Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Darkest Hour - The Human Romance
(Century Media)

A metál színtérnek vannak alakjai, akikhez egy bizonyos hangzás köthető. Az egyik közülük Peter Wichers, a Soilwork gitárosa, aki hosszabb ideje producerként is dolgozik, illetve most emellett visszatért zenekarába. Az ő kezei alatt készülő felvételek könnyen felismerhetők, és sajnos ettől kevésbé egyéniek is, már ha az adott alanyt nézzük. A Darkest Hour amúgy is hátrányokkal küszködik a témában, hiszen az At The Gates újrahasznosítóinak egyike.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (3,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Beady Eye - Different Gear, Still Speeding
(Beady Eye Records)

Másfél éve, amikor Noel Gallagher gitáros különösebb részletes magyarázat nélkül (mert azt ne vegyük annak, hogy összevesztek, meg hogy koncert maradt el miatta) fogta magát és egyszerre lépett ki zenekarból, turnéból, poptörténelemben saját fejezetet birtokló legendából, mondván, hogy elérkezett a pont, aminél tovább nem bírja elviselni testvérét, Liam Gallaghert, az énekest, valószínűleg élő ember nem volt a földön, aki komolyan vette volna a döntést. Ismerve az Oasis egész pályafutásán végigvonuló, részben túljátszott, részben természetesnek ható ultimét seggfej viselkedésüket, ez is csak újabb kanyarnak hatott a sztoriban, és idő kellett hozzá, hogy világos legyen, ha újra össze is állnak, az csak a keserűség és pénzhiány fennállta miatt lesz lehetséges. Ennek a fele már adott - a szellemi sziámi közmegegyezés szerint taplóbb fele (Liam), maga mellett tartva az utóbbi tíz évben az Oasist jelentő zenekar magját, saját projektet kezdett futtatni, egyelőre kérdéses sikerrel: amellett, hogy szánalmasan gyepálja testvére szólómunkáját, amiről ezek szerint még csak neki van bármi információja, a Beady Eye-lemez is csak tetves harmadik helyet tudott összehozni még a brit listákon is.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

R.E.M. - Collapse Into Now
(Warner)

Mit lehet várni 2011-ben az R.E.M.-től? Ha azt vesszük, hogy milyen volt az Around The Sun, a Reveal vagy akár az Up is korábban, akkor pár jó, valamivel több unalmas daltól, és a régi szerzemények koncerten való hiteles prezentálásán túl nem sokat. Ha viszont a 2008-as új erőre kapott Accelerate-et vesszük alapul, akkor nagyban nőnek az elvárások, hiszen egyértelműen a Monster, de a bátrabb rajongók szerint az Automatic For The People óta nem írtak Michael Stipe-ék ennyire erős lemezt. Pedig a recept nem volt bonyolult, egyszerűen csak a saját, jól megírt, kortalan hangzásukban kell egy kicsit hanyagolni az öreges, merengős középtempókat, többször kell használni a torzítókat, és még véletlenül sem kísérletezni semmivel, amihez az R.E.M. esetleg nem értene.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Burzum - Fallen
(Byelobog Productions)

Vajon létezhet-e barátság fiú és lány között, lehet-e két nőt egyszerre szeretni, és lehet-e még egy új Burzum-album valaha is jó? Fontos és nehéz kérdések ezek. Az első kettőre simán lehet határozott válaszokat adni, de az utolsó esetén csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk a jövőt illetően, mert most sem azt kaptuk, amit szerettünk volna. Pedig az előzetesek alapján annak ellenére is volt erre remény, hogy már a tavalyi Belus is újrahasznosított elemekből volt összerakva.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (3,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

WIN WIN - WIN WIN
(Vice Music)

Van az úgy, hogy valaki azt gondolja, annyira sok kreativitás szorult belé, hogy azt muszáj a lehető legtöbb csatornán kiadnia magából. Alex Epton egy ilyen ember lehet. A hiphopot elektronikával keverő Spank Rock nevű formáció zenei agya XXXChange néven remixerként is ismert, de az elmúlt években producerként besegített a Kills, Amanda Blank, Kid Sister, és Kele Okereke albumain is. Most pedig úgy gondolta, hogy bár jelenleg éppen készül az együttese második, Suck My Racist Dick című albuma, belefér még neki egy újabb formáció, a Win Win létrehozása is. Ezt egyébként akár a Spank Rock mellékzenekarának is nevezhetnénk, hiszen Epton és egy Ghostdad nevű videoművész mellett a formáció tagja még a Spank Rock DJ-je, Chris Devlin is. Ők rakták össze a Win Win 14 számból álló, háromnegyed órás bemutatkozó anyagát, amin elsősorban a táncparkettre szánt elektronikát keverik az indie poppal, néhány figyelemreméltó vendégénekes közreműködésével. Mindez persze 2011-ben a legkevésbé sem garancia arra, hogy bármi újszerűt, vagy igazán izgalmasat kapjunk egy lemeztől, sőt, az sem megy messzire, aki mostanában már inkább vonakodik az ilyesmitől, tartva attól, hogy csupán egy régóta jelenlévő trend újabb, középszerű, unalmas termékével lesz kénytelen szembesülni.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (0/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lykke Li – Wounded Rhymes
(LL)

