Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Azért tökös húzás volt a Fu Manchutól, hogy a rendes műsoridőt az új lemez majdnem húsz perces eposzával, az Il Mostro Atomico-val zárták. Még akkor is, ha a zsúfolásig megtelt A38 gyomrából elkezdtek kivándorolni az emberek a büfébe a dal felénél. Az idei Clone of the Universe kitűnően sikerült, úgyhogy nem okozott meglepetést, hogy három szám kivételével az egész anyagot eljátszották, arra viszont nem mertem volna fogadni, hogy a zárószám elhangzik majd. De ne szaladjunk ennyire előre!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Tízezres jegyár mellett hajszál híján telt ház a Barba Negrában? Mindez egy punkzenei rendezvényen? Hasonlóan merész sci-fi ötlet Philip K. Dick agyában sem született meg, miután néhány korty mákteával kísért le egy komplett patikát. (Mert mint tudjuk, a punk címke eleve kizárja a vagyonnyilatkozat intézményét, hacsak nem John Lydon névre hallgat az illető.)  Ha pedig ez az életkép mégis a valóságból táplálkozik, akkor ennek hátterében barátok közt is egy történelmi jelentőségű eseménynek kell meghúzódnia. És hát a British Punk Invasion felhozatalát bátran titulálhattuk ennek. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

"Politikus gospel-punk" mint stílus? Ugyan már! Meg egy dob mögé felfüggesztett Power to the People-feliratú rongyos molinó is minimum megmosolyognivaló sokaknak, de főleg nagyon anakronisztikus tud(na) lenni 2018-ban. Na de nem egy Algiers-koncerten, ahol minden gesztus hiteles, ahol minden hang, gerjedés, effekt a helyén van, ahol az énekesnek elhiszed a mélyen átélt világfájdalmat és az azonnali változtatásra, sőt, akár magára a világforradalomra bejelentett követelés jogosságát is. (A kép nem a koncerten készült.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Igen, ez az oldal régen is egy rakás aszott menyéthányadék volt, de most önmagunkhoz képest is gigászit zuhantunk a föld magja felé. Elérkezett az a pont, mikor nyugodt szívvel hurkolhatunk kötelet a tanyasi szomszéd cseresznyefájára, és rászolgálunk, hogy gumicsizmás lábunk a Se veled, se nélküled taktusaira himbálózzon az idők végezetéig. Ha pedig mindezt humorosnak szánjuk, akkor jobb, ha tudjuk, hogy ehhez képest a biatorbágyi vasúti katasztrófa hozzánk képest maga volt a Waczak szálló. Na. Most, hogy letudtuk a kötelező köröket, lássuk, milyen élményekkel gazdagodott a Lángoló Casio Szintetizátorok tudósítója az év monstre mulatósbuliján! (Nyitókép: Kis Grófo-facebook)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Vannak olyan zenekarok, akik bár a legkevésbé sem játszanak kommersz, közérthető zenét, sőt mondhatjuk őket megosztónak, mégis összegyűjtenek akkora közönséget, amelyik egy baromi sikeres klubturné több állomásán is teltházat produkálnak. A norvég Leprous például Magyarországon is megugrotta az A38 hajó többszázas korlátját, pedig a különös, sötét, progos zenéjük és Einar Solberg falzett éneke első hallásra sokakat elriaszthat. (A kép nem a helyszínen készült.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Flying V egy olyan konkáv síkidom, melyhez húrokkal felszerelt nyél csatlakozik. Ez a síkidom egy torzítópedál nevezetű szerkezethez kötve ún. thrash metal előállítására alkalmas. Erről három tömény dózisban győzödhetett meg az a párezer ember, aki idejében megvette a jegyet a barátok közt is kihagyhatatlannak ígérkező összeállítására. Bár számomra a komplett Death Angel-életmű kimaradt, az mélyebb ismeretség nélkül nyilvánvaló volt, hogy nem a korántsem a korai Sodomhoz hasonló hangszervirtuózok. Rob Cavestany és Ted Aguilar gitártémáikkal akkor is leborotválták volna az egybegyűltek fejét, ha a MÁV Szimfonikusok kísérte volna őket. Will Carroll úgy festett a filippinók között, mint Gojko Mitic a Standing Rock-tüntetők vezérszónokaként, de talán ő volt az est leggyilkosabb dobosa, ami figyelembe véve, hogy Gene Hoglan is a mezőnyben szerepelt, nem kis szó.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nem vagyok Gorillaz-rajongó. Meg is lehet rögtön kérdezni, hogy akkor ugyan minek mentem el a koncertre? Azért, mert amennyi a Gorillazból eddig eljutott hozzám, az tetszett, még ha nem is késztetett arra soha, hogy elkezdjem a lemezeiket hallgatni. Ráadásul kíváncsi voltam milyen is lesz ez az egész rajzfilmesdi egy koncerten. Mivel soha egyetlen videót sem láttam az eddig lezajlott Gorillaz-koncertekről, így egyáltalán nem tudtam elképzelni mit is kapok majd. Vajon akkor ez most egy rajzfilm lesz-e zenei aláfestéssel vagy egy koncert, rajzfilmes vetítéssel. Utóbbi lett. Gyakorlatilag ez egy ugyan olyan koncert volt, mint amit a zenekarok 99 százaléka adni szokott, csak a vetítés volt adott a Jamie Hewlett által megrajzolt karakterekkel. (Fotók: Artlasso)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bevallom, én egyfajta maximálisra hizlalt csendesülős koncertre készültem, és az első pár dal alatt még azt gondoltam, az is lesz, hiszen Lovasi András és zenésztársai decens zakós, inges, nadrágtartós outfitben kezdtek bele a Hang és fénybe. Hamar kiderült azonban, hogy az első ötven év dalait akárhogy is hangszerelik, a közönség így vagy úgy, de szórakozni fog teljes erőbedobással, pláne ha a mára nemzedéki himnuszokká avanzsált Kispál-dalok legalább a műsor felét teszik ki. (Fotók: Kozmári Attila)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Vasárnap este adott egy tök jó koncertet a Queens Of The Stone Age, mégis mikor kiléptem a bécsi Stadthalle kapuján leginkább mérges voltam. De ne szaladjunk ennyire előre. (A kép nem a helyszínen, hanem a Szigeten készült.)