Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Radio Panic – Dangerous
(Szerzői kiadás)

A Panic Radio egyike volt az előző évtized pesti indie hullámának, aztán kamu feloszlások és egy drasztikusnak semmiképpen sem nevezhető névváltoztatás után, Radio Panic néven immáron electropop előadókként térnek vissza, szakítva a korábbi discopunkként definiált stílusukkal és száműzve a gitárt zenéjükből. A diszkóból és a punkból végül inkább csak az előbbi maradt meg a Dangerous című lemezen, sajnos azonban annak is egy kicsit megkésett változata. A teljes album a pár évvel ezelőtti francia electropop vonalra építkezik, jó sok szintetizátorral, énektorzítással és dobgéppel. Nehéz külön-külön kiemelni a számokat, mivel már az első két-három hallgatás után egybefolyik az egész.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Spacesh!t – Plan At Earth - Watch For The Fight Scene Between The Alien And The Cow
(DDK)

A Pécsről indult Spacesh!t zenekar első lemeze, a Plan At Earth - Watch For The Fight Scene Between The Alien And The Cow valamiféle konceptalbumot sejtet, legalábbis a zenekarnév és a lemezcím alapján erős a gyanú, hogy itt majd sok dolog fog szólni az űrutazásról és különböző fajok nemi keveredéséről, meg hogy nem kell a zenekart valószínűleg túl komolyan venni. Aztán elkezdi hallgatni az ember és gyorsan kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről, de a pornószínész-nevekkel rendelkező tagokból álló banda azért mégis csak elrugaszkodik a Földtől valamennyire.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (1,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Black Keys - El Camino
(Nonesuch)

Amerika perpillanat legkirályabb gitáros-dobos párosa egy 30 éves Chevy El Caminóval (ami nem egy Chevrolet sportkocsi) játszotta el a Mikulás szerepét. December 6-án jelent meg ugyanis a Black Keys soron következő hetedik stúdióalbuma, amellyel kiléphetnek a tökre nem menő, de szimpatikus, későn érő garázsbandák skatulyájából.

Egyszerűen megkerülhetetlen a Black Keys-szel kapcsolatban azzal foglalkozni, hogy a jelenlétük az aktuális könnyűzenei világban amennyire meglepő, annyira pozitív is. Hét év alatt öt stúdiólemezt adtak ki anélkül, hogy egy szűk zenei és kritikusi rétegen kívül bárki is foglalkozott volna velük. Aztán tavaly kihozták a Brothers című korongjukat, és a vájtfülűek után mindenki felkapta a fejét Dan Auerbachra és Patrick Carneyra.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Korn - The Path Of Totality
(Roadrunner)

A Korn szupersztár zenekar. Legalábbis ezt a képet próbálják őrizni magukról, pedig bőven túl vannak már a szupersztárságon. Igen, ha a Korn imázsát, viselkedését nézzük, akkor évek óta nehéz velük szimpatizálni. Magas lovon ülnek, úgy tesznek, mintha a mai napig ők alakítanák a zenei világot, ami persze időközben szépen elszaladt mellettük. A karrierjük csúcsán még ők voltak a vezérek (Follow The Leader, ugye), a hivatkozási pont. A szupersztárság kikezdte a zenekar felállását is, de legalább már ezt és az előző lemezt is ugyanaz a négy tag csinálta meg. A The Path Of Totalityt sokan nem is neveznék sorlemeznek, pedig nem csak azért az, mert a zenekar annak tartja. Minden kételkedés ellenére az új elemek szervesen illeszkednek a Korn világába, és bár a stílusok keverése nem nagy találmány, de a dubstepet a rockkal ilyen formán még egy nagy zenekar sem passzintotta össze. A régi vezér kicsit kimutatja a foga fehérjét.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (2,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nightwish – Imaginaerum
(Nuclear Blast)

A finn Nightwish az operametál legnépszerűbb képviselője. A zenekar az évek folyamán a kialakult közérthetőséggel megszámolhatatlan rajongót gyűjtött, akik árgus szemek figyelik minden megmozdulását. A legnagyobb sebet a rajongók szívén Tarja Turunen énekesnő viharos távozása ejtette még 2005-ben. A zord jégkirálynő imázst maga köré építő (majd szólókarrierje során levetkőző) Turunen meghatározó eleme volt a Nightwish hangzásának. Azóta persze az új énekesnő, Anette Olzon is ugyanúgy a zenekartól különálló, saját menedzserrel dolgozik, pedig az ilyen szintű önállóság már elődje távozásakor is a fő vitatéma volt a zenekaron belül. Ennek ellenére a zenekarban most szent a béke, és Olzon családalapítása után meg is érkezett az új album, Imaginaerum címmel.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (2,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Alba Hyseni - Inner Mission
(Chameleon)

Először is, el se lehet hinni ezt az elképesztő alt-hangot, ami a tizenöt éve hazánkban élő Alba Hyseniből jön! Ehhez képest szinte természetesnek tűnik, hogy a zenei produkció is hibátlan úgy, ahogy van. Persze nem kell annyira természetesnek venni azt sem, nem olyan könnyű igazán élvezetes, invenciózus zenei környezetet teremteni, de úgy látszik a Beat Disből ismert, és itt a producerségért is felelős Csigó Tamás igazán tehetséges, tehát képes erre.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

We Are Rockstars – Let It Beat
(Szerzői kiadás)

A We Are Rockstars egy egészen friss hazai zenekar, akik október elején mutatták be első nagylemezüket a Let It Beatet, a kiadásig viszont csak most jutottak el, ugyanis ma déltől lesz elérhető az anyag az Ituneson. Az ismert hazai indie-zenekarokból verbuválódott együttes névválasztását állítólag nem a szerénység hiánya okozta, hanem a brit Does It Offend You, Yeah? legnagyobb slágerének címe. A királyságból származó csapat hatása viszont mindössze ennyiben nyilvánul meg, itt sokkal többről van szó, mint szimpla new rave-ről.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rihanna - Talk That Talk
(Def Jam)

Rihanna ijesztően szorgalmas: 2005 óta a Talk That Talk a hatodik lemeze, ami annak fényében különösen nagy tett, hogy még mindig csak 23 éves. Az idei alkotása ráadásul annyira gyorsan jött, hogy még az előző lemezének minket is érintő turnéja is tart a megjelenés idejében, így december 8-án az Arénában még az is előfordulhat, hogy egy számot sem hallhatunk a friss anyagról, bár a We Found Love az utóbbi pár angliai fellépésen már bekerült a programba.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Los Campesinos! - Hello Sadness
(Wichita)

A harmadik albumra szokás mondani, hogy minden zenekarnál vízválasztó. A Los Campesinos! is elérkezett ehhez a mérföldkőhöz, amely az ő esetükben akár egy szalagavató bálként is felfogható. A Hello Sadness ugyanis a tökéletes folytatása a létszámban folyamatosan változó zenekar pályafutásának.

Nehéz meghatározni pontosan mi is pontosan a Los Campesinos!. Valamiféle indie folk pop mutációként lehetne jellemezni, ahol egy rakás infantilis fiatal játszik egyszerre épp azon a hangszeren, ami a kezükbe került. Az első Hold On Now, Youngster... című lemezük méltán példázta ezt a kissé gyerekes attitűdöt, hogy aztán az ezt követő Romance Is Boring afféle kamaszos útkeresése legyen művészi énjüknek. Így zárja a sort a Hello Sadness, ami, ha nem is drasztikusan, de egy sokkal kiforrottabb, komolyabb darab lett, és ezt már nem lehet egy szimpla mosollyal elintézni mondván, aranyos kis próbálkozás.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5