2012.08.16. 15:30 – Sajó Dávid

Valakik túl sok Weezert hallgattak begombázva - JEFF the Brotherhood-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

JEFF-The-Brotherhood-Hypnotic-Knights-608x608_1.jpgJEFF the Brotherhood - Hypnotic Nights

(Warner)

A JEFF the Brotherhoodot nyugodt szívvel lehetne a kis Black Keysnek is hívni, méghozzá nem is ok nélkül. Ugyanúgy 2001-ben alakultak, ugyanúgy egy kéttagú formációról van szó és mit ad Isten, a mostani Hypnotic Nights lemezük produceri munkájáért Dan Auerbach, a Black Keys frontembere felelt. Vajon itt van Amerika következő kedvenc elfeledett rockbandája vagy kezd sok lenni a kétemberes garázsduókból?

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (3,3/5)

lemezkritika punk pop rock garázs dan auerbach ezt hallgasd jeff the brotherhood



2012.08.15. 14:03 – dr_rodopszin

Most igazán nagy dolgok történnek - Gojira-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Gojira_-_L'Enfant_Sauvage_cover.jpgGojira - L'Enfant Sauvage
(Roadrunner)

A technikás death metalból kivirágzott francia, ipari arany-standard hangzású lemezeket író Gojira azon kevés, nemrégiben népszerűvé vált metal zenekarok egyike, amely folyamatos, alázatos, kiváló munkával tart ott, ahol, és ez ritkaság. Nincsen ratyi sértett egos tag-dráma, nincsen kirakat kamusátánizmus, 20 éve lejárt sokkoló szöveg, fültágító és kék tincs, nincsenek szépnek szánt, ám kínosan giccses megoldások, amelyektől úgy érzi magát az ember, hogy rosszkor nyitott egy tini szobájába; nincsenek rádió editek, kiolvasztott '80-as évek zenei trendjei, csak szorgalmas profi munka. És a logováltoztatás törvényeit betartó óvatos előrébb lépések: mindig legfeljebb 20%-t változtass. Az eredmény pedig valószínűleg sokaknál az év lemeze lesz. A jó csak jobb lett, ahogy mondani szokták az angolszászok.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (4,1/5)

lemezkritika metál death gojira ezt hallgasd



2012.07.24. 15:57 – Tóth Dorottya

Tökösen indul, de csak tökölés lesz belőle – Twin Shadow-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Twin-Shadow-Confess.jpgTwin Shadow - Confess
4AD

A Twin Shadow név mögött rejlő, barbadosi születésű, de Miamiban felnőtt George Lewis, Jr. 2010 novemberében debütált Forget című albumával. A leginkább a chillwave/dreampop kategóriába sorolható lemez semmi újat nem nyújtott: tökéletesen illeszkedett a többi, a '80-as évek szintipopját újragondoló szerző közé. Csak abban az évben megjelent jó pár hasonló, nosztalgikus anyag olyan előadóktól, mint a Small Black, a Neon Indian, Toro Y Moi, Blackbird Blackbird vagy Wild Nothing.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (2,2/5)

lemezkritika pop twin shadow



2012.07.23. 16:54 – Wágner Gábor

A nő örök - Garbage-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Garbage-Not-Your-Kind-of-People-e1332895448101.jpgGarbage - Not Your Kind of People
Stunvolume Records

A topsikeres és a válságos évek, majd 6 év viszonylagos csend után visszatért a Garbage. A rajongóknak és a zenekarnak ez mindenképpen jó, de aki nem ismerte őket eddig, azoknak továbbra is az első két albumot ajánlanánk.

A zenekart 1994-ben összerántó sztárproducer és dobos, Butch Vig (Nirvana: Nevermind, ugyebár) a Garbage 2005-ös, vérszegény Bleed Like Me albuma után arra jutott, a zenekarnak most már tényleg szüksége van némi kis szilenciumra. Legalábbis, ha szeretne még olyan pompázatos albumokat az asztalra letenni, mint az 1995-ös bemutatkozó nagylemez és az 1998-as Version 2.0, vagy minimum olyan szimpatikust, mint a 2001-es, cseppecskét haloványabb, de még így is eléggé ütős Beautiful Garbage.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (3,1/5)

lemezkritika punk pop rock garbage



2012.07.19. 14:14 – Dankó János

Corgan nyávog és zseni – The Smashing Pumpkins-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Smashing Pumpkins – Oceania
(EMI)

Billy Corgan, aki tulajdonképpen egy személyben a Smashing Pumpkins, nem könnyíti meg a biográfiaírók helyzetét. Annyi kavarás, változás volt a Smashing Pumpkins név alatt, hogy az új lemez megjelenése előtt nem is lehetett tudni, hogy ez most új szólóalbum, vagy valami más lesz. Az Oceania soralbum lett, és mintegy meglepetésre, egészen jó soralbum.

