Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Amikor a Neptunes ejtette a Philly’s Most Wantedet a Clipse kedvéért, a producer duó kreativitása csúcsán volt. A Grindin’ megasláger lett, és egyszerre mindenki azt a hangzást akarta Snooptól Gwen Stephaniig. A Lord Willin’ című debütáló lemez az egekbe emelte a virginiai testvérpárt, Malice-t, és Pusha T-t. Aztán a második lemez (Hell Hath No Fury) valahogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig sok kritikus magasabbra értékeli, mint a lassan klasszikussá váló debütáló darabot. Idő közben Malice megtalálta Jézust, és No Malice-ra változtatta nevét. Öccse, Pusha azonban Yeezust találta meg, és csatlakozott a G.O.O.D. Music-hoz. Néhány biztató mixtape után előállt szólólemezével, amely az első hallásra kissé esetlen My Name iS My Name címet kapta. Szerencsére a magánvállalkozásba fogott virginiai MC nem ott folytatja, ahol a Clipse-szel abbahagyta: hangzásvilága a több producernek köszönhetően sokkal többrétű lett, és annak ellenére, hogy végig mainstream rapet hallhatunk, Pusha nem ragad le a kliséknél, és mer új dolgokba belevágni. A kísérletezés természetesen nem olyan mértékű, mint Kanye West esetében, azonban az mindenképpen piros pontot érdemel, hogy a drogdíleres sztorikhoz egy kifejezetten meglepő, művészi borító társul.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Fates Warning - Darkness in a Different Light
(Inside Out)

Ezt talán a legvégén kéne elmondani, de a Fates Warning új lemezéről bizonyosan nem ilyen hosszan emlékeznénk meg, ha az utolsó lemezük óta nem telt volna el majdnem tíz év, és ők is kétévente, erőltetetten adnának ki egy-egy új lemezt, mint a Dream Theater. Ennek az a legfőbb oka, hogy hiába volt dinamikus fejlődési íve a zenekarnak, ez az utolsó két albummal megrekedt, most már ők is maguk körül járják a táncot, hozzák a megszokott elemeket.

A Fates Warning sosem volt olyan népszerű, mint a Dream Theater. Egyrészt mert sosem volt olyan könnyen befogadható. Nem a témahalmozás miatt voltak sosem progresszívek, hanem a sajátosan megragadott hangulattól. Erre legjobb példa az A Pleasant Shade of Gray, aminél kevés mélyebb album van a progszíntéren. Ezután a zenekar elindult egy sokkal hidegebb, távolságtartóbb irányba, ami az egyre ridegebb, technikaorientált társadalom kritikája is volt egyben. A Disconnected és az FWX kissé futurisztikus hangulatával kimerítették a témát, emiatt szomorú kissé, hogy a Darkness in a Different Light is ebből táplálkozik leginkább. Hangulati megújulást szóval senki ne várjon.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Szóval múlt hét pénteken volt a rock, hétfőn bemásztunk a garázsba, mostanra pedig maradt a punk. Elnézünk Mississippibe (Bass Drum of Death), kiderül mit tud egy elmebeteg nyúlmaszkban Arizonából (NOBUNNY), de Illinois-ban is találni említésre méltó formációt (The Orwells). Van aki a San Francisco-i gay punkból hardcore punkra váltott (Hunx and His Punx) illetve meghallgattuk még mik vannak Ausztráliában (Dune Rats, TV Colours).

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pearl Jam - Lightning Bolt
(Universal)

