Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Horrors - Skying
(XL/Neonmusic)

A brit Horrors 2007-ben tűnt fel a Strange House című lemezével. Akkoriban nem volt szokás túl komolyan venni a zenekart, aminek bár voltak korrekt dalai, és jól is szóltak, de az egész nem tűnt többnek nagyra fújt lufinál. Vitathatatlanul ügyesen kitalált imidzs, ami a zenekar nevétől kezdve a tagok kinézetén át a szövegekig mindenre kiterjedt.

A zenekar nemcsak a külsőségek kitalálásában volt okos, de mint kiderült, a karrier építését is tiszta fejjel végzik. Ahogy azt sejteni lehetett, a gót-punk dolgot képtelenség egy lemeznél tovább igazán sikeresen folytatni, ezért belekezdtek valami komolyabba. A 2009-es Primary Colourshoz megszerezték a Portisheadből ismert Geoff Barrow-t a lemez felett bábáskodni, ő pedig átláthatóbb, kevésbé kripta-jellegű, de mégis karakteres hangzást adott a Horrorsnak. A produkcióban ezáltal kihangsúlyozódhattak a new wave hatások, illetve az is, hogy nemcsak cirkuszról van szó, hanem zenei elképzelésekkel is rendelkező zenekarról.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Trivium – In Waves
(Roadrunner/mTon)

Már évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy ha valamelyik metálzenekar még egyszer katonás, indulószerű introval kezdi a lemezét, azon nyomban kihajítom a francba az egészet. A Trivium képes volt így kezdeni az új albumát, amire csak annyi mentsége van, hogy belekevert egy kis zongorát, ami nem kevésbé giccses és túlzó, mégis jelentheti, hogy nem feltétlenül sablonokat fogok hallani egymásra pakolva. Bár maradtam volna az terveimnél, és dobtam volna ki a lemezt!

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (2,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cymbals Eat Guitars - Lenses Alien
(Memphis Industries/Barsuk)

Kimondottan keveseknek adatik meg, hogy alig valamivel huszadik születésnapjuk után harmincezer ember előtt játszanak, még kevesebbeknek, hogy közben a saját dalaikat adják elő. Igazán szűk viszont akkor lesz a kör, ha belevesszük további feltételnek, hogy egyrészről ne gyárból jöjjön a megaprodukció, illetve hogy ne azonnal ható, táncos kócos/jólfésült pop legyen a produktum. Ha ráadásul nem is elektronikus zenéről beszélünk, akkor látható, hogy a Cymbals Eat Guitars a maga kimondottan komplex, szélsőségesen strukturált független gitárzenéje a gimi óta együtt játszó keménymaggal igazi szívmelengető amerikai sztorit ad ki.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

ICS Vortex – Storm Seeker
(Century Media)

Borknagaros epikusság? Arcturusos avantgarde? Lamented Soul-os melankólia? Igazából egyik sem, Simen Hestnæs az első szólólemezén új utakat keresett és talált is.

Bár alapvetően egyetértettem vele, egy idő után kicsit fárasztóvá vált az a mantra, miszerint Simen Hestnæs, azaz ICS Vortex többet érdemelne annál, hogy pár sort elénekeljen a Dimmu Borgir éppen aktuális lemezén. Valószínűleg senki nem tartott pisztolyt a fejéhez, hogy ilyen sokáig maradjon a norvég zenekarban, ha pedig megélhetési bérzenész akart lenni, akkor miért sajnáljam, az ő választása volt. Ja, hogy helyette micsoda nagy alkotásokat hozhatott volna létre csodálatos hangja segítségével? Ha végigtekintünk a pályafutásán, azért kiderül, összesen három darab számottevő lemezen közreműködött főszereplőként (értsd: nem csak egy-egy dalban vendégénekelt): a Borknagar The Archaic Course-ában és Quintessence-ében, illetve az Arcturus La Masquerade Infernale-jában. Ám mivel ez utóbbi a metál teljes históriájának egyik legkiemelkedőbb albuma, így a sok üres éve ellenére is kedveljük Vortexet.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jay-Z and Kanye West – Watch The Throne
(Roc-A-Fella)

