Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Vaccines – What Did You Expect From The Vaccines?
(Columbia)

Épp egy hete okoskodtam a gitárzene helyzetéről a Strokes negyedik lemezével kapcsolatban. Aki lusta elolvasni, annak gyorsan összefoglalom: gyorsan változó trendek, épp totálisan elérdektelenedett indie-rock-színtér, mindent letarol az elektronika, szükség van egy új hősre. Az új hőst természetesen általában a sajátjai felé legalább két hétig végletekig elkötelezett NME szokta a legnagyobb elánnal kutatni, és ennek a kutatásnak az aktuális eredménye a Vaccines, amit jó szokásuk szerint már bemutatkozó lemezük megjelenése előtt jóval sikerült kikiáltani a brit gitárzene megmentőjének.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (2,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

VA - Twenty F@%&ing Years of Planet E: We Ain't Dead Yet
(Planet E)

Carl Craig egy élő legenda. A Detroit techno és a hozzá kapcsolódó hangzások egyik legmeghatározóbb, legismertebb figurája, zenéje túlmutat a város zenei hagyományán, de még a szigorúan vett elektronikus tánczenén is. Életműve roskadozik az olyan produkcióktól, amik egyértelműen az elmúlt 20-30 év egyik igazán fontos zenei egyéniségévé teszik. Olyasvalakivé, akiben, nem túlzás, szinte lehetetlen csalódni, aki, legyen szó bármelyik alteregójáról és bármilyen ezek által képviselt hangzásról, eddigi pályafutása során gyakorlatilag képtelen volt mellényúlni. Bővebben egyik budapesti fellépése kapcsán itt írtunk róla. Craig karrierje kezdete óta egészen kiváló és stílusos zenéket jelentet meg, és nem csak saját zenéivel van ez így, hiszen kiadója, a Planet E is ezt teszi már húsz éve. Ezt a tekintélyes évfordulót ünnepli most a szóban forgó, digitálisan megjelent kiadvány. 25 szám, majdnem három és fél óra, szép nagy fájlok, de azért majd lesz limitált bakelit is, díszdobozban.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Haunted – Unseen
(Century Media)

A The Haunted, a zenekar előzményének számító At The Gates miatt alapból nagy figyelmet kap az underground metálszíntéren, az együttes viszont már a megalakulás óta azon dolgozik, hogy saját jogon is megnyerje a rajongókat. Emiatt aztán a skandináv metálszíntér egyik legkultikusabb csapatának a stílusa ma már csak nyomokban van jelen a svéd Haunted zenéjében. Így volt ez már két lemezzel ezelőtt is, szóval nincs abban semmi meglepő, hogy az Unseen megint nagyon más, jóval dallamosabb, mint az elődei.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

J Mascis - Several Shades Of Why
(Sub Pop)

A könnyűzene történetében aligha tudnánk uncoolabb rocksztárt megnevezni, mint J Mascis, a legendás Dinosaur Jr. bumfordi frontembere. A Joseph Donald Mascis néven született zenész személyében egyszerre párosult az antiszociális geek-ikon és a rock műfaj egyik nagy megmentője. Eddigi 45 életéve során dobolt hardcore (Deep Wound), doom (Upsidedown Cross) és stoner metál (Witch) zenekarokban;a Dino Jr. segítségével új alapokra helyezte a rockzenét, ennek örökségét J Mascis and the Fog néven vitte tovább, tavaly pedig Sweet Apple munkacím alatt zenészbarátaival adott ki néhány számot. A legutóbbi lemeze, a Several Shades Of Why már az ötödik hanganyag, amelyet a saját neve alatt dobott piacra.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (1,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Does It Offend You, Yeah? - Don't Say We Didn't Warn You
(Cooking Vinyl)

