Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az idei Sziget második napjának fő fellépői elvileg a The 1975 és Richard Ashcroft voltak. Na most a helyzet az, hogy nem, vagy legalábbis csak papíron. Ugyanis 15 perccel nyolc után lépett az A38 sátor színpadára Yungblud, akiről nem csoda ha eddig nem hallottak a Lángoló olvasói, ugyanis a 22 éves angol srác csak 2017 óta aktív. Mostanában viszont üstökösként tör előre, nagyban köszönhető annak, hogy elkezdett Halseyvel járni, még közös daluk is volt (őt sem tudjátok ki? nézzétek mondjuk ezt a videót, egyre nagyobb sztár). (Nyitókép és The 1975: Rockstar Photographers. Többi fotó: Artlasso, Juhász Dorottya)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Úgy mentem ki a Sziget első napjára, hogy én most ha törik, ha szakad meg fogom érteni ezt az Ed Sheeran-jelenséget. Adott ugye egy zenész, aki nem alkot semmi kimagaslót, oké, patikamérlegen összerakott legalább egy slágert, meg egy csomó jó dalt. Nem mutatott semmi újat a popszakmában, cserébe nem is az a sztáralkat. Nem jó, de nem is bántó az amit, és ahogy csinálja.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hova mentek? Bonchidára? Hencidától?

- kérdezte nagyjából mindenki, mikor arról volt szó, hogy Erdélybe megyünk fesztiválra. A második kérdés, pedig az volt, hogy akkor az Electric Castle az a román Balaton Sound-e, csak tó helyett kastéllyal. Kastély van, mondjuk  tó is van, elektronikus zene is van, meg fesztivál is, de nagyjából ennyi a hasonlóság a Balaton Sound és az Electric Castle között. (Fotók: Juhász Dorottya)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ritkán van szerencsém zenei rendezvényen ahhoz az élményhez, hogy már a harmadik dal alatt olyan a hangulat, mintha a zenekar a ráadást játszaná a legnagyobb közönségkedvencekkel. Nem lehetetlen, csak kell hozzá egy olyan énekes, aki amellett, hogy szó szerint bármit elénekel, van annyira vagány, hogy rögtön a koncert elején bevesse magát a nézők közé, leguggoltasson mindenkit, hogy aztán a refrénre együtt ugorjon a levegőbe a közönséggel, egy olyan zenekar, aki az ilyen akciókat zökkenőmentesen tudja lereagálni az egyébként is mesteri játék mellett, meg persze erőteljes színpadi megszólalás is. A Skunk Anansie budapesti koncertjén mindezt megkaptuk, meg még annál is többet. Aki instant, gyorsan fogyasztható összegzést akar, annak azt mondom, hogy az egyik legjobb koncert volt, amit életemben láttam. A többiek olvassanak tovább! (Fotók: Artlasso.hu)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

72. Nagyjából e szám körül forgott Iggy Pop európai turnétemető koncertje. Egy olyan viszonyítási pont, ami köré egyöntetűen mindenki felsorakozott a közel telt házas Budapest Parkban - pedig meglehetősen heterogén közönség jött el minden korosztályból. 72. A bennünk élő képzeletbeli Iggy. A öregkori kúlság number one-ja. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Életem meghatározó élménye volt 1999-ben a Neurosis-koncert az Almássy téren. Még úgy is, hogy az addig számomra teljesen ismeretlen Today Is The Day annyira sokkolt előttük, hogy az kicsit kivett a Neurosis által potenciálisán okozható hatásból. De így is kiváló volt, hogy is lehetett volna más, amikor a Neurosis akkor volt a csúcson. Abban az évben jött ki a Times of Grace nagylemez, ami ugyan nem volt annyira zsigeri, mint az 1993-as Enemy Of The Sun vagy a picit már szofisztikáltabb, 1996-os Through Silver in Blood, de tökéletesen összefoglalta a Neurosis lényegét. Nem volt még zenekar, aki ennyire plasztikusan meg tudta volna jeleníteni zenével a világvégét (pedig akkor még hol voltunk a mai klímaszorongástól). 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy hete láttam minimum az évtized koncertjét, már ami az extrémebb zenéket illeti. A Vader olyan volt ugyanis a Rockmaraton első, az Aréna színpadot illetően leginkább death metalra fókuszáló napján, mint amikor a kocsmában emberkednek a jól megtermett legények, hogy ki a keményebb, meg kinek hányas a karja, aztán egyszer csak feláll a sarokból egy jelentéktelen külsejű, ötvenes, ősz faszi, mosolyogva feltörli a padlót mindenkivel, majd visszaül, és a legnagyobb lelki nyugalommal kortyol még egyet a kávéjából. (Fotó: Rockmaraton Facebook)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nincs motozás, bazári sergő, Rossmann, rockdiszkó a 2000-es évek fossá játszott nu metal-slágereivel, és zombiapokalipszis esetén sem kell a backstage-ben Hajdú Péter felbukkanására számítani – a Rockmaraton már ezen tényezők alapján is rászolgálna, hogy magasan a legjobb hazai fesztiválként emlegessük. Emellett már csak tényleg lábjegyzetként szerepelhet az a tény, hogy idén is meglehetősen erős volt a zenei felhozatal. Ennek megfelelően – a teljesség igénye nélkül - rangsoroltuk a keddi, pénteki és szombati napok külföldi performanszait. (Fotók: Máté Éva) 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rögtön a végével kezdem. Ha képtelen vagy felkelni reggel az előző esti koncert után, a legtöbb esetben az alábbi verziók lehetségesek:

• rettenetesen másnapos vagy,
• rettenetesen másnapos vagy és hajnalban értél haza,
• rettenetesen másnapos vagy és kiöregedtél,
• rettenetesen másnapos vagy és nem akarsz dolgozni.

Kedden ebből egyik sem volt igaz. Ellenben soha ne menjetek flipflopban koncertre. (Fotó: Máté Éva)