Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kaláka – Szabó Lőrinc
(Helikon)

A Hangzó Helikon sorozat arról szól, hogy általában kultúrhéroszok találkoznak, zene és költészet ölelkezik magas szinten. Szerencsére, mert gyalázatos is lenne, ha az itt feldolgozott írók, költők rossz kezekbe kerülnének. Bár ifjabb tehetségekre is bíznak a szerkesztők parnasszusra költözött szerzőket (mondanám szent teheneket, ha nem hangozna apacsnyelven), amitől azért gondolom fordul egyet elsőre bennük a világ, de az igazi nincs mese, ha a legnagyobbak kapják kézhez a feladatot, és eleve hátradőlhetünk nyugodtan, ellazultan, a biztos tudatban, itt a legkifinomultabb húrok pendülnek majd.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hungarian HeartBeats (World Music Compilation Vol. 5)
(Hangvető)

Az évi rendes hangvetős világzenei válogatás ezúttal azt a címet viseli (kicsit fura a mostanában futó Folkbeats nevét és szlogenjét: "ahol a szívem dobban" nyúlni), amin a nemzetközi világzenei szakvásár, a Womex 2011. október 26-ai, a Hangvető által szervezett nyitógáláján is bemutatkoztak magyar zenészek, a beszámolók szerint sikerrel. Közülük itt is szerepel Szalóki Ági, a Both Miklós és Szokolay Dongó Balázs duó, valamint Dresch Mihály.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Makám & Kolinda – 30.
(Z Paraván)

A 2010 karácsonyán tartott ünnepi koncert hallhatóan igyekezett minden ízében megidézni az 1980 és 84 közt létezett meghatározó hazai világzenei együttest. Már az is meglepő volt, hogy össze bírt állni ez a régi-új banda – mert a Makám, bár jó sok átalakuláson átmenve, de folyamatosan és nagy elánnal jelen van a zenei életben –, nyilván nem lehet könnyű mozgásba hozni a régi társakat.

Ez az egész egyébként bonyolult história, mert a Makám többször megszólított régebbi tagokat az utóbbi évek kivételes és jubileumi alkalmaival, ráadásul a szétszálazás azért sem fog sikerülni, mert a zenekar állandó és elsődleges kreatív agya, Krulik Zoltán a korai, keleti zenék felé hajló Makám-anyagokat is piacra dobta a közelmúltban, még jobban összefésülve az idősíkokat.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bears – Greater Lakes
(Misra)

A clevelandi Charlie McArthur és Craig Ramsey duója, a Bears 2006-ban jelentkezett cím nélküli, első lemezével. A debütalbum zúgós indie popja és kendőzetlen szertelensége ugyan nem alkotott maradandót, néhány dal mégis egy sokat ígérő, bizalomra érdemes produkciót sejtetett. A Bears soron következő, harmadik lemezére további tagokkal bővült ugyan – olykor néggyel, olykor kevesebbel –, de mindezt elsősorban csak az élő fellépések kedvéért.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cloud Nothings – Attack on Memory
(Carpark)

A Cloud Nothings a clevelandi Dylan Baldi projektjeként indult még 2009-ben, majd idővel zenekarrá bővülve adta ki debütáló nagylemezét, amely kétségtelenül 2011 egyik legjobb punkrock-korongja volt. Az Attack on Memory című folytatás, ahogy a címe is jelzi, szakítani szeretett volna azzal a képpel, amely a hallgatók fejében mostanáig kialakult róluk.Ennek érdekében levedlették magukról a fakóra koptatott lo-fi köntöst, a három perc alatti pop-punk kirohanásaikat pedig jó időre háttérbe szorították.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

of Montreal – Paralytic Stalks
(Polyvinyl)

Pontosan tíz esztendő telt el az of Montreal 1997-es debütlemeze után, amikor a legendás Elephant 6 kollektíva zászlóshajója megjelentette mesterművét, a Hissing Fauna, Are You The Destroyer?-t. Meglehetősen hosszú volt az út, amely idáig vezetett: nemcsak tíz év zenei tapasztalatára volt szükség, hanem az énekes-frontember, Kevin Barnes becsavarodására is. Kislányát és feleségét hátrahagyva Norvégiába költözött, hogy kibontakoztathassa androgün énjét. 

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sleigh Bells - Reign Of Terror
(Mom+Pop)

Miközben a jelen cikk írására készültem, hirtelen eszembe jutott, hogy tulajdonképp csak halvány elképzelésem van róla, hogy pontosan mennyire népszerű zenekar is a Sleigh Bells. Mármint világszinten, itthon nyilvánvalóan egy szűk körön kívül jellemzően a kutya sem ismeri, de ebből ugye nem szabad messzemenő következtetéseket levonni egy zenekar jelentőségét illetően. Aztán a számok tükrében világossá vált, hogy a produkció tulajdonképp a másodvonalba is csak némi jóindulattal fér bele (a legnézettebb videójuk is alig több mint másfél millió nézőt jelent, a Facebookon kétszázezer rajongójuk sincs). Én pedig értetlenül vakargatom a fejem, ugyanis már a két éves debütáló album alapján is teljesen nyilvánvaló, hogy a Sleigh Bells bizony kimondottan jó zenekar, ami ennél sokkal több figyelmet érdemelne, de legalábbis logikus lenne számukra a komolyabb közönségsiker.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kampec Dolores - Evaliyé
(1G)

Van abban valami gyermeki öröm, sok évente kézbe venni egy új Kampec Dolores-lemezt. Több okból is. Egyrészt, mert az egyik legeslegjobb zenekara az Univerzumnak, időtlen, kortalan, sőt az, hogy huszonöt évesek is megvannak, csak jót tesz nekik, mindenen túl vannak, még inkább mindenben benne vannak. Ők még abból a korból származnak, amikor a zenekaroknak valóban saját világuk volt, nem lehetett mai értelemben vett zsánerekbe sorolni őket.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bruce Springsteen – Wrecking Ball
(Sony Music)

Bruce Springsteen új lemezeiről nagyon nehéz írni. Vagyis nem nehéz, de annyit mindenképp, amennyi kiad egy rendes hosszúságú kritikát. Merthogy amikor Bruce Springsteen lemeze megjelenik, felteszem, és nagyjából ötven perc alatt megtudom, mit takar az idealizált amerikai néplélek, aztán örülök neki, hogy ismét összejött egy csokor fasza dal, majd szépen visszatérek a kelet-európai valóságba, és csak néha jut eszembe, mekkora férfi ez a Bruce.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5