Három éve, amikor az angol zenekar megjelent a színtéren, egy már bőven leélt és kifacsart műfajba szálltak be a maguk ún. veretős elektro-rockjával. Az egész produkciót két dolog mentette meg, nevezetesen, hogy az általuk becélzott korosztály, vagy inkább embertípus bármikor kapható egy kiadós kézlóbálásra meg ugrálásra, másrészt, amit csináltak, az teljesen jó is volt a maga ligájában. Abban azért még a legeltökéltebb rajongók is egyetértenek, hogy amit a Does It Offend You, Yeah? csinál, az minimum nem túl intelligens vagy túlgondolt zenei valami, viszont a sikerükben igen komoly szerepet játszott a sebészi pontossággal előállított, nagyon izmos hangzás, amibe pontosan annyi koszt is adagoltak, amitől a rock vonal is sokkal hangsúlyosabban jelent meg náluk a többiekhez viszonyítva.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Strokes - Angles
(RCA/Rough Trade)

A világ gyorsul, és erről nagyon sokat elmond, hogy amikor a Strokes 2006 legelején megjelentette harmadik lemezét, a First Impressions Of Earth-öt, még egész más világ volt. Az egy dolog, hogy még nem volt Lángoló Gitárok, de ráadásul minden The-vel kezdődő, és s-re végződő zenekarnak bérelt helye volt az NME-ben pár hétre. Ezzel nem is volt gond, mert akkoriban, és az azt megelőző időszakban tényleg példás lemezek kerültek elő a nagyrészt brit indie színtérről, és nem is csak a fősodor látott el jó zenékkel, hanem még a túl sok emléket maga után nem hagyó Rakeshez hasonló másod- és harmadvonal is szórakoztató dolgokkal állt elő. A First Impressions Of Earth ebben a közegben valahogy el is tűnt, annak ellenére, hogy a Strokes magához képest kifejezetten innovatív lett, de mégsem sikerült végül megfelelni a debütáló Is This It miatt irreálisan magas várakozásoknak.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (2,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deafheaven – Roads To Judah
(Deathwish Inc.)

Amerika mindig is kicsit másképp közelített az európai (különösen a skandináv) blackmetal színtérhez: nem egy az egyben másolták le, hanem vegyítették mással, mélyítettek a saját felfogásuk szerint, de az eredmények általában felemásra sikerültek. Elvakultaknak persze ott volt a Xasthur vagy a Profanatica/Havohej, de ezekben a zenékben hinni inkább csak bohém szemléletmód volt, mintsem komoly ideológiai meggyőződés. A Deafheaven ezen a képen némileg változtathat. Ők egy vadonatúj San Francisco-i formáció, eleddig egy demót és egy kétszámos ep-t jelentettek meg tavalyi megalakulásuk óta. A Roads To Judah egy négyszámos, közel negyvenperces utazás, ami magába építi a korábbi hangzóanyagokon rögzítetteket is.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Napokon belül elérhető lesz digitálisan a Subscribe új lemeze, a Bookmarks. A Lángoló Gitárok, amellett, hogy kritizál, be is mutatja a teljes új albumot a hajtás után. A fizikai megjelenést továbbra is titkolja a zenekar, de az biztos, hogy még márciusban kézbe veheti, aki akarja.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jag Panzer – The Scourge Of The Light
(SPV/Steamhammer)

Az "amerikai power metal" fogalomról a legtöbben talán a Nevermore-ra asszociálnak, de persze a lemezről lemezre egyre szürkébben teljesítő Warrel Dane-ék előtt is volt élet e stílusban a tengeren túl. Gondoljunk csak a Metal Churchre, a Vicious Rumorsra vagy éppen a Jag Panzerre, amely 1984-ben adta ki az első LP-jét, tagjai azonban a rohamosan közeledő nyugdíjas évek lázas tervezgetése helyett még mindig inkább újabb riffeken és énekdallamokon törik a fejüket. Vajon mit kezd egy ilyen klasszikus, régi vágású zenekar a XXI. század modern kori kihívásaival? A The Scourge Of The Lightot hallgatva olybá tűnik, semmit, és ennél okosabbat nem is tehetne.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5