Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Burzum - Fallen
(Byelobog Productions)

Vajon létezhet-e barátság fiú és lány között, lehet-e két nőt egyszerre szeretni, és lehet-e még egy új Burzum-album valaha is jó? Fontos és nehéz kérdések ezek. Az első kettőre simán lehet határozott válaszokat adni, de az utolsó esetén csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk a jövőt illetően, mert most sem azt kaptuk, amit szerettünk volna. Pedig az előzetesek alapján annak ellenére is volt erre remény, hogy már a tavalyi Belus is újrahasznosított elemekből volt összerakva.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (3,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

WIN WIN - WIN WIN
(Vice Music)

Van az úgy, hogy valaki azt gondolja, annyira sok kreativitás szorult belé, hogy azt muszáj a lehető legtöbb csatornán kiadnia magából. Alex Epton egy ilyen ember lehet. A hiphopot elektronikával keverő Spank Rock nevű formáció zenei agya XXXChange néven remixerként is ismert, de az elmúlt években producerként besegített a Kills, Amanda Blank, Kid Sister, és Kele Okereke albumain is. Most pedig úgy gondolta, hogy bár jelenleg éppen készül az együttese második, Suck My Racist Dick című albuma, belefér még neki egy újabb formáció, a Win Win létrehozása is. Ezt egyébként akár a Spank Rock mellékzenekarának is nevezhetnénk, hiszen Epton és egy Ghostdad nevű videoművész mellett a formáció tagja még a Spank Rock DJ-je, Chris Devlin is. Ők rakták össze a Win Win 14 számból álló, háromnegyed órás bemutatkozó anyagát, amin elsősorban a táncparkettre szánt elektronikát keverik az indie poppal, néhány figyelemreméltó vendégénekes közreműködésével. Mindez persze 2011-ben a legkevésbé sem garancia arra, hogy bármi újszerűt, vagy igazán izgalmasat kapjunk egy lemeztől, sőt, az sem megy messzire, aki mostanában már inkább vonakodik az ilyesmitől, tartva attól, hogy csupán egy régóta jelenlévő trend újabb, középszerű, unalmas termékével lesz kénytelen szembesülni.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (0/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lykke Li – Wounded Rhymes
(LL)

A női előadók számára a legnagyobb nehézség általában az szokott lenni, hogy a vonzó külső mellé velős, művészi értelemben is erős dalokat párosítsanak. Ez, sajnos, csak a legritkább esetben szokott egyszerre teljesülni, Lykke Li esetében mégis úgy tűnik, hogy sikeresen egymásra talált mindkét tényező.

A svéd énekesnő Li Lykke Timotej Zachrisson néven született egy szenvedélyesen alkotó család gyermekeként, ahol az apa zenészként, az anya pedig fotósként tengette mindennapjait. A család a hazáján túl olyan helyeken is élt, mint Portugália, Lisszabon és Marokkó, a teleket pedig olykor Nepálban vagy Indiában vészelték át. A fiatal Lykke később az Államokba költözött, majd 2008-ban megjelentette első albumát, Youth Novels néven. Ezután feltűnt a Röyksopp 2009-es lemezén, a Junior-on, később Promises címmel zenét szerzett a tinédzserek körében igen népszerű, Twilight romantikus vámpírfilmsorozat második részéhez. Szerepelt Moses Berkson művészi rövidfilmjében (Solarium). A Gifted című számban pedig Kanye West, Santigold és a N.A.S.A. társaságában hallhattuk közreműködni. Röviden összefoglalva tehát jó úton haladt – és halad mind a mai napig – a mainstream sikerek felé. A fiatal énekesnő az ígéretes debütálást követően, most adta ki várva-várt második lemezét.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

We Plants Are Happy Plants – Time Is A Landscape
(Szerzői kiadás)

