blues
(Sub Pop)

Mi lehet nagyobb dobás, mint messziről felismerhetően kitűnni egy burjánzó színtérből, úgy, hogy közben autentikus is maradsz, valamint közönség és szakma együtt éltet már a debütálásod kapcsán? Természetesen csak egy dolog: olyan lemezt írni, amire rámegy a producered kapcsolata, de amikor összeáll a nagy mű, a tékozló hölgy a végeredményt meghallva hamut hint a fejére és visszaédesgeti magát. A legendagyártás mindig jól jön mint promóció.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,2/5)

lemezkritika pop rock offline fleet foxes



2012.01.25. 16:30 – Kovács M. Norbert

Mindig akad valami izgalmas – Chaim-lemezkritika

Ez történt még 2011-ben #14

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Chaim – Alive
(BPitch Control)

Aki komolyabban figyeli, mi folyik a berlini elektronikus zenei életben, annak Chaim Avital neve valószínűleg nem ismeretlen. Bár az izraeli származású producer idén adta ki első, így voltaképpen bemutatkozó nagylemezét, az elmúlt 4-5 évben szép számú zenéje jelent meg különböző címkéken, szerepelt neves DJ-k válogatásain, 2008 óta pedig folyamatosan a jónevű BPitch Controlon jelenik meg, a szóban forgó Alive is itt jött ki.

A 12 számból álló, közel 80 perces lemez javarészt deep house trackeket vonultat fel, melyek ügyesen egyensúlyoznak az aktuálisnak mondható hangzásbeli elvárások, valamint például a klasszikus chicagói iskola hagyományai között. Nagyrészük ugyan egyáltalán nem lép túl a műfaj keretein, azon belül viszont kifogástalan.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (2/5)

lemezkritika house elektronikus offline deep house chaim



süti beállítások módosítása