A női előadók számára a legnagyobb nehézség általában az szokott lenni, hogy a vonzó külső mellé velős, művészi értelemben is erős dalokat párosítsanak. Ez, sajnos, csak a legritkább esetben szokott egyszerre teljesülni, Lykke Li esetében mégis úgy tűnik, hogy sikeresen egymásra talált mindkét tényező.

A svéd énekesnő Li Lykke Timotej Zachrisson néven született egy szenvedélyesen alkotó család gyermekeként, ahol az apa zenészként, az anya pedig fotósként tengette mindennapjait. A család a hazáján túl olyan helyeken is élt, mint Portugália, Lisszabon és Marokkó, a teleket pedig olykor Nepálban vagy Indiában vészelték át. A fiatal Lykke később az Államokba költözött, majd 2008-ban megjelentette első albumát, Youth Novels néven. Ezután feltűnt a Röyksopp 2009-es lemezén, a Junior-on, később Promises címmel zenét szerzett a tinédzserek körében igen népszerű, Twilight romantikus vámpírfilmsorozat második részéhez. Szerepelt Moses Berkson művészi rövidfilmjében (Solarium). A Gifted című számban pedig Kanye West, Santigold és a N.A.S.A. társaságában hallhattuk közreműködni. Röviden összefoglalva tehát jó úton haladt – és halad mind a mai napig – a mainstream sikerek felé. A fiatal énekesnő az ígéretes debütálást követően, most adta ki várva-várt második lemezét.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

We Plants Are Happy Plants – Time Is A Landscape
(Szerzői kiadás)

A We Plants Are Happy Plants első hivatalos lemezéhez nagyon komoly reményeket fűztem, mivel az Up In The Clouds, de már az azt megelőző 548 EP is rendszeresen megfordult nálam. Gyakran nehezemre is esett elhinnem, hogy itt egy magyar srácról van szó, hiszen felismerhetően szól, fiatalos, de mégsem ül rá gátlástalanul a már akkoriban is baromi trendinek számító electro-house hangzásra, hanem saját utakon jár. A kicsit múltidézőnek tűnő space-sound mellé ráadásul igazi dalokat társított, amikhez még a szinte mindenhol máshol idegesítő vocoder is jól működött. Bergmann Péter (ő a WPAHP) a világszerte, elsősorban a blogszférában elért sikerek után meghúzott egy határt, ahonnan a dalokat már egységesítette, és lemezre szánta. Eredetileg zenekarosabb, természetesebb megszólalást akart, de végül meggondolta magát, és mégiscsak igazi elektronikus zenét hozott össze bemutatkozásként.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sorts - Sorts EP
(Drakkar Productions)

A mindenki által nagyra becsült és őszintén elfogadott észt blackmetal színtér újabb kétszámos EP-vel gazdagította a feketeségek tárházát. Az élcsapatot a Loitsból (őket se kell senkinek se bemutatni, ugye?) kivált két tag alkotja: Gates és Mantas. Nem ez az első közös kiadványuk, de egy teljes albumig még nem sikerült eljutniuk. Ha ehhez erre az erőteljes EP-re volt szükségük, akkor viszont már az LP se tűnik olyan elérhetetlennek, pláne, hogy a patinás Drakkar kiadónál vannak épp.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A hamarosan nálunk is fellépő Roxette visszatérésén sem csinál semmit, amit korábban ne csinált volna. A szintén visszatérő Social Distortion megöregedett, de ami nagyobb gond, hogy a zenéjük is velük együtt. Gil Scott-Heron és Jamie xx közös lemezén kevés kapaszkodó van, talán túl kevés is. Az Orca Team bemutatja, milyen lenne, ha az Interpol Beach Boyst játszana. Derrick Carter pedig semmi egyebet nem csinál, csak feleleveníti, miért is lehetett régen annyira szeretni a house-t. Mindez egy kattintásra tőled!