Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ugyan pár hete az egyik új dal kapcsán tréfálkoztam kicsit Glen Bentonékkal, attól még eszem ágában sincs számon kérni rajtuk holmi megújulást, hiszen egy Deicide nevű zenekartól mégis milyen zenét és szövegeket várhatna az ember? Az új lemez, az Overtures in Blasphemy korrekt, színvonalas munka, ugyanakkor izgalomnak, meglepetéseknek nyoma sincs rajta.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Quimby utóbbi időszaka kétségtelenül a saját határaik kitágításáról szól, hiszen szinte minden lehetséges környezetben felléptek már idén. Három év pihenő után most visszatérnek a színházakba, ahol a rock and roll helyett a fókusz az apróbb mozzanatokon és finomabb dalokon lesz a zenekar saját, formabontó színházi világában, a Quimby Teátrumban. A 11 állomásos turné záróakkordja december 8-án, a Vígszínházban lesz. Sajtóhír a hajtás után. (Fotó: Sinco)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Általában óvatosan bánok az erős jelzőkkel, de könnyen lehet, hogy jövő héten, a The Wake megjelenésekor a Voivod egyik kései klasszikusát vehetjük majd kezünkbe. A korábban közzétett két új szám is kifejezetten izgalmas, a zenekar klasszikus hangzását friss elemekkel ötvöző tétel, de a harmadikként érkező Iconspiracy minden korábbinál jobban megerősíti azt az előérzetemet, hogy a jelenlegi felállás erre az albumra ért össze teljesen, és egyáltalán nem félnek letérni az eddig járt ösvényről. A most közzétett szerzeményben ugyanis két és fél perc után egy olyan középrész érkezik, amihez még csak hasonlót sem hallottunk a zenekartól korábban, és ez egy harmincöt évet felölelő karrier után azért baromi nagy szó. Dan Mongrain erre még ráfejel egy remekbe szabott szólóval, az azt követő váltást meg úgy megtekerték, ahogy arra csak King Crimsonon meg Van der Graaf Generatoron nevelkedett rutinos gazemberek képesek, de egy pillanatig sincs az az érzése az embernek, hogy itt és most valamit bizonyítani akarnak a srácok. Mestermű ez a dal a javából, ráadásul az előzetesen kiszivárogtatott dallista alapján az igazi nagyvadakra a teljes album megjelenéséig kell várni. Az Iconspiracy hivatalos videót is kapott, az animációt Costin Chioreanunak köszönhetjük, aki az utóbbi időben az egyik legjobb szakemberré nőtte ki magát ezen a területen. Meghallgatni és megnézni egyaránt érdemes, a hajtás után meg is tehetitek.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vannak a pillanatok alatt kultikus státuszt elérő bandák, őket bizonyos momentumok erre predesztinálják: a nyilvánvaló bátorság, a kompromisszumok elutasítása, a zsigeri megvalósító szándék, a tobzódó energiák, a kreativitás, a lángoló szabadságvágy. A Tudósok olyan elődökhöz vezethető vissza a mindennemű avantgard törekvések mellett konkrétabban, mint Captain Beefheart, a Bizottság, a Residents, a Blurt, ezek némelyike kortársuk is, akárcsak a megboldogult és szintén zseniális Ápolók volt. Ebből is látszik, hogy ne műfajokban gondolkodjunk, a Tudósok jazz-punkja zeneileg talán a Blurt-tel rokon leginkább, drMáriás üvöltve elbeszélő éneke és trombitálása pedig a legkívánatosabb zaklatások közül való, ami csak kitermelődött a jazz hőskora óta. A Tudósok zenéje éppannyira funk, mint rock, és van olyan felajzóan nyers és lendületes, hogy nem is szabadna véget érnie egy óra után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Úgy látszik, Nick Holmes pár évvel ezelőtti csatlakozása óta a Bloodbath új lendületet kapott, hiszen október végén érkezik az új lemez, The Arrow of Satan Is Drawn címmel. Egy poszton új tagot is avatnak az albummal, ő nem más, mint Joakim Karlsson, az idei év egyik legjobb black metal albumát elkészítő gitárosa. Maga a zene sokat nem változott, ugyanaz a HM-2 fetisiszta skandináv death metal, mint eddig bármikor, a gitárok ellenállhatatlan csúfsággal berregik végig