Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hó Márton és a Jégkorszak - Dalok a fürdőszobából

Hó Márton eredetileg egyszemélyes hobbizenésznek indult. Amikor 2009-ben kirakta a netre dalait, amiket állítása szerint a fürdőszobájában írt, valószínűleg még ő sem sejtette, hogy hamarosan egy teljes zenekara is lesz melléjük. Az ilyen barkácsprojekteknél azonban vigyázni kell, hiszen a zenekarnak érdemes munkát is adni, ha már ott vannak, viszont a dalok áthangszerelése magában hordozza a veszélyt, hogy elveszti azt a gyermeki bájt, amit az egyszerűbb verzió tartalmazott.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (2,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Special Providence – Soul Alert
(Hunnia Records)

A Special Providence instrumentális zenét játszik. Könnyebb helyzet lenne persze, ha oda lehetne írni, hogy jazz vagy, hogy rock, sőt metál, de nem lehet. A sok helyről (Black-Out, Subscribe stb.), sok munka kapcsán ismert magyar zenészekből álló formáció eklektikus, sokirányú zenét csinál, amibe bármi belefér, a szó legszorosabb értelmében. A zenekar külföldön is sikereket arat, például Japánban is elég népszerűek, szóval nem nyeretlen kétévesek bátortalanul próbálkozásáról van szó.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A 90-es évek közepe-vége paradox korszak volt hazánkban, annyi szent. Egyrészt ott volt Rózsa „Zsákbamacska” Gyuri, akinek püspöklila zakója megannyi tévékészülék színbeállításait hangolta el, vagy éppen az Űrgammák, mely egy komplett generációt tett katonai szolgálatra alkalmatlanná. Ezzel szemben az underground zenei színtéren valami igazán reményteli dolog indult el. Egyrészt az egykori AOR lovag, (DJ) Jeszi által meginterjúvolt kistérségi Mötley Crüe-k sorra beadták a kulcsot, a hardcore színtér pedig egyre inkább fellendült. Utóbbiban vezető szerepet játszott a Savaria Colonia Hardcore mozgalom, melynek két illusztris képviselője új lemezzel is jelentkezett.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ákos – Arénakoncert 2011
(FalconMedia / Szerzői kiadás)

Bizonyos körökben ciki ezt bevallani, de én voltaképpen a kezdetektől fogva követem Kovács Ákos zenei karrierjét. Nem fanatikus módon, de azon kevés népszerű magyar előadók közé tartozik, akiknek ha kicsit megerőltetem magam, talán mindegyik nagylemezének fel tudom sorolni a címét az elmúlt több mint húsz évből, és még talán konkrét dalokat is tudok mondani róluk. Ha pedig ilyen sok ideje figyelünk valakit, akkor azért az illetőről már jó eséllyel le lehet szűrni bizonyos megállapításokat, amik talán nem állnak túl messze a valóságtól. Tavalyi elmaradásainkat pótló sorozatunk következő részében ilyesmivel próbálkozok az Ákos májusi lemezbemutatóját megörökítő, Arénakoncert 2011 című dupla DVD kapcsán.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bon Iver - Bon Iver
(Jagjaguwar)

A civilben Justin Vernon néven futó Bon Iver a kétezres évek közepén tetőző újvonalas folkkal tűnt fel, és vált annak messze legnépszerűbb képviselőjévé. A 2008-as For Emma, Forever Ago című lemeze idején talán kicsit meglepő volt, hogy pont ő futott be ilyen szép karriert, de mai füllel már simán bele lehet okoskodni, hogy Bon Ivernek miért sikerült a legszélesebb tömegekkel elhitetni (négy Grammy-jelölés például), hogy minden egyes hangja az ő életüket mutatja be.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Future Islands - On The Water
(Thrill Jockey)

Baltimore levegőjében egészen biztosan van valami bágyasztó, elvégre nemcsak az álmodozó Beach House, hanem a visszafogott elektronika felől érkező Future Islands is a rákvárosból származik. A csúnyácska férfiak alkotta trió zenéjének éppúgy szerves része a sóvárgás, mint a Beach House esetében. Harmadik lemezük karizmáját is a szintipop érzelmekben gazdag, sokszor szándékosan túlcsorduló, mégsem giccses megközelítése adja.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Beach Boys - The SMiLE Sessions
(Capitol)

Már csak hármat kell aludni… kettőt… egyet – a szerkesztőségen nagy izgalom lett úrrá Mindenszentekkor, ugyanis a Halley-üstökös is gyakrabban kerül földközelbe, minthogy olyan lemezről írhassunk, amire immár 44 éve vár a világ, ennek ellenére szinte az első hangjegytől az utolsóig ismerjük minden részét.

Minden idők leghíresebb, napvilágot nem látott albumáról bővebben előző posztunkban írtunk, így dióhéjban annyit, hogy SMiLE 1966 augusztusától 1967 januárjáig tartó felvételei során a Beach Boys dalszerző-producere, az egyre paranoidabb viselkedést mutató Brian Wilson fokozatosan szembekerült az együttes többi tagjával – főként Mike Love énekessel, aki nemes egyszerűséggel „avantgarde szarnak” nevezte Wilson szerzeményeit és Van Dyke Parks bizarr dalszövegeit –, a projekt végül a szövegíró diplomatikus távozásával, a finisben vérzett el. A Beach Boys nem volt már többé a világ legkúlabb együttese, akiknek a felvételeire még a Beatles is kémkedni járt (a Vega-Tables című dalban Paul McCartney is hallatszik, miközben zellert rág), és évtizedekig úgy tűnt, a SMiLE is örökre a raktárban maradt.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,1/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Occam – My Rorschach
(Pimodan Records)

Pár órával ezelőtti posztunkban írtunk az új Occam-maxiról, és mutattuk meg az I Was A Dervish című szám néhány remixét. A hazánkban idén tavasszal, külföldön pedig most ősszel megjelent album kapcsán márciusban itt a blogon volt olvasható Occam-interjúnk, a nyomtatott Lángoló Gitárok magazin egyik számában pedig a lemezről írt rövid kritikánkat közöltük, ami az új maxiról szóló poszt kapcsán most itt a blogon is megjelenik. A továbbiakban ez olvasható.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Csík Zenekar – Lélekképek
(Fonó)

Minden bizonnyal óriási lehetett a nyomás a Csík Zenekaron az Ez a vonat ha elindult, hadd menjen... című 2008-as sikerlemezt követően, valamint a Most múlik pontosan Quimby-feldolgozás óriási slágere után, miközben az új nagylemezt készítették. Idő közben meg is jelent szusszanásként egy összegző válogatásalbumként is helytálló koncertlemez, most pedig már nincs mese, itt van előttünk az új album, jó három év után. Úgyhogy most már csak azt kellene tudni, hogyan kezdjem, hogy ne hangozzék majd ez az egész kritika nyálasan, meg közhelyszerűen?

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2,7/5) - 1 2 3 4 5