Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Lassan húsz éve létezik már, de péntek este először lépett fel Magyarországon a Gorillaz, ráadásul ez sem szokványos koncert volt, hanem egyrészt egy Telekom által szponzorált PR-esemény, másrészt pedig a posztban tárgyalt új album, a Humanz élő bemutatója, ahol az életmű többi részének csak kevés szerep jutott. De ettől még simán tudott jó lenni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Mastodon úgy lett hivatkozási pont a metálszíntéren, hogy egyrészt közel sem annyira népszerű, mint mondjuk a Pantera volt annak idején, másrészt az élő teljesítményük az utóbbi években nem igazán nőtt fel a lemezek minőségéhez, köszönhetően annak, hogy az egyre bonyolultabb zenére elkezdtek aktívan dallamos éneket használni. A budapesti koncert előtt is az volt a nagy kérdés, hogy az utóbbi időben tudott-e végre fejlődni a zenekar, mert például még a két évvel ezelőtti Nova Rock-os fellépésük sem volt túl izmos.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
1. Őszintén szólva már napokkal a koncert előtt prekoncepciókat gyártottam, és rögtön címet is adtam Igazságot a mainstreamnek! felkiáltással. A prekoncepció nem a közönségnek szólt, hiszen már karácsony előtt is már csak a legtávolabbi ülőhelyekre szólt pár eladó jegy, hanem úgy ánblokk a zenei sajtónak, amely általában félrenéz, ha egy nagy mainstream produkció érkezik, legfeljebb hirdetés fejében vagy pár jegyért cserébe foglalkozik az előadóval. Ezt a meglehetősen fura, ambivalens viszonyt elég jól leképezte a jelenkor egyik legnagyobb sztárjának budapesti koncertjének sajtópromóciója, miközben az Aréna totálisan megtelt.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Érdekes egybeesés, hogy tegnaphoz képest napra pontosan 25 éve volt a Guns 'n Roses népstadionos koncertje. Ha jól számolom, hithű underground harcosként pontosan azóta nem is jártam hasonló méretű rendezvényen. Akkor is ültem, meg most is, csak a Axléken még, a Depeche Mode-on meg már. A két zenekar különös hatást gyakorolt az életemre.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
2017-ben a hiperkarma zenéjének legfőbb témája valami olyasmi, ami még soha nem volt, sőt, inkább szöges ellentétben áll az eddigiekkel: a boldogság. Na de jó ez nekünk? Erre a kérdésre keressük a választ a zenekar idei lemeze, és annak csütörtöki budapesti lemezbemutató koncertje alapján.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Tankcsapda anno egy komplett generáció számára jelentett belépőt a súlyos zenék univerzumába. És tinédzserként képtelenség volt nem szeretni egy olyan zenekart, melynek szerzeményeit és kazettaborítóit a szobába benyitó fater csak így véleményezte:
Az ilyeneket az állatkertben kéne mutogatni meg a Kék fényben.
Nomármost, a Punk & Rollon és a Jönnek a férgeken szocializálódott generáció később legalább olyan nehezen barátkozott meg a ténnyel, hogy egy Futyi nevű hörcsögarcú gnóm a Mennyország touristot énekli a Budapest TV-n, mint a rózsaszín inges salesesek felbukkanásával Metallica-koncerteken. Tegyük hozzá: a Tankcsapda önhibáján kívül lett lakossági rock’n’roll csapat, Lukács sosem kísérelt meg Királylány-kaliberű, takonyban pácolt Haribo-mackó slágert írni. Ettől függetlenül a tény, hogy a debreceni trió már akkor sem lesz többé underground, sem underground-közeli zenekar, ha a következő három lemezen tökgyaluval és ütvefúróval generált gitárgerjesztés lesz hallható. (Fotók: Sarkadi Bálint)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Általános iskola hetedik vagy nyolcadik osztályában Marika néni, az énektanárunk iszonyatos balhét csapott, amikor meglátta, hogy a dolgozatomra fordított keresztet rajzoltam. Azt hiszem, anarchia jel is volt mellette, de ez már nem biztos. A lényeg, hogy azt mondta, hogy reméli, apám jól megver ezért az egészért, hiszen nyilvánvalóan fel se tudom fogni, mit jelent ez az egész, de undorító, és csak remélni tudja, hogy kinövöm majd.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Adott egy tökéletes black metal lemez, a sok viszontagság után 1994-ben megjelent De Mysteriis Dom Sathanas, illetve adott egy hibátlanul játszó zenekar. Szóval ebből a két összetevőből vajon milyen lehetett a koncert Manchesterben, mint jó? (A kép nem a helyszínen készült, de itt is így nézett ki. Fotó: Anya Svirskaya)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Jajj de fog ez holnap fájni” – mondta egy kígyómozgásban ide-oda tekergő nő a rogyasztott lábbal rugózó párjának a Papp László Sport Aréna küzdőterének leghátsó sorában, péntek este fél tíz magasságában. Közben a pultnál otthonról kiszabadult családapák próbáltak udvarolni a büfés lányoknak olyan dumával, hogy „Lányok, ti tudjátok egyáltalán mi az a magnókazetta?!” - mégsem ezek voltak a legkínosabb momentumai a Rapülők-koncertnek, hanem a rendkívül kellemetlen Geszti Péter, akinek egy normális világban, a szexista beszólásai után tényleg örökre el kellene tűnnie a színről. (MTI Fotó: Marjai János)