Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A hétvégén lezárta jubileumi évét a Tankcsapda, így mi is lezárjuk a vitát, hogy melyik a legjobb Tankcsapda-lemez. Persze ez a vita csak köztünk zajlott. Sőt, nem is igazán volt vita, pedig ha van zenekar, akikről a szerkesztőség minden tagjának van véleménye, akkor az a Tankcsapda. Ráadásul, és ez most durva coming out lesz, de szinte mindannyian szeretjük a debreceni zenekart. Persze régebben, mikor még fiatalok voltunk és bohók, jobban bírtuk őket, de egy olyan turnénak, mint amikor előszedik a korai lemezeket, nagyon tudunk örülni. És az elmúlt években szinte lelkiismertfurdalással írtuk le azokat a sorokat, amik miatt úgy berágtak ránk, hogy több mint másfél évig minden interjúban előkerült a gonosz sajtó, névtelen """kritikusok""" téma, sőt, még dal is született belőle. Mi pedig ezeket olvasva sírtunk a sarokban, hogy dehát mi csak rajongóként írtuk le a véleményünket, miért bántanak?!?!?!? A szipogást most picit abbahagytuk, kitörültük a taknyot az orrunkból és összeraktuk az alábbi listát. Megmondjuk melyik a legjobb Tankcsapda-lemez. Meg azt is, hogy melyik a legrosszabb. Még lentebb pedig a kedves olvasó is megmondhatja ugyanezt. Klikk a képre, és indulás!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Megérkezett első novemberi dalmegosztásunk is, hét hazai újdonsággal, köztük az Irie Maffia új klipjével, valamint a rovat régi visszatérőivel és szárnybontogató, bemutatkozó anyagos előadókkal. Stílusilag elég vegyes a kép, talán a szokásosnál nagyobb a hip-hop aránya, de aki a gitárzenét kedveli, az is talál grunge-ot meg pop rockot, na meg gitáros rappet is. Ami még érdekes, hogy a listán szereplők között van itthonról kivándorló és Amerikából hazavándorló előadó, meg egy határon túli zenekar is.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Vannak olyan emberek, akik a legnépszerűbb anyagait szeretik leginkább egy együttesnek, a másik típus viszont képes valamiért jobban kötődni egy zenekar kevésbé ismert dalaihoz, mint a slágerekhez. Ennek azon túl, hogy csak egyszerűen jobban tetszenek neki, több oka is lehet. Köztük olyan kevésbé nemeslelkű dolgok, mint az a képmutatás, hogy én annyira vágom az adott zenekart, hogy az ismeretlen számait is nagyon szeretem (nem úgy, mint te), és én nem a csapból is folyó dalait szeretem a legjobban (ellenben veled).  Sosem fogom bevallani, de biztos van egy kicsi ebből a képmutatásból bennem is az olyan esetekben, amikor én is egy zenekar kevésbé ismert albuma mellett teszem le inkább a voksot. És hogy a Quimby esetében miért a Diligramm mellett, azt most megpróbálom elmondani.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A mai hipergyorsan, futószalagon elkészülő zenék korában meglehetősen furcsa, ha valaki nagyon hosszú időt szán az albumkészítésre, az azt megelőző stúdióépítésre, majd minden hangot őrjítően sokat gyúr. De ez még mind semmi, mert van, aki ezen kívűl még olyanokat is kitalál, mint egy dogma-filmes a saját magára húzott szabályaival, hogy például nem használhat a keverés során gépi zengetőt, ezért inkább lépcsőházban készít felvételt, hogy meglegyen a megfelelő térhatás. Aztán persze beszerzi az összes áhított analóg és vintage hangszert, cipeli a Hammondot, élő glockenspielt vesz fel, ahelyett hogy plaginokkal oldaná meg másdopercek alatt. És ezt nyomja hónapokon, éveken át. Na, ebből szoktak a nagy feloszlások lenni, nulla eredménnyel. De a Voler Mouche zenekar Reserved lemeze meg elkészült, és meglehetősen nagyot szól. Kábé olyan természetesen és lazán, mint egy Air- vagy Zero7-album. Pedig itthon készült és még kiadó sem áll mögöttük, sem nagynevű stúdió nem segítette a munkájukat. (Fotó: Zergi Bori)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Berentzen All Stars formációban nyolc olyan hazai énekes állt össze egy különleges projekt erejéig, akik más stílusban mozognak ugyan, de egy jó buliért biztosan nem mennek a szomszédba, legfeljebb ha ott rendezik. Hétvégi kedvcsináló sorozatunk első részében a jelenleg Mrs. Columbos Dorinát és Ecküt kaptuk el egy rövid interjú erejéig, amelyben házibulis élményeikről kérdeztük őket. Ha úgy gondolod, hogy akár náluk is jobban értesz a szórakozáshoz, érdemes tovább olvasnod!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kedden megjelent a U2 új nagylemeze, ingyen. A reklámszöveg persze úgy szól, mintha olyan dolgot csinált volna a zenekar, amit még senki más előtte, de természetesen ez nem így van. Ráadásul kicsit kétes értékű az a lemezmegjelenés, amit kvázi ráerőltetnek mindenkire, akinek iTunes fut a kütyüjén. Meg sem kell venni, hirtelen ott lesz és kész, ha akarod, ha nem. Ennek ellenére azért nagy dolog, igazi breaking hír ez a U2-album, ami a semmiből jött, ráadásul ingyen van. A Rolling Stone segítségével elmondjuk, hogy milyen (még ha csak szubkultúrában is, de) hasonlóan nagy durranások, különleges lemezmegjelenési trükkök voltak az elmúlt évtizedekben. (Természetesen nem csak ezek voltak jelentősek, szóval ki lehet bátran oktatni a kommentekben!)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A korai svéd death metal hangzást, amit az akkori szaksajtó egyöntetűen egy berregő láncfűrészhez hasonlított alapjaiban határozza meg egy a már legendásnak tekinthető Boss HM-2 Heavy Metal torzítópedál, amelyet 1983 és 1991 között gyártottak. (A poszt az új Entombed-lemez miatt készült.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A 2010-es években a hiphop zene reneszánszát éli, és egyre-másra jelennek meg olyan produkciók, amelyek nem csak leporolják a hangzást, de sok esetben még forradalmasítják is a stílust. A rengeteg remekbeszabott új produkció közül a teljesség igénye nélkül mutatunk be ötöt, akik ha le nem is fedik a zsáner mai alakulását, mégis támpontot nyújtanak mindazoknak, akik szeretnének tovább látni a Wu-Tangen és Eminemen.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az Indexen megjelent Gerendai Károly-interjúban van egy, a rock/metal tábort telibe találó kérdés és válasz

A Hegyalját idén már meg sem tartották és a Szigeten sincs már egy ideje metálsátor. Hogy lehet, hogy senki nem akarja már kiszolgálni a rockot, metált szerető közönséget, amikor a Sziget honlapján is ilyen zenéket kérnek, sőt követelnek a legtöbben?

Szerencsére vannak azért még jó rockfesztiválok is, de én magam sem éppen dj-ket képzeltem a Szigetre, amikor az első fesztivált megálmodtuk. De azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos egyre inkább csak egy hangos kisebbség vagyunk: az idei Sziget két legkevesebb embert vonzó napja a Korn és a Blink 182 fellépésének napja lett, ami azért elég jól mutatja, hogy hiába követelik nagyon sokan tőlünk a kemény zenét, aztán a végén jóval kevesebben jönnek ki ezekért a fellépőkért, a más műfajokhoz képest.

Első olvasatra csak az jön le ebből, hogy hiába minden, bármit is próbálunk, akárhogy csűrjük és csavarjuk, a Szigetre egyszerűen nem való a rock/metal mert hát látod, itt volt a Korn és a Blink 182 és a leggyengébb nézőszámú napokat produkálták nagyszínpadosként. Ezt el is kell fogadnunk, nem feltételezzük, hogy Gerendaiék hazudnának a látogatottságszámot illetően, azt viszont érdemes átgondolni, hogy egy olyan érveléssel támasztja alá mindezt, ami sajnos enyhén kikezdhető.