Címkék » lemezkritika


2012.03.14. 17:00 – maUgly

Túlzott szerénység – Bears-lemezkritika

Megmondjuk röviden

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bears – Greater Lakes
(Misra)

A clevelandi Charlie McArthur és Craig Ramsey duója, a Bears 2006-ban jelentkezett cím nélküli, első lemezével. A debütalbum zúgós indie popja és kendőzetlen szertelensége ugyan nem alkotott maradandót, néhány dal mégis egy sokat ígérő, bizalomra érdemes produkciót sejtetett. A Bears soron következő, harmadik lemezére további tagokkal bővült ugyan – olykor néggyel, olykor kevesebbel –, de mindezt elsősorban csak az élő fellépések kedvéért.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (2/5)

Tovább

lemezkritika indie pop twee pop bears



2012.03.13. 16:45 – maUgly

Generációs himnuszok - Cloud Nothings-lemezkritika

Megmondjuk röviden

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cloud Nothings – Attack on Memory
(Carpark)

A Cloud Nothings a clevelandi Dylan Baldi projektjeként indult még 2009-ben, majd idővel zenekarrá bővülve adta ki debütáló nagylemezét, amely kétségtelenül 2011 egyik legjobb punkrock-korongja volt. Az Attack on Memory című folytatás, ahogy a címe is jelzi, szakítani szeretett volna azzal a képpel, amely a hallgatók fejében mostanáig kialakult róluk.Ennek érdekében levedlették magukról a fakóra koptatott lo-fi köntöst, a három perc alatti pop-punk kirohanásaikat pedig jó időre háttérbe szorították.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,4/5)

Tovább

lemezkritika indie punk lo fi ezt hallgasd cloud nothings



2012.03.12. 14:30 – maUgly

Aggódunk, Kevin – of Montreal-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

of Montreal – Paralytic Stalks
(Polyvinyl)

Pontosan tíz esztendő telt el az of Montreal 1997-es debütlemeze után, amikor a legendás Elephant 6 kollektíva zászlóshajója megjelentette mesterművét, a Hissing Fauna, Are You The Destroyer?-t. Meglehetősen hosszú volt az út, amely idáig vezetett: nemcsak tíz év zenei tapasztalatára volt szükség, hanem az énekes-frontember, Kevin Barnes becsavarodására is. Kislányát és feleségét hátrahagyva Norvégiába költözött, hogy kibontakoztathassa androgün énjét. 

Szerintünk: (2,5/5)
Szerintetek: (4,7/5)

Tovább

lemezkritika indie pop rock of montreal



2012.03.08. 15:00 – AronH

Pompom terror - Sleigh Bells-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sleigh Bells - Reign Of Terror
(Mom+Pop)

Miközben a jelen cikk írására készültem, hirtelen eszembe jutott, hogy tulajdonképp csak halvány elképzelésem van róla, hogy pontosan mennyire népszerű zenekar is a Sleigh Bells. Mármint világszinten, itthon nyilvánvalóan egy szűk körön kívül jellemzően a kutya sem ismeri, de ebből ugye nem szabad messzemenő következtetéseket levonni egy zenekar jelentőségét illetően. Aztán a számok tükrében világossá vált, hogy a produkció tulajdonképp a másodvonalba is csak némi jóindulattal fér bele (a legnézettebb videójuk is alig több mint másfél millió nézőt jelent, a Facebookon kétszázezer rajongójuk sincs). Én pedig értetlenül vakargatom a fejem, ugyanis már a két éves debütáló album alapján is teljesen nyilvánvaló, hogy a Sleigh Bells bizony kimondottan jó zenekar, ami ennél sokkal több figyelmet érdemelne, de legalábbis logikus lenne számukra a komolyabb közönségsiker.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (2/5)

Tovább

lemezkritika indie pop noise sleigh bells



2012.03.07. 15:00 – Rácz Mihály

Az önazonosság csúcsain járnak - Kampec Dolores-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kampec Dolores - Evaliyé
(1G)