a most közzétett új dal öt percét. Nemrég egy cimborámmal arról beszélgettem, hogy ez a hangzás voltaképpen azért jó, mert az ember szinte bármit játszhat, úgysem nagyon érteni, viszont a hangulati oldalt olyan mértékben meghatározza, hogy azonnal svéd death metal lesz bármilyen dalból. Ezt valószínűleg minden idők legnagyobb karriert befutott hobbizenekarának a tagjai is tudják, de szerencsére ezek a sokat látott veteránok vannak annyira igényesek magukkal szemben, hogy nem feledkeznek meg a jó riffekről és az emlékezetes dallamokról sem. Holmes meg hovatovább jobban hörög manapság, mint huszonévesen, a Lost Paradise idején. Állításaim valóságtartalmáról a hajtás után bárki meggyőződhet, ahol mutatunk borítót is, elvégre az ember nem láthatja minden nap egy klasszikus Coroner- illetve Deicide albumdizájn tökéletes metszéspontját. Ja igen, a dalban olyan nagyságok vendégszerepelnek, mint Jeff és John Walker, valamint Karl Willets. Aki nem tudja, kik ezek, menjen művelődni!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elmúlt években az amerikai hip-hop világ újra és újra a generációk közötti vitáktól volt hangos. Ha őszinték akarunk lenni, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hazai hip-hop közösség sem elsősorban az újdonságok iránti elfogadásáról híres. Akad azonban olyan a magyar dj generációban, aki egyaránt ismeri és tiszteli a korábbi évtizedek előadóit, lemezeit, ugyanakkor úttörője az aktuális tengerentúli hangzások bemutatásának. Az ajkai származású Dj Gozth (ejtsd: Ghost, szellem) sokaknak ismerős lehet a Hősök koncertjeiről, vagy a budapesti éjszaka felkapott helyeiről. Legfrissebb mixlemeze, az It’s Lit itt, a Lángoló Gitárokon debütál, az alábbi interjúból pedig kiderül, milyen hosszan vezetett az út a Sub Bass Monster zenéje iránti rajongástól a Balaton Sound nagyszínpadára.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Zeneszöveg.hu önálló szervezésében idén is kifutott a Dallamos Villamos. A rendezvény korábban a Magyar Dal napja előfutáraként indult, és ahogyan kiderült, még mindig annak szellemében fut: az előadók csak magyar nyelvű dalokat adtak elő az öreg UV szerelvényen. A BKV-val együttműködve, a legendás négyes-hatos vonalon múlt szombaton ismét több órán keresztül közlekedett az ütött-kopott, már-már muzeális négyes villamos Budapesten, közben pedig zenélt, jó kedvet teremtett, stílust képviselt, és magával ragadott sokakat. A hajtás után egy galéria és Feczer Bálint beszámolója várja az olvasókat.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Megjelent a HolyChicks legújabb dala, ami itt és most debütál a Lángolón, alább meg is lehet hallgatni, illetve nézni, mert klip is van hozzá. A Holnaptól mellesleg nem a csapattól megszokott rockhangzással készül, hanem inkább elektro-pop. A szám egyébként az elengedésről szól, egy régi affért elevenítenek fel gondolatban.
Talán mindenkinek az életében volt már egy olyan kapcsolat, ami a szétválás ellenére mégis eszébe jut, és eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna ha...
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Shiny and Oh So Bright, Vol. 1 / LP: No Past. No Future. No Sun címmel november 16-án jelenik meg az új Smashing Pumpkins-lemez, vagy EP, ha azt nézzük, hogy csak nyolc dal lesz rajta, és Billy Corgan főnök is két EP-t ígért. Ez az az újjáalakuló lemez, ami nem újjáalakuló lemez, mert D'arcy Wretzky alapító-basszusgitáros nem vesz részt benne amiatt, mert Corgan szerint Wretzky hülye, Wretzky szerint Corgan hülye. Szóval a főnök mellett a legnagyobb dobás James Iha alapító-gitáros, aki Corgan mellett az egyedüli, aki valaha dalt szerzett a Smashing Pumpkinsnak, de ő is csak minimálisat. Mellettük ott van még Jimmy Chamberlinalapító-dobos és Jeff Schroeder, aki már egy ideje Corgannel zenél. A dalok producere Rick Rubin volt. Itt is van egy újabb belőle: