Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Anathema @ Diesel Klub, 2010.11.18.

Koncert előtt már terjedtek a rémhírek, hogy az Anathema a jelenlegi turnén képes két és fél órán keresztül játszani, de még a rövidített bécsi fellépés is több volt, mint két óra, majdnem harminc dalt vesznek elő esténként, meg ilyenek. Legutóbb, mikor a hörgős death doomból induló, majd fokozatosan Pink Floyd-os, radioheades rockba váltó liverpooli zenekar Budapesten járt, akkor is két órát nyomott, de ott a végére kicsit már belefáradtunk a szomorúzenébe. Szóval lehetett tartani a koncerttől, mert pl. ha még a zenekarnak sincs kedve játszani, az az ő esetükben katasztrofális is lehet. Rutinból az ilyen emocionális zenét szinte képtelenség elnyomni, pláne ilyen hosszan, rögtön lejön, ha a csapatnak rohadtul nincs kedve az egészhez. Remény volt viszont, hogy Anathema szereti Magyarországot, tulajdonképpen még nem adtak rossz koncertet nálunk, úgyhogy ha félelemmel telve is, de optimistán hallgattuk a fellépés előtti Sigur Rós-dalt, amit egy, az angolok munkásságát az utóbbi pár évben csak ímmel-ámmal követő fiatalember új Anathema-szerzeménynek hitt az instrumentális részek alapján. Ha tévedett is, azért ez elgondolkoztató.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Interpol @ Gasometer, Bécs, 2010.11.18.

Kiváló dalok, a Gasometert szinte dugig töltő, lelkes közönség, a kezdeti apróbb gyengélkedést leszámítva megfelelő hangzás, jó formában lévő zenekar – nagyjából ezek jellemezték napjaink egyik legcoolabb együttesének bécsi fellépését. Lehangolóan rossz koncert volt. Az Interpolt látni kell élőben, de soha többé nem akarom. Ennek így nincs semmi értelme? De van.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lordi @ Petőfi Csarnok, 2010.11.17.

Amennyiben felnőtt emberek galaktikus varacskos disznónak öltözve tűnnek fel egy zenei színpadon, immár joggal várjuk el, hogy öt percen belül nyilvánosan seggbe gyalázzanak egy kizsigerelt gnómot. Legalábbis a szigetes GWAR-koncert óta valamirevaló SZTK-keretes ételhordó rokker kizárólag ezen képsorok reményében látogat koncerteket. Aki azonban Lordiéktól is hasonló míves gesztusokra számít, annak önkéntelenül is csalódnia kell.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Shrinebuilder @ Dürer Kert, 2010.11.17.

Supergroupnak lenni nagyon hálátlan feladat. Egy supergoupot természeténél fogva olyan zenészek alkotnak, aki már önállóan is valami olyasmit tettek le az asztalra, amit tisztelni kell, de minimum már valami más miatt ismerik őket. A Shrinebuilderben pl. az a Scott „Wino” Weinrich zenél, aki énekelt a St. Vitusban, meg olyan zenekaroknak az alapítója, mint az Obsessed, a Spirit Caravan vagy a Hidden Hand. Aztán itt van Scott Kelly, aki a Neurosis énekes-gitárosakén megalkotta azt a világvége-zenét, amitől félni kell. Dale Crover dobosnál mindig azt hozzák fel, hogy játszott a Nirvanában, de a Melvinsszel sokkal inkább hatott az utána jövő generációkra. Al Cisneros basszusgitáros-énekes pedig megcsinálta azt a lemezt a Sleeppel, amit a betépett zenék alapműveként szokás felemlegetni. Szóval a Shrinebuildernek valami hihetetlen magas lécet kellett átugrania, és ha lemezen nem is, koncerten azért közel került ehhez.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Chucho Valdés @ Művészetek Palotája, 2010.11.15.

Nagyon nehéz már a legelején nem ellőni: hétfőn este a MűPában az történt, amit minden valamire való jazz-hívő várt, egész egyszerűen belezenéltek minket a székek kárpitjába. Chucho Valdés és zenekara Budapesten járt.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (0/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Spizzenergi @ Purple Turtle, London, 2010. október 8.

Péntek esti program: mini punk fesztivál. A fellépő négy zenekar közül lényegében egyiket sem ismerem. Kettőhöz köthető viszont némi kapcsolat. Az egyikben volt lakótársam kollegája, egy pakisztáni séf dobol. Egy másiknak az énekesétől pedig pár napja, személyesen kaptam szórólapot a mai koncertről, miután Glan Mattlock-kal elénekelte a Pretty Vacantet a 100-as klubban. Az előbbi zenekart simán lekéssük. Sebaj, engem úgyis az utóbbi, a Spizzenergi érdekel igazán.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Joe Satriani @ Papp László Budapest Sportaréna, 2010.11.08.

Amikor a XII. században Európa-szerte nekiláttak a jónépek istenigazából a gitár elődjének számító húros hangszereken muzsikálni, még csak nem is sejtették, mit szabadítanak a világra. Joe Satriani a tegnap esti koncerten megmutatta, mit lehet ebből a hangszerből kihozni, és néhol még azt is, mit nem, legalábbis erre következtettem a mellettem üdvözült arccal a fejét csóváló szakmabeli mozdulataiból, széttárt kéz, csodálkozó tekintet, ilyennincsbazdmeg, mondta.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lady Gaga @ Papp László Budapest Sportaréna, 2010.11.07.

Szikrázó mellek, férfiszerelem és még MTV-díjátadás is volt Lady Gaga Budapesten adott kétórás koncertjén, amivel bebizonyította, hogy miért ő a popkultúra jelenleg egyik legfontosabb jelensége. Az is jó, hogy Lady Gaga akkor érkezett Budapestre, és olyan műsorral, amikor éppen a legjobban fut neki.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sose voltam igazi Sting-rajongó, de hát nem lehet minden koncertre csápoló fanatikusokat küldeni. A Police-t annak idején többé-kevésbé szerettem – különös tekintettel a Ghost In The Machine lemezre; felteszem, nem sokan tartják épp ezt jobbnak a többinél –, azt a felhajtást viszont, ami kialakult körülötte a hetvenesek-nyolcvanasok fordulóján egy évtized erejéig, nem fogtam mindenestül. Később persze összeálltak a dogok, Sting egyfelől állócsillaggá merevedett a nemzetközi popzene egén, másfelől viszont én nagyjából leszoktam róla, sok minden mással együtt. A felkészülés jegyében azt olvastam, kissé szembemegy egymással az életmű két nagy fejezete, a police-os és a szólókorszak – ráadásul utóbb veszélyes elbonósodás is felütötte a fejét –, de a közönségnek erről szemmel láthatóan más a véleménye.