2011.03.22. 10:50 – maUgly

A meztelenség varázsa

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

J Mascis - Several Shades Of Why
(Sub Pop)

A könnyűzene történetében aligha tudnánk uncoolabb rocksztárt megnevezni, mint J Mascis, a legendás Dinosaur Jr. bumfordi frontembere. A Joseph Donald Mascis néven született zenész személyében egyszerre párosult az antiszociális geek-ikon és a rock műfaj egyik nagy megmentője. Eddigi 45 életéve során dobolt hardcore (Deep Wound), doom (Upsidedown Cross) és stoner metál (Witch) zenekarokban;a Dino Jr. segítségével új alapokra helyezte a rockzenét, ennek örökségét J Mascis and the Fog néven vitte tovább, tavaly pedig Sweet Apple munkacím alatt zenészbarátaival adott ki néhány számot. A legutóbbi lemeze, a Several Shades Of Why már az ötödik hanganyag, amelyet a saját neve alatt dobott piacra.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (1,5/5)

lemezkritika indie folk rock ezt hallgasd j mascis



2011.03.21. 08:00 – AronH

Malter besavazott lemmingeknek

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Does It Offend You, Yeah? - Don't Say We Didn't Warn You
(Cooking Vinyl)

Három éve, amikor az angol zenekar megjelent a színtéren, egy már bőven leélt és kifacsart műfajba szálltak be a maguk ún. veretős elektro-rockjával. Az egész produkciót két dolog mentette meg, nevezetesen, hogy az általuk becélzott korosztály, vagy inkább embertípus bármikor kapható egy kiadós kézlóbálásra meg ugrálásra, másrészt, amit csináltak, az teljesen jó is volt a maga ligájában. Abban azért még a legeltökéltebb rajongók is egyetértenek, hogy amit a Does It Offend You, Yeah? csinál, az minimum nem túl intelligens vagy túlgondolt zenei valami, viszont a sikerükben igen komoly szerepet játszott a sebészi pontossággal előállított, nagyon izmos hangzás, amibe pontosan annyi koszt is adagoltak, amitől a rock vonal is sokkal hangsúlyosabban jelent meg náluk a többiekhez viszonyítva.

Szerintünk: (2,5/5)
Szerintetek: (3/5)

lemezkritika pop rock does it offend you yeah elektro



2011.03.18. 13:54 – _fá_

Minden elemében szexi

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Strokes - Angles
(RCA/Rough Trade)

A világ gyorsul, és erről nagyon sokat elmond, hogy amikor a Strokes 2006 legelején megjelentette harmadik lemezét, a First Impressions Of Earth-öt, még egész más világ volt. Az egy dolog, hogy még nem volt Lángoló Gitárok, de ráadásul minden The-vel kezdődő, és s-re végződő zenekarnak bérelt helye volt az NME-ben pár hétre. Ezzel nem is volt gond, mert akkoriban, és az azt megelőző időszakban tényleg példás lemezek kerültek elő a nagyrészt brit indie színtérről, és nem is csak a fősodor látott el jó zenékkel, hanem még a túl sok emléket maga után nem hagyó Rakeshez hasonló másod- és harmadvonal is szórakoztató dolgokkal állt elő. A First Impressions Of Earth ebben a közegben valahogy el is tűnt, annak ellenére, hogy a Strokes magához képest kifejezetten innovatív lett, de mégsem sikerült végül megfelelni a debütáló Is This It miatt irreálisan magas várakozásoknak.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (2,9/5)

lemezkritika indie rock the strokes



2011.03.16. 12:41 – Gnosis

Ez is true, csak másképp - Deafheaven-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deafheaven – Roads To Judah
(Deathwish Inc.)

Amerika mindig is kicsit másképp közelített az európai (különösen a skandináv) blackmetal színtérhez: nem egy az egyben másolták le, hanem vegyítették mással, mélyítettek a saját felfogásuk szerint, de az eredmények általában felemásra sikerültek. Elvakultaknak persze ott volt a Xasthur vagy a Profanatica/Havohej, de ezekben a zenékben hinni inkább csak bohém szemléletmód volt, mintsem komoly ideológiai meggyőződés. A Deafheaven ezen a képen némileg változtathat. Ők egy vadonatúj San Francisco-i formáció, eleddig egy demót és egy kétszámos ep-t jelentettek meg tavalyi megalakulásuk óta. A Roads To Judah egy négyszámos, közel negyvenperces utazás, ami magába építi a korábbi hangzóanyagokon rögzítetteket is.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3/5)

lemezkritika rock metál black post ezt hallgasd deafheaven



2011.03.14. 17:45 – Dankó János

A baljóslatú zúgolódástól a meleg rodeóig - a Subscribe teljes új lemeze

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!