Nehéz azzal vitatkozni, hogy Jay-Z és Kanye West közös lemeze a nyár legnagyobb publicitást kapott megjelenése volt. Túlzottan vad promóció nem is kellett hozzá, ugyanis mindkét úriember ott van a kortárs popzene legfontosabb figurája között, népszerűségük egyértelműen túlnőtt a hiphop keretein. Az, hogy ez a két lemezmilliomos összeáll egy lemezre simán elhomályosítja magát a lemezt is, annyira túlsúlyba kerül a megalománia, de én azért megpróbáltam erre is figyelni, és amúgy volt is értelme.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Red Hot Chili Peppers - I'm With You
(Warner/mTon)

A Red Hot Chili Peppers az a zenekar, amelyik soha nem jön el a Szigetre, és lassan ott tartunk, hogy Budapestre sem (azt a Dave Navarro gitárossal való egyszeri erre tévedést leszámítva). Úgy tűnik a magyar embereknek megfizethetetlen egy ekkora sztárzenekar. Bezzeg Párizsban kétszer, Londonban háromszor töltenek meg tízezres csarnokokat a most startoló turnén. Pedig gondolhatnánk azt is, hogy a zenekar legutóbbi tagcseréje vérfrissítés volt, szóval, ha most nem, akkor már soha nem fogjuk látni őket csúcsformában. Legalábbis ha az élő produkciót nézzük, mert lemezen már egy ideje alapjáraton van a csapat, és nem úgy tűnik, mintha ezen nagyon változtatni akarnának.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

In Flames - Sounds Of Playground Fading
(Nuclear Blast)

Az In Flames karrierjét azóta követem nagyobb figyelemmel, amióta szembesültem a lehengerlő élő teljesítményükkel. Ez kb. a 2000-ben megjelent Clayman idején volt. Sokan éppen ezt az időszakot tartják vízválasztónak az In Flames életében, és valóban az is. A zenekar addigi koncepciójából kifacsartak mindent a Clayman számaival. Tradicionális metal és a death metal töménytelen skandináv dallammal, ikerszólókkal – 2002-ig ez volt a recept. A Reroute To Remain egy változásban gondolkozó zenekar lemeze lett, ahol a gitárokról átpakolták a hangsúlyt a groove-okra. A legtöbben ekkor fordultak el tőlük, de többen ekkor találtak rájuk. Azóta az In Flames megint megtorpant, hol bátortalanul, hol merészebben gyúrják a 2002-es lemez alapjait, és közben önismétlővé váltak.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Arctic Monkeys – Suck It And See
(Domino/Neon Music)

Az Arctic Monkeys maga mögött tudhat két kiemelkedően, és egy közepesen sikeres lemezt. Ők birtokolják a legnagyobb példányszámban eladott debütalbum címét a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not-tal. Az első zenekarok közé tartozik, akik az internet segítségével már sztárként jelentethették meg első albumukat, utat taposva ezzel rengeteg "csináld magad" csapatnak. Most pedig itt a negyedik lemez, ismét Kaliforniában felvéve, ezúttal Josh Homme nélkül.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Fucked Up – David Comes To Life
(Matador)

A Fucked Up 2011-ben szinte mindent megszentségtelenít, ami punk. Rendes hosszúságú dalokat írnak, még az ordibálás ellenére sem tűnik kicsit sem rebellisnek az egész, ráadásul olyanra vetemedtek, aminek hallatán Sid Vicious a haját tépné ki dühében: konceptalbumot adtak ki, ráadásul abból is a nagyobb szabásút! A Fucked Up esetében ez azért különösen merész vállalkozás, mert bármilyen jellegzetes megszólalásuk van, Damian Abraham frontember egész életműve az egyetlen hangon való ordításból áll, amiről a Discharge óta tudjuk, hogy elmegy egy lemezen keresztül, ha az 30, és nem 78 perces. Még akkor is, ha írtak hozzá részletesen kidolgozott háttértörténetet, elsősorban itt mégiscsak zenéről van szó. Épp ezért tettem be rettegve a lemezt, nem tudtam elképzelni, hogy a Ramoneson szocializálódott gyomromnak nem lesz sok a David Comes To Life.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5