Megrögzött pacifizmus ide vagy oda, a Metallicával és az Iron Maidennel egyetemben a Pearl Jam is rendelkezik radikális rajongói B-középpel. Az említett fanatikusok általában éjszakai életet élnek, falkában vadásznak, és internet-hozzáféréstől megfosztott fogságban akár 80 évig is elélhetnek. Tudniillik, köreikben gyakoriak a szív- és érrendszeri problémák, melyeket elsősorban az ikonjaik kiadványait bíráló online lemezkritikák idéznek elő. Ennek dacára is hangot kell adnunk abbéli véleményünknek, hogy a Ten-VS-Vitalogy szentháromságot követően Eddie Vedderék mintha tudatosan igyekeztek volna kevésbé befogadható dalokat írni, ezáltal pedig megszabadulni a nyomasztó népszerűségtől. Míg egy 27 éves seattle-i ismerősük ehhez egy shotgun nevezetű szerkezetet vett igénybe, addig ők szimplán megfeledkeztek a slágerekről.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pénteken az idei rockalbumok közül válogattunk, most viszont kicsit jobban leásunk, és megnézzük mik maradtak még az idei garázslemezekből. Van például új Ty Segall-projekt (Fuzz), na meg egy akusztikus szólólemez tőle. San Franciscóban már tényleg mindent feltaláltak újra az előző évszázad gitárzenéjéből (Shannon and the Clams), Miamiban nem csak Flo Rida létezik (Jacuzzi Boys), Detroitban viszont csalódnunk kellett (Dirtbombs). A legjobb album díját ma King Khannak (és a Shrinesnak) adjuk, ezért is raktuk ki róla ezt a csinos fotót.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az idei év lassan már túl sok fontos lemezt termel ki magából, így akarva-akaratlanul kihagyjuk az egyébként említésre méltóakat. Most öt alapvetően rockzenei albumot néztünk meg, van köztük egyre elérdektelenedő, lassan veterán státuszba kerülő indie-britpop (Placebo), progresszív garázsrock Texasból (White Denim), Nirvanát és Mudhoneyt nyúló ausztrál grunge (Violent Soho), csajos White Stripes (Deap Vally), na meg Kurt Cobain lökött kistesója (Cage the Elephant).

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Carcass - Surgical Steel
(Nuclear Blast)

A death metal/grindcore színtér nagy visszatérőinek biográfiájában nem kevés egyezés fedezhető fel. A 90-es évek elején-közepén megalkották pályafutásuk alapművét/alapműveit, majd a zenei reformok útján elindulva szakadékba hajtottak. Mert amellett, hogy képviselőivel egyetemben idővel maga a műfaj is erőteljesen hallatta halálhörgéseit, a rajongók annyira sem voltak nyitottak az újításokra, mint a phenjani Vasöklű Munkás Mókus Úttörőzenekar. Példának okáért így járt a Pestilence, az Autopsy és a Brutal Truth is. A Carcass sztorija csupán egy hajszálnyit különbözik az említett formációkétól. Esetükben ugyanis a tagok nemes egyszerűséggel beleuntak a zúzdákba, pedig idősebb hozzátartozóik már az 1993-as Heartwork c. alapvetés hallatán sem feltétlenül érezhették magukat egy túszdráma részesének. Az 1996-os Swansong után pedig végképp világossá vált, hogy a death metal-korszak számukra véget ért. Sőt, a bravúrosabb mentalisták azt is megjósolták, hogy jó ideig ez lesz a zenekar pályafutásának utolsó lemeze. Ha a cím alapján nem is bocsátkoztak hasonló előrejelzésekbe, Mike Amott gitáros korábbi távozása erre engedett következtetni. 

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Múlt héten magyar gitárzenét között válogattunk, most viszont elektronikusra váltunk dalmegosztásban, és gyakorlott svédasztalos zabagép módjára igyekeztünk a hazai színtér minden szegletéből kotorászni, szóval aki egy háromórás ambient DJ-szett ívét akarja a tovább mögött viszont látni, az rossz helyen keresgél. A hajtás után kiderül, mi köze van egymáshoz a Radírfejnek és a Brooklyn Bounce-nak, milyen a NEO egyharmada amikor indie-elektrót tol, hogyan remixel Puskás Petit Andro, na meg az is, hogy hogy nézne ki a Mary Popkids, ha deep house-ban utazna.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A mostani dalmegosztásban négy magyar, leginkább rockzenei előadótól válogattunk, amik között van kaotikus noise punk (Piss Crystals), reneszánsz noise punk (Gustave Tiger) meg cipőbámulós noise pop (Zombie Girlfriend), egyedül a Kristóf Norbert American Mercury nevű zenekara lóg ki egy kicsit a maga letisztultságával.