2013.01.23. 10:03 – Kollár Dániel

Talib Kweli téli zenebutikja

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

kwelisit.jpgTalib Kweli az utolsó pillanatban szűk fél évvel eltolta új albumát, a Prisoners Of Consciousnesst az ősz folyamán. Azt az albumot, amivel kapcsolatban már az előző, 2011 év eleji Gutter Rainbowsnál is nagyon fogadkozott, akár egy író, aki úgy érzi a bemutató sajtótájékoztatón, hogy az előtte heverő új könyve elég laposra sikerült, na de a következő higgyék el, az lesz a big thing. Emigyen a Prisoners of Consciousnesst kifejezetten várja is az indie hiphopot szeretők tábora, pláne úgy, hogy a Gutter Rainbows is abszolút hallgatható volt. Mégiscsak az egykoron legendás, jelenleg tetszhalott stádiumban lévő Black Star felének az önjelölt bezzeglemezéről beszélünk. Annak a Black Starnak, aminek Mos Def a másik tagja, aki mostanság egyrészt Yasin Bey néven fut, másrészt pedig a színészkarrierjével van elfoglalva a Dexterben.


kritika hiphop rap talib kweli



2011.12.19. 12:35 – Dudich Ákos

A klinikai halálon innen és túl - Dave Gahan & Depeche Mode – Születés és feltámadás (recenzió)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

TREVOR BAKER
Dave Gahan & Depeche Mode – Születés és feltámadás
(Silenos)

A Depeche Mode-dal nem lehet nagyot tévedni itthon. A zenekar olyan masszív rajongótáborral bír Magyarországon, hogy ha a közeljövőben végleg befuccsolna nálunk ez a demokráciának csúfolt zsibvásár, akkor még az is előfordulhat, hogy a Depeche Mode-fan-klub visszaállítja a királyságot és megkoronázza Dave Gahant. Hogy ezzel jól járnánk-e, vagy nem, az kiderül Trevor Baker könyvéből, a szerző ugyanis a kezdetektől 2010-ig elemzi a Depeche Mode karrierjét, azon belül is a frontemberre koncentrálva.

A Silenos által megjelentetett kiadvány bevallottan nincsen jóváhagyva a zenekar, illetve Dave Gahan által, aminek természetesen vannak hátrányai, de megvan az az előnye is, hogy a menedzsment nem kozmetikázta a tényeket, így a szerző nyugodt szívvel kielemezhette többek között a zenekaron belüli torzsalkodásokat, valamint az énekes válásait és drogfüggőségét. Mindehhez ipari mennyiségű cikken és interjún rágta át magát az angol újságíró és megszólaltatott a Depeche Mode holdudvarához tartozó kliprendezőket, producereket és vendégzenészeket.


kritika könyv pop depeche mode dave gahan



2011.11.28. 11:30 – SCs

Sátán sátán hátán – Öt idei ördöghívő metállemez

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ugyan a Prosectura zenekar nem éppen ezt az eseményt jósolta meg 1995-ös lemeze címével, tizenhat évvel később mégis valósággá vált: lassan annyi van belőlük, hogy egymás hátát tapossák a Sátán dicsőségét hirdető metálzenekarok. Sátán nevét szádra hiába ne vedd! – tartja a mondás, és a pokol katonáinak jó része ennek szellemében tevékenykedik. Így aztán e vészterhes esztendőben az a szerencse ért minket, hogy jó néhány kiváló, véráztatta és bűnben fogant albumot hallhattunk.


kritika rock metál devil portrait ezt hallgasd the devils blood in solitude satans host



2011.07.14. 17:54 – sixx

Harmadjára csak összejött a Whitesnake-nek

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

David Coverdale és gyakran változó összetételű zenekara, a Whitesnake harmadjára járt Budapesten úgy, hogy annak koncert is lett a vége, mert voltak ők itt még egyszer, csak akkor leszakadt az ég, majd a Pecsa  szabadtéri színpad teteje is, elázott a cájg, mi meg mehettünk haza csalódottan. A legjobban azt sajnáltam, hogy nem láthattam élőben a Tommy Aldridge dobosból és Marco Mendoza bőgősből álló ritmusszekciót, pedig erre a Live...In the Still of the Night DVD óta kibaszottul vártam már.


kritika rock koncert whitesnake



2011.03.30. 09:50 – gihi

Pótolhatatlan Halhatatlanság! - Könyv a VHK-ról

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Dudich Ákos: A Vágtázó Halottkémek Életereje – Pótolhatatlan Halhatatlanság!

