Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Neokhrome - Perihelion
(Szerzői kiadás)

A debreceni Neokhrome (korábban Neochrome) öt éve adott ki utoljára lemezt, mégpedig a Downfall/Collapse-ot, és ezután gyorsan megfogyatkozott a zenekar tagsága: először a korábbi énekes, Mányák Péter lécelt le, majd az egyik gitáros is. A Neokhrome-ot manapság hárman alkotják; a mikrofont pedig a gitáros-főmegfejtő Vasvári Gyula einstandolta, ami a Perihelion fényében kimondottan jó ötlet volt.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Green Day - ¡Dos!
(Reprise)

A Green Day lemezsorozatának első darabját, az ¡Uno!-t hallgatva végig olyan érzésünk volt, hogy ennél a következő, ¡Dos! című album már tényleg csak jobb lehet. A számításunk lényegében be is jött, valóban jobb anyag lett ez a mostani az előzőnél, és ha ezt a tendenciát követi a ¡Tré!, decemberben, akkor talán már tényleg egy kifogástalan Green Day-lemezről beszélhetünk majd újra. Mindenesetre a ¡Dos! nem csak az ¡Uno!-nál, hanem a 21st Century Breakdownnál is szórakoztatóbb album lett.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Makám - Robinzon Kruzo
(Z Paraván)

A Makámot jól ismerjük a világzene felől, a nyolcvanas évek eleje óta jelen van a hazai színtéren. Több korszakot is megélt már, de két nagyot legalább, az egyik az első másfél évtizednyi kortárs és keleti zenei motívumokat sajátos hangképekké szövő, elsősorban instrumentális éra négy jelentős lemezzel, a második pedig az 1999-es, Lovász Irén és Bognár Szilvia énekesnőkkel felvett Skanzen albummal indított és ma is tartó dalos szakasz, változó felállásokban, mind a zenészi, mind az énekesnői posztokon. 2007-ben kijött még a korai időkből származó felvételeket és ritkaságokat tartalmazó Orient Occident, ám az ív mégis töretlen. Volt eddig. Ugyanis pár éve Krulik Zoltán – vagyis a Makám egyszemélyes motorja – elindított egy új történetet Robinzon Kruzo néven, aztán ez mégsem nőtte ki magát külön projectté, a dalokból összeállt egy teljes repertoár, és maradt az egész a Makám égisze alatt, aminek ugye egyébként is több énje van.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deftones - Koi No Yokan
(Warner/Magneoton)

A nu-metal hullámmal felszínre tört, de ahhoz nagyon kevés szállal kötődő Deftones kb. négy évvel ezelőtt szinte zuhanásszerűen tartott a kreatív kiüresedés, és a belső viták nyomán a feloszlás felé. Hogy aztán egyik sem történt meg, sőt a zenekar erősebbnek tűnik mint valaha, az egy kisebb csodával ér fel, különösen, hogy alapító basszusgitárosuk több éve kómában fekszik. Most mind lemezen, mind koncerten nagyon meggyőző teljesítményt nyújtanak. Jómagam a Diamond Eyes idejében váltam elfogulttá velük kapcsolatban, annak ellenére, hogy már a második lemezüket is a kilencvenes évek egyik legjobbjának tartottam. A Koi No Yokan előzetes dalai az elfogultságra csak ráerősítettek. Egyszerűen nem hittem el, hogy rossz albumot raktak össze. A számítás bejött.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Soft Moon - Zeros
(Captured Tracks)

Valahogy a Mojave-sivatagot nehezen tudom elképzelni, mint inspiráló környezetet egy zenekar számára. Nem biztos, hogy ott olyan téma és ötletgazdag környezet lehet, amiből egy átlagos együttes táplálkozni tudna. Igaz a Soft Moon nem nevezhető egy átlagos együttesnek, így aztán könnyen megeshet, hogy Luis Vasquez és barátai számára éppen ideális az egész terep ahhoz, hogy az embersiégtől elszakadt gépzenéjüket megalkossák. Merthogy a barátságtalan hangzás mellé, nehezen lehetne beilleszteni egy impulzusokban gazdag életteret, ők mégis egészen egyszerű dolgokkal operálnak, az agyba lövik a zenéjüket, és a hatást a különböző hangok által keltett kellemetlen atmoszférára bízzák.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Onnan kezdtük, hogy nemrég megjelent a Graveyard harmadik albuma, a Lights Out, ami jobb körökben minimum egy éljen-éljent ér, és ott fejeztük be, hogy a Witchcraft Legend című LP-je az idei év eddigi legjobb retrorock-teljesítménye. Egyetlen nagy kérdés maradt: vajon a Graveyard lerúgja-e poros veszkó csizmájával a trónról a Witchcraftot? Átrágjuk magunkat újabb öt lemezen, amelyet kiadhattak volna sok-sok évvel ezelőtt is.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemrég jelent meg a Graveyard harmadik nagylemeze, a Lights Out. A hír hallatán valószínűleg nem sok zenerajongó kap a szívéhez, pedig eseményszámba megy a dolog, na persze nem nálunk. A svéd retrorock-zenekar tavalyi albuma, a Hisingen Blues ugyanis nem várt sikernek bizonyult szerte a világban, mást ne mondjak, a Discogs szerint a mai napig 22 különböző kiadást ért meg. Hangsúlyozom, egy 2011-es lemez. Úgyhogy most belevetjük magunkat a retró végeláthatatlan tengerébe, és két részben tizenegy idei LP-t ajánlunk szíves meghallgatásra, hogy aztán a Graveyard negyedik albumánál már minden érintett rutinosan, sűrű harcsabajuszt növesztve léggitározhasson az újrahasznosított Led Zeppelin-riffekre.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ivan & The Parazol - Mama Don't You Recognize Ivan & The Parazol?

(Drum & Monkey)

Mióta szinte teljesen eltűnt a gitárzene és a rock and roll a mainstream popzenéből, és az a pár megmaradt rockzenekar is egyre kevésbé képes tökös maradni – igen, rád gondolunk kedves Kings of Leon – egyáltalán nem számít szentségtörésnek, amikor huszonéves suhancok nyúlnak vissza zeneileg az ’50-es, ’60-as, ’70-es évekig kihasználva a vintage rock és a blues generációs újrafelfedezését. Ebbe a képbe illeszkedik bele tökéletesen a budapesti Ivan & The Parazol, akiknek sikerült már legalább azt elérni, hogy úgy szólnak, ahogy a ’60-as években egy magyar beatzenekarnak kellett volna.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Various Artists – The Man With The Iron Fists OST
(Soul Temple)

A Wu-Tang Clan atyja, RZA régóta igyekszik betörni Hollywoodba és úgy néz ki, apró lépésekben sikerült is neki. Szerepelt már Jim Jarmusch Kávé és Cigarettájában, összeállította a Kill Bill soundtrackjét, tavaly pedig eljátszotta a Californication negyedik évadjának bekattant, vicces nevű hip-hop mogulját, Samurai Apocalypse-t. Amint végignézzük ezt a sort látszik, hogy ott keringett a levegőben a saját nagyjátékfilm lehetősége is egy ideje, amire emberünk persze le is csapott amint lehetett. A The Man With The Iron Fists lett a nagy lehetőséget, verekedős mozi és olyan színészeket tud a stáblistán, mint Russel Crowe vagy Lucy Liu. Nem lenne persze teljes a projekt, ha az amerikai hip-hop egyik fejese nem kerekített volna jelentős soundtracket is képkockái mellé, behívva rá jó néhány zenész cimboráját.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5