Napokon belül elérhető lesz digitálisan a Subscribe új lemeze, a Bookmarks. A Lángoló Gitárok, amellett, hogy kritizál, be is mutatja a teljes új albumot a hajtás után. A fizikai megjelenést továbbra is titkolja a zenekar, de az biztos, hogy még márciusban kézbe veheti, aki akarja.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (4/5)

lemezkritika metál exkluzív subscribe ezt hallgasd



2011.03.11. 08:59 – SCs

Szép régi világ

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jag Panzer – The Scourge Of The Light
(SPV/Steamhammer)

Az "amerikai power metal" fogalomról a legtöbben talán a Nevermore-ra asszociálnak, de persze a lemezről lemezre egyre szürkébben teljesítő Warrel Dane-ék előtt is volt élet e stílusban a tengeren túl. Gondoljunk csak a Metal Churchre, a Vicious Rumorsra vagy éppen a Jag Panzerre, amely 1984-ben adta ki az első LP-jét, tagjai azonban a rohamosan közeledő nyugdíjas évek lázas tervezgetése helyett még mindig inkább újabb riffeken és énekdallamokon törik a fejüket. Vajon mit kezd egy ilyen klasszikus, régi vágású zenekar a XXI. század modern kori kihívásaival? A The Scourge Of The Lightot hallgatva olybá tűnik, semmit, és ennél okosabbat nem is tehetne.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (4/5)

lemezkritika metál jag panzer



2011.03.10. 12:35 – Dankó János

Törekvés a színesítésre

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Darkest Hour - The Human Romance
(Century Media)

A metál színtérnek vannak alakjai, akikhez egy bizonyos hangzás köthető. Az egyik közülük Peter Wichers, a Soilwork gitárosa, aki hosszabb ideje producerként is dolgozik, illetve most emellett visszatért zenekarába. Az ő kezei alatt készülő felvételek könnyen felismerhetők, és sajnos ettől kevésbé egyéniek is, már ha az adott alanyt nézzük. A Darkest Hour amúgy is hátrányokkal küszködik a témában, hiszen az At The Gates újrahasznosítóinak egyike.

Szerintünk: (2/5)
Szerintetek: (3,6/5)

lemezkritika metal darkest hour



2011.03.09. 11:00 – AronH

Öregedő arrogáns tahó

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Beady Eye - Different Gear, Still Speeding
(Beady Eye Records)

Másfél éve, amikor Noel Gallagher gitáros különösebb részletes magyarázat nélkül (mert azt ne vegyük annak, hogy összevesztek, meg hogy koncert maradt el miatta) fogta magát és egyszerre lépett ki zenekarból, turnéból, poptörténelemben saját fejezetet birtokló legendából, mondván, hogy elérkezett a pont, aminél tovább nem bírja elviselni testvérét, Liam Gallaghert, az énekest, valószínűleg élő ember nem volt a földön, aki komolyan vette volna a döntést. Ismerve az Oasis egész pályafutásán végigvonuló, részben túljátszott, részben természetesnek ható ultimét seggfej viselkedésüket, ez is csak újabb kanyarnak hatott a sztoriban, és idő kellett hozzá, hogy világos legyen, ha újra össze is állnak, az csak a keserűség és pénzhiány fennállta miatt lesz lehetséges. Ennek a fele már adott - a szellemi sziámi közmegegyezés szerint taplóbb fele (Liam), maga mellett tartva az utóbbi tíz évben az Oasist jelentő zenekar magját, saját projektet kezdett futtatni, egyelőre kérdéses sikerrel: amellett, hogy szánalmasan gyepálja testvére szólómunkáját, amiről ezek szerint még csak neki van bármi információja, a Beady Eye-lemez is csak tetves harmadik helyet tudott összehozni még a brit listákon is.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (4,3/5)

lemezkritika pop rock beady eye



2011.03.08. 07:00 – _fá_

Akik miatt a nap is süt

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

R.E.M. - Collapse Into Now
(Warner)

Mit lehet várni 2011-ben az R.E.M.-től? Ha azt vesszük, hogy milyen volt az Around The Sun, a Reveal vagy akár az Up is korábban, akkor pár jó, valamivel több unalmas daltól, és a régi szerzemények koncerten való hiteles prezentálásán túl nem sokat. Ha viszont a 2008-as új erőre kapott Accelerate-et vesszük alapul, akkor nagyban nőnek az elvárások, hiszen egyértelműen a Monster, de a bátrabb rajongók szerint az Automatic For The People óta nem írtak Michael Stipe-ék ennyire erős lemezt. Pedig a recept nem volt bonyolult, egyszerűen csak a saját, jól megírt, kortalan hangzásukban kell egy kicsit hanyagolni az öreges, merengős középtempókat, többször kell használni a torzítókat, és még véletlenül sem kísérletezni semmivel, amihez az R.E.M. esetleg nem értene.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (4,3/5)

lemezkritika rock rem ezt hallgasd



süti beállítások módosítása