Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Morbid Angel – Illud Divinum Insanus
(Season Of Mist)

A death metal atyaúristene, a Morbid Angel közel nyolc évig éheztette rajongóit a nyolcadik nagylemezére, nem csoda hát, hogy olyan felfokozott várakozás előzte meg az anyagot, hogy miután elérhetővé vált a neten, ráugrott rögtön mindenki, és bizony azon nyomban meg is rémült. A Morbid Angel nem kertelt, szembepisált mindenkit, aki tradicionális albumra vágyott. Az Illud Divinum Insanus egy megosztó lemez, egy megosztó zenekartól. Ha más nem, legalább következetesek.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Art Brut - Brilliant! Tragic!
(Cooking Vinyl)

Anglia generációnként kitermeli a saját zenekarait, amelyekben alapvetően ártatlan, de fogós alapokra húznak domináns dalszövegeket a kisember problémáival, mindenféle pátosz vagy emelkedettség nélkül és egy halom öniróniával, jópofa szomszédsrác jelleggel. A kétezres években egyértelműen az Art Brut a zászlóvivő. Bár épphogy B kategóriába csúsznak népszerűségileg, azért jelentős közösség követi figyelemmel lemezről lemezre, hogy már megint ki koptatta le a semmilyenségében ikonikus Eddie Argos frontembert, és hogyan. A negyedik lemezhez passzoló legenda is társul a hiperaktív szólókarrier ellenére a Pixies révén híresebb Frank Black producerkedése révén, és bár a nyilatkozatok alapján egy pillanatra megijedhettünk, hogy emberünk megtanult énekelni, szerencsére erről szó sincs.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ulver – Wars Of The Roses
(Kscope)

Mindig nehéz dolga van a kritikusnak, ha épp az aktuális Ulver-lemezről szeretne recenziót írni. Nem csak azért mert nem könnyű metálos fejjel bekategorizálni őket valamilyen zenei skatulyába, hanem mert régóta szíve csücske is a norvég banda. Éppen ezért íródjon most egy olyan kritikaféleség, aminek a kiindulópontja a jó 13 évvel ezelőtt megismert William Blake-es album, az azóta eltelt idő és a feltétlen imádat. Mielőtt azonban mindenki az „elfogult barom ez is” kommentet gépelné le, a körülményekhez képest a cikkíró törekszik a hidegfejű gondolkodásra, néhol a legjobb akarata ellenére azonban sikertelenül.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Amint megjött az új album, betoltam az iTunesba, és ez jött ki belőle:

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cat's Eyes - Cat's Eyes
(Polydor)

A büszke metálosok most nézzenek máshová! A következő sorokban igazi pózer, kócos, elvágyódó huszonévesekkel foglalkozunk. A főként az angol The Horrors frontjárol ismert, de másutt is elcsíphető Faris Badwan összeborult egy igazi misztikus-sikkes szépséggel, az olasz származású szopránénekes Rachel Zeffirával és az elmúlt időszak egyik legjobb mellékprojektjét tették az asztalra a kora-hatvanas évek zengetőivel és dallamaival, duettekkel, nagyzenekari elemekkel és bőrdzsekikkel.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Castle – In Witch Order
(Ván Records)

Boszorkány a lemezcímben, fordított kereszt (netán kard?) a logóban, ördög és pokol a dalszövegekben – nyilvánvaló, hogy egy újabb retró doom metal zenekarba botlottunk, amely valószínűleg eladta a lelkét a patásnak (legalább félig, manapság sose lehet tudni). A Castle bemutatkozó albumát az teszi szimpatikussá, hogy a zenét nem lágyítják fel holmi egyéb hangszerek, mint fuvola, orgona, zongora és hasonlók, csak a gitárokat nyúzzák, ahogy az meg van írva a Heavy Metal Nagy Könyvében.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Moby - Destroyed.
(Little Idiot, Mute)

Moby aktuális új lemezére mindig legyinteni a legsikkesebb megoldás. Az a fajta ellentmondásos zenei nerd ikon, akit pont, hogy az sztk-keretes, pitchforkos okostojások nem szoktak szeretni. Az ő oldalukról nézve kora harmincas titkárnők esélyének tűnik megmutatni színes és művelt önmagukat egy polcnyi eredeti Moby-lemez felmutatásával, merthát a zene milyen változatos, nem sekélyes, de táncos, különben is, milyen szuper ez a kopasz-szemüveges imázs meg a konstans szomorkás fej. És bár a magam részéről szeretem úgy gondolni, hogy nem vagyok kora harmincas titkárnő, a helyzet az, hogy az előbbi állításokba nem nagyon tudnék belekötni.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (2,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Turbo – Lost Measure
(Szerzői kiadás)

A Turbo néhány évvel ezelőtt nagy lendülettel, és hazai viszonyok között meglepően rövid időn belül kiérlelt, komplett produkcióval jelent meg a közönség előtt. A zenekar az első lemezén, és a koncerten is jól teljesítet, de az elvileg könnyen átérezhető rock&roll hangzás ellenére sem ragad magával nagyobb tömeget. A társaság pedzegette már, hogy ők nem a gyorsan megszerezhető sikerre hajtanak, hanem inkább mélyebb zenét akarnak csinálni. Kb. ennek felel meg a Lost Measure.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lady Gaga – Born This Way
(Interscope)

Ahogy arról a budapesti koncerten meggyőződtem, Lady Gaga nem zenész, hanem egyfajta pop-polihisztor. A felhalmozott tudásba beletartozik a hangszerek ismerete és a dalszerzés is, de ezek semmivel sem képeznek fontosabb részt, mint a vizuális megjelenés, a jól elhelyezett nyilatkozatok, vagy az emberek pletykáltatására tett kísérletek. Ez így ijesztő elsőre, hiszen elvileg zenészről van szó, de valójában ennek köszönhető, hogy Lady Gaga úgy lett a világ legnagyobb sztárja egy olyan világban, ahol elvileg az internetnek köszönhetően már nincsenek klasszikus értelemben vett sztárok, hogy az eddigi másfél lemeze véletlenül sem volt kiemelkedő. A Born This Way minden korábbinál nagyobbként lett beharangozva, repkedtek a generációs himnusz jelzők, és hát valljuk be, jelenleg ha Lady Gaga mond valamit, hajlamosak vagyunk el is hinni neki.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,3/5) - 1 2 3 4 5