Van abban valami gyermeki öröm, sok évente kézbe venni egy új Kampec Dolores-lemezt. Több okból is. Egyrészt, mert az egyik legeslegjobb zenekara az Univerzumnak, időtlen, kortalan, sőt az, hogy huszonöt évesek is megvannak, csak jót tesz nekik, mindenen túl vannak, még inkább mindenben benne vannak. Ők még abból a korból származnak, amikor a zenekaroknak valóban saját világuk volt, nem lehetett mai értelemben vett zsánerekbe sorolni őket.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (3/5)

Tovább

lemezkritika rock alternatív kampec dolores ezt hallgasd



2012.03.06. 12:00 – _fá_

A karakter még erős – Bruce Springsteen-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bruce Springsteen – Wrecking Ball
(Sony Music)

Bruce Springsteen új lemezeiről nagyon nehéz írni. Vagyis nem nehéz, de annyit mindenképp, amennyi kiad egy rendes hosszúságú kritikát. Merthogy amikor Bruce Springsteen lemeze megjelenik, felteszem, és nagyjából ötven perc alatt megtudom, mit takar az idealizált amerikai néplélek, aztán örülök neki, hogy ismét összejött egy csokor fasza dal, majd szépen visszatérek a kelet-európai valóságba, és csak néha jut eszembe, mekkora férfi ez a Bruce.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (3,8/5)

Tovább

lemezkritika rock bruce springsteen



2012.03.05. 14:00 – Dankó Gábor

Egész jó, de nem az igazi - Corrosion Of Conformity-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Corrosion Of Conformity - Corrosion Of Conformity
(Candlelight)

A Corrosion Of Conformityt legtöbben a kilencvenes évek közepéről ismerik, nagyban köszönhetően az akkori multikiadós szerződésnek. Az 1994-es Delivarence lemezükön hallható Clean My Wounds és Albatross dalaik viszonylag sűrűn szerepeltek a rádiók, zenetévék rockzenei rotációjában, az 1996-os Wiseblood albumukon pedig még egyik nagy rajongójuk, James Hetfield Metallica-énekes is vendégeskedett, ezzel is rájuk irányítva a reflektorfényt. Ezek miatt nagyon sokan a mai napig azt hiszik, hogy a COC mindig is ezt a Black Sabbath alapú, doomos, southernes, groove-os rockot nyomta, pedig nem. Többen esküsznek a zenekar 1991-ig tartó, első kilencéves korszakára is, amikor az együttes inkább crossover thrash-t játszott, mint doomos hard rockot.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (4,3/5)

Tovább

lemezkritika rock metál hardcore corrosion of conformity



2012.03.01. 14:30 – Dankó János

Stabil pont a metálszíntéren – Rage-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rage – 21
(Nuclear Blast)

Egyszer valaki valahol azt írta, hogy a Rage olyan a metálzenében, mint a Rush a rockzenében. Van benne igazság, és ha a legújabb, 21 című albumot hallgatjuk talán még inkább. A Rage trió formában úgynevezett eurometált játszik, ami csak első hallásra tűnik egyszerűnek, de a felszín alatt erős hangszeres tudás és fantázia van, még úgy is, hogy a zenesznobok által kiröhögött galoppütemek még náluk is feltűnnek. A Rage azonban kicsit másképpen gondolkozik, és már majdnem két lábbal áll a földön.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (2/5)

Tovább

lemezkritika metál rage



2012.02.29. 16:00 – KirschAndrás

Grindcore híradó - Napalm Death-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Napalm Death – Utilitarian
(Century Media)

Bár a Napalm Death alapító tagokat már nyomokban sem tartalmaz, a brit crust punk, majd grindcore-legenda harmincadik születésnapján joggal érdemelte volna ki az Arany Mákdaráló életműdíjat. A zenekar papíron semmiben nem különbözik a Csepel Művek kiváló dolgozó kitüntetéssel rendelkező veteránjaitól. Hacsak nem abban, hogy Barney Greenwayék vélhetőleg sosem kajáltak nokedlit ételhordóból, és évtizedek elteltével sem tébolyultak bele az állandó zajongásba. Sőt, semmivel sem kevésbé extrémek, mint a kezdetek kezdetén, jóllehet, azóta már különbséget tudnak tenni hangszer és bozótvágó kés között.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,2/5)

Tovább

lemezkritika grindcore napalm death ezt hallgasd



süti beállítások módosítása