A We Plants Are Happy Plants első hivatalos lemezéhez nagyon komoly reményeket fűztem, mivel az Up In The Clouds, de már az azt megelőző 548 EP is rendszeresen megfordult nálam. Gyakran nehezemre is esett elhinnem, hogy itt egy magyar srácról van szó, hiszen felismerhetően szól, fiatalos, de mégsem ül rá gátlástalanul a már akkoriban is baromi trendinek számító electro-house hangzásra, hanem saját utakon jár. A kicsit múltidézőnek tűnő space-sound mellé ráadásul igazi dalokat társított, amikhez még a szinte mindenhol máshol idegesítő vocoder is jól működött. Bergmann Péter (ő a WPAHP) a világszerte, elsősorban a blogszférában elért sikerek után meghúzott egy határt, ahonnan a dalokat már egységesítette, és lemezre szánta. Eredetileg zenekarosabb, természetesebb megszólalást akart, de végül meggondolta magát, és mégiscsak igazi elektronikus zenét hozott össze bemutatkozásként.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sorts - Sorts EP
(Drakkar Productions)

A mindenki által nagyra becsült és őszintén elfogadott észt blackmetal színtér újabb kétszámos EP-vel gazdagította a feketeségek tárházát. Az élcsapatot a Loitsból (őket se kell senkinek se bemutatni, ugye?) kivált két tag alkotja: Gates és Mantas. Nem ez az első közös kiadványuk, de egy teljes albumig még nem sikerült eljutniuk. Ha ehhez erre az erőteljes EP-re volt szükségük, akkor viszont már az LP se tűnik olyan elérhetetlennek, pláne, hogy a patinás Drakkar kiadónál vannak épp.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A hamarosan nálunk is fellépő Roxette visszatérésén sem csinál semmit, amit korábban ne csinált volna. A szintén visszatérő Social Distortion megöregedett, de ami nagyobb gond, hogy a zenéjük is velük együtt. Gil Scott-Heron és Jamie xx közös lemezén kevés kapaszkodó van, talán túl kevés is. Az Orca Team bemutatja, milyen lenne, ha az Interpol Beach Boyst játszana. Derrick Carter pedig semmi egyebet nem csinál, csak feleleveníti, miért is lehetett régen annyira szeretni a house-t. Mindez egy kattintásra tőled!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Két fontos folk metal lemez jelent meg a napokban. De lehet-e egyáltalán fontos bármilyen folk metal lemez? Ennek eldöntése nem egyszerű feladat, nem is merünk rá vállalkozni, ám értékeléskor megpróbáltunk több szempontot figyelembe venni. A rajongók anyázása ettől még borítékolható.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Radiohead – The King Of Limbs
(Szerzői kiadás)

Az elején szeretném leszögezni, hogy én egy amolyan Radiohead-rajongó vagyok. Van vastag keretes szemüvegem, szeretek vicces pólókat hordani, és szomorkodva sétálni a Karma Police-ra. Annak az elég népes generációnak vagyok képviselője, ami számára a Radiohead jelentette a logikus opciót a metálon innen, az RnB-n túl. Életemnek több szakaszát is hozzá tudom kötni Radiohead-dalokhoz, a Szigetes koncertjük pedig szerintem a mai napig az egyetlen fellépés, ami előtt csak és kizárólag azért nem ittam meg egy sört sem, mert semmiképp nem akartam berúgni, és bár Thom Yorke lenne az egyik utolsó ember, akivel szívesen leülnék egy asztalhoz beszélgetni, nem tudom elképzelni, hogy igazán rossz dologhoz adja a nevét. Sokan vagyunk ilyenek, sőt, a helyzet azt mutatja, hogy a Radiohead objektíven nézve jelenleg is a világ legfontosabb létező zenekara.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

PJ Harvey – Let England Shake
(Island)

Most jóindulatúan feledkezzünk meg arról, hogy végül is PJ Harvey legutóbb 2009-ben adott ki lemezt régi szerzőtársával, John Parish-sel közösen. Egyrészt azért, mert a Woman And A Man Walked By sokkal inkább volt egy laza nosztalgiázás, mint komolyan vehető lemez, másrészt pedig minden bája ellenére sem volt egy túlzottan maradandó dalcsokor. Szemben Polly Jean legutóbbi teljesen saját lemezével, a 2007-es White Chalkkal, amin ha nem is minden előzmény nélkül, de végleg sikerült átmentenie magát a '90-es évek nagyon fontos előadói közül a 2000-es évek nagyon fontos előadói közé. PJ Harvey ma már nem az a gitárral vadulós, szuggesztív alteres rocker, aminek indult, hanem egy kalandozni szerető ábrándos nő.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,4/5) - 1 2 3 4 5