Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Leginkább a black metal színtéren jellemző az a rajongói hozzáállás, hogy egy adott zenekarnak csak az első lemeze jó, utána már eladják magukat, de az a minimum, hogy csak szarabbat csinálnak, mint a debütálás. Érdekes módon ez az Arcade Fire esetében is erősen jelen van, pedig az ő indie rockjuk aztán elég távol áll a black metaltól. Egy csomó ismerősöm hangoztatja, hogy a 2004-es Funeral lemez az igazi, utána már csak a lejtő jött, a tavaly megjelent Everything Now-ról meg már beszélni sem érdemes. Ehhez képest én a harmadik lemeznél, a 2010-es The Suburbsnél kattantam rájuk, és ugyan visszamenőleg is elég jónak tartom a lemezeiket, de ez a legkedvesebb a mai napig. Vagyis ez, meg a tavalyi, merthogy a nagy kritikai lehúzás ellenére az Everything Now egy pompás lemez lett tele jó dalokkal, és kit érdekel, hogy fura diszkó van rajta, ha az Arcade Fire imdizsébe még ez is simán beleférhet. (Fotók: Juhász Edina)