Egy Smashing Pumpkins-album arra jó, hogy mindenki szembesüljön vele, hogy a Muse, vagy mondjuk a Queens Of The Stone Age honnan táplálkozott/táplálkozik. Ugyan mindkét zenekarban dalszerzőzsenik dolgoznak, a zenei gesztusaik, a dalaik hangulata, sőt még a hangzásuk is visszavezet az SP korai időszakára, vagy akár a Mellon Collie and the Infinite Sadness maratoni duplaalbumáig. Az pedig nem vitás, hogy Billy Corgan is dalszerzőzseni, pedig művészieskedő hozzáállása, és nyeglesége miatt néha megérdemelne egy nagy pofont.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,9/5)

lemezkritika rock ezt hallgasd smashing pupkins



2012.07.17. 12:10 – SCs

S mint súlytalan - Serj Tankian-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

serjcover2012.jpgSerj Tankian – Harakiri
(Serjical Strike)

Serj Tankian valahol nagyon eltévedt. Két évvel ezelőtti, Imperfect Harmonies című, színes, szélesvásznú szimfonikus szirupkölteménye alig volt emészthetőbb tizenhárom kiló vattacukornál, elég sok ember torkán meg is akadt. A System Of A Down egykori dalnoka ennek ellenére nyílegyenesen halad tovább azon az úton, amelynek két oldalán minden táblán az "Irtó Nagy Művész Vagyok" felirat villog hatalmas betűkkel. Közben azért ismét írt pár egyszerű rockdalt, sokunk örömére.

Szerintünk: (2,5/5)
Szerintetek: (2,8/5)

lemezkritika rock serj tankian



2012.07.13. 09:33 – Dankó János

A megszokott színvonal – Rush-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rush - Clockwork Angels
(Roadrunner/Magneoton)

Egy újabb Rush-lemez a kritikaíróknak egyenlő egy újabb nagy kihívással. Egy lassan negyven éve változatlan felállásban, változatlan színvonalon, változatlan rajongótáborral (csak kihalással csökkenhet) zenélő, kanadai progresszív rock zenekarról bármit leírhatok, klisének hat. Inkább akkor úgy kezdem, hogy a Rush nekem olyan, hogy képes voltam messze utazni érte, de igazából bármikor hajlandó lennék ugyanezt az utat megtenni. Nem azért, mert rajongó vagyok, hanem mert tudom, hogy mit kaphatok egy Rush-koncerten. Minden kifizetett forintomat visszakapom, élményben.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (4,3/5)

lemezkritika rock rush ezt hallgasd



2012.06.14. 16:19 – Sajó Dávid

Vissza a garázsba - The Cribs-lemezritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The-Cribs-In-The-Belly-Of-The-Brazen-Bull-260x260.jpgThe Cribs - In the Belly of the Brazen Bull

(Wichita Recordings)

A The Cribs egyike a nagy brit indie-robbanás azon maradványainak, akik sohasem váltak szupersztárrá, de nem is tűntek el végleg a süllyesztőben. Lehettek éppen feltörekvő britpopperek, adhattak ki tőlük lemezt nagykiadók vagy nyomhatta velük egy ideig Johnny Marr a Smithsből, igazán senki sem tudta hova tenni őket. A már több mint 10 éves zenekar nemrég jelentette meg ötödik nagylemezét, ami sokak szerint az eddigi legjobb tőlük.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (3/5)

lemezkritika indie punk rock lo-fi garázs the cribs



2012.06.08. 09:46 – Gnosis

Lulu in Black – Burzum-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Burzum_Umskiptar.jpgBurzum – Umskiptar
(Byelobog Productions) 

Minden zenei műfajban vannak megkerülhetetlen zenészek, zenekarok. A blackmetalon belül ilyen a Burzum. A szellemi atya Vikernes életútja, múltja, cselekedetei és zenéi minden műfajt szerető ember számára ismertek, az untrue arcok pedig továbbra is Skrillexre fényesítik a bohócot és tudomást sem vesznek a legújabb, Umskiptar című album megjelenéséről. 

A Burzum zenei munkásságát két korszakra lehet osztani: az ifjúi hév, etalon dalcsokrok és a börtönévek utáni kiútkereséses zsengéire. Az előbbibe bármilyen hihetetlen, de a két börtönben készült ambient lemez is beleszámít, míg utóbbit a Belus, Fallen és a From the Depths of Darkness triász elkészülte jelzi. Utóbbi az egyik legérdekesebb az újkori megnyilvánulások közül: a legjobb hasonlat a visszaadott zenei élményre az lenne talán amikor egy fiatalember képes magát szájjal kielégíteni. Önmagának kivételes érzéseket és örömet okoz, de az esetleges kívülállóknak vagy nézőközönség nagy részének heves öklendezéssel jár a performansz. A saját régi dalait ennyire látványosan megerőszakoló, kiherélő művész ritka a műfajon belül.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (3,4/5)

lemezkritika metál ambient black burzum



süti beállítások módosítása