Az utóbbi években tucatjával jelennek meg magyar nyelvre lefordított zenészek, zenekarok pályafutását bemutató életrajzok, önéletrajzok. Nélkülözhetetlen szerepe van az ilyen könyveknek nem csak a rajongók számára, hanem a magyar zenei kulturáltság kifejlődésében is. De külön figyelmet érdemel, ha egy magyar zenekar kerül fel a könyvespolcra.

Dudich Ákos könyve a magyar (pop)zenetörténet egyik legkiemelkedőbb hatású zenekaráról szól, a zenekarról, akik móresre tanították a halált, kiugrasztották a világösztönt, a semmi kapuin dörömböltek és visszahódították az édent. A Vágtázó Halottkémek több évtizedes története megismételhetetlen, zenéjük egyedi, üzenetük agynyitogató. A zenekar történetének bemutatása során a szerző nem lép elő önjelölt krónikásként, csak a fejezetek elején írja le röviden a témához kapcsolódó háttéranyagot, aztán engedi, hogy a hőskorszakról, a szétválásról és az utódzenekarokról a tagok emlékezzenek meg, egészen a Vágtázó Életerőig, vagyis a jelenig jutva.


kritika könyv folk punk rock vhk vágtázó halottkémek vágtázó életerő



2010.11.09. 12:03 – sixx

A gitárból kinövő ember

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Joe Satriani @ Papp László Budapest Sportaréna, 2010.11.08.

Amikor a XII. században Európa-szerte nekiláttak a jónépek istenigazából a gitár elődjének számító húros hangszereken muzsikálni, még csak nem is sejtették, mit szabadítanak a világra. Joe Satriani a tegnap esti koncerten megmutatta, mit lehet ebből a hangszerből kihozni, és néhol még azt is, mit nem, legalábbis erre következtettem a mellettem üdvözült arccal a fejét csóváló szakmabeli mozdulataiból, széttárt kéz, csodálkozó tekintet, ilyennincsbazdmeg, mondta.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (4,2/5)

kritika rock satriani koncertbeszámoló



2010.11.04. 11:24 – sixx

Másfélórás gitárorgazmus a hajón

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

George Lynch addig, míg a nyakába nem vette a gitárt az A38 hajón tegnap este, pont úgy nézett ki, mint egy nagyon elszánt kőműves. De csak addig. Aztán amikor megszólalt a kezében a hangszer, a főleg szakmabeliekből álló, úgy kétszáz fős közönség egyszerre élvezett bele a nadrágjába egy elnyújtott hörgés kíséretében, amit másfél óráig sikerrel ki is tartottak.

A Lynch Mob az egykori Dokken gitáros egyik, éppen funkcionáló zenekara járt a hajón ugyanis, és adott egy jó kis trocskos, lepukkant klubkoncertet, pont olyat, amilyet kellett, és amilyenen ez a jó kis blues alapokra rákent rockzene a lehető legjobban érvényesül. Családias hangulat, a színpadról cigit kunyeráló gitáros, pár pillanatig hisztis énjét túráztató énekes és kiváló ritmusszekció is volt, meg alapvetően elfogadható hangzás is, szerintem aki ott volt a hajón, maradéktalanul elégedett lehetett a bulival.


kritika rock koncert a38 george lynch



2010.09.06. 12:00 – sixx

Symphonicities: Sting és a nagyzenekar

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sting - Symphonicities
(Deutsche Grammophon)

Sting számomra mindig is két, jól elkülöníthető, és egymással szembeállítható dolgot képviselt: a Police iszonyú nyers, de mégis tökéletesen hangszerelt dalait imádom a mai napig, hithű metálosként is az első sorban csápolnék, ha egy reunion műsor elérne Magyarországra. Amit viszont szólóban csinált, különösen az első két album után, az a színtiszta elkurvulás, valahogy pont úgy, ahogy az Apple vált az egykori lázadó cégből a XXI. század IBM-jévé.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (4/5)

kritika pop rock sting



2010.07.13. 09:21 – sixx

Egy majdnem tökéletes zenés este, barátainkkal

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Queensryche azon zenekarok közé tartozik, amik pályájuk zenitjén nem jutottak el Magyarországra, vagy ha igen (mint ők), akkor kaptak egy szarul hangosított, délután hat órás előzenekari pozíciót egy Monsters of Rock bulin, 1991-ben. A Seattle-i zenekar 1990-ben, az Empire című albummal és az azt követő Building Empires turnéval ért fel a csúcsra, ez volt kreatív és anyagilag is sikeres korszakuk non plus ultrája, és hiába készítettek egy kiváló lemezt 1994-ben, (Promised Land), az út innen már csak lefelé vezetett. A tegnapi koncert viszont sikeresen visszahozta a hőskort.


kritika koncert metal queensryche



süti beállítások módosítása