Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Liam Gallagher a napokban személyes Twitterén kapzsinak nevezte Noel Gallaghert, amiért az visszautasított egy 130 millió dolláros ajánlatot egy eredeti felállású Oasis-turnéért. A testvérek viszonya évek óta a brit bulvárlapok egyik kedvenc témája a királyi családdal kapcsolatos pletykák mellett, most is szép vihar kerekedett abban a bizonyos kanál vízben.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Slipknot tegnapi koncertjét végignézve azon gondolkodtam, milyen döntések alapján rakja össze a setlistet egy akkora zenekar? Mert tegnap bőven többségben voltak az aprítós, darálós dalok a nagyívű refrénesekhez képest. Bizonyítani akarnak, hogy „mi még mindig true-k vagyunk!”, „nem fog rajtunk az idő!”, „tessék, egyétek meg!”? Ez a kérdés motoszkál bennem azóta is. Azaz: ők valóban élvezik ezt a fajta és ilyen intenzitású zúzást, amit egyébként valóban jól csinálnak? A későbbi időszak letisztultabb dalainak személy szerint jobban örültem volna, de nem így történt, emiatt maradt is hiányérzet bennem. A ráadásban a (sic)- People = Shit – Surfacing alatt tényleg akkora aprítás volt, hogy a végére azt éreztem, hogy… igazság szerint nem is tudom, mit éreztem már, komolyan. Nagyjából azt, hogy „mindegy, csak ki innen”. Félreértés ne essék: ez természetesen a zenekar dicsérete. (Fotók: Artlasso.hu)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bátran lépek című lemezének megjelenése óta Szeder nemcsak tematikus koncerteket tart, hanem egy négyrészes klipsorozattal is felvázolja azt az utat, ami az albumon a dalokban megjelenik. A Pirkadat arról az állapotról szól, amikor egy új kezdet elején az ember realizálja: ez most tényleg sikerült. Február 28-án az Akvárium Klubban is ez a szó és hangulat lesz a mottója az énekes-dalszerző koncertjének. Előtte viszont itt az új videóklip! (Fotó: Tábi Kata)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Április 17-én jelenik meg a The Black Dahlia Murder kilencedik albuma a Metal Blade gondozásában. A Verminous címadó dalát ma hozta nyilvánosságra a zenekar, és akik eddig szerették őket, azok garantáltan nem fognak csalódni a dallamos, tercharmóniákra építő gitártémákkal operáló gitártémákban, ravasz üveghangokban, és blastbeatekben egyaránt bővelkedő szerzeményben, amelyben a Carcass Suppuration című dalának egyik riffjét is felfedezni véltük, de ez biztos csak véletlen egybeesés. Az old school hangulat jegyében készült borítót szerintünk ránézésre Dan Seagrave követte el, az ő képein jelennek meg rendszeresen olyan túlvilági épületek, amikből folyik valami, de ez egyelőre csak találgatás. Audióélmény a hajtás után szerezhető.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nem tudom, mi okozza ezt, de rendszeresen nálam kötnek ki a Sepulturával kapcsolatos hírek. A mai napra érkezett metálbulvár tartalom arról számol be, hogy a korábbi Sepultura-, jelenleg Soulfly-énekes Max Cavalera hites felesége, egyben menedzsere, Gloria Cavalera elég alaposan felkóstolta a zenekar jelenlegi énekesét egy interjú okán, melyben Derrick Greent a klasszikus felállás egy lehetséges újjáalakulásról kérdezték.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeptemberi rehabra vonulása után első ízben adott interjút James Hetfield. A Metallica frontembere hosszú idő óta először lépett a nyilvánosság elé a Los Angeles-i Petersen Autóipari Múzeum Reclaimed Rust: The James Hetfield Collection című veteránautó kiállításán, melyen, ahogy ez a címből is kitalálható, Hetfield autógyűjteményének legszebb darabjait tekinthetők meg különféle hangszerei és személyes relikviái mellett. A megnyitót követő beszélgetés során természetesen szóba került a zenekar is.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Rage veterán zenekar, de persze inkább úgy mondhatjuk helyesen, hogy a Rage főnöke Peter „Peavy” Wagner veterán zenész. Ezzel együtt a Rage, mint zenekar karrierje elég változatos, és minden időszak ahhoz köthető, hogy a főnök mellett volt-e egy karakteresebb stílussal rendelkező gitáros-dalszerző. A Rage csúcsalkotása a szimfonikus XIII volt, de az azután következő, Victor Smolskival (és André Hilgersszel) végigvitt lemezek között is van pár kiváló darab. Mondhatjuk, hogy a „mai” Rage stílus ezzel a felállással alakult ki, és ezen az sem változtatott, hogy 2015-ben Wagner kirúgta társait, és ismeretlennek számító zenészeket vett maga mellé. Smolski viszont pótolhatatlan tehetség, és nem csak a zenei képzettsége miatt, hanem mert a gitározásában olyan íz, olyan lazaság, és egyben pontosság van, amivel nem sokan bírnak a metálszíntéren. Na és persze jó dalszerző. Ebből a szempontból ugye Wagnert sem kell félteni, és az új felállással készített lemezeken is hallhatóan ő az úr. A Wings Of Rage a két ezt megelőző lemezhez hasonlóan egyszerűen nem szól jól. Mindig valami kilóg, vagy a dob, vagy az ének, vagy a gitár, vagy éppen maszatos valamelyik, vagy egyszerűen csak nem elég dögös az összhangzás. Utóbbi igaz erre az albumra. Wagner persze mindent megtesz. A riffek hol hagyományőrzők, hol úgymond „modernek”, keményebbek, ezeket oldja fel a legtöbbször jellegzetesen akkordbontásos és dallamos refrén. Van azért most líra is, meg pár helyen hörgés, vagy éppen női ének, de amúgy pont annyira jó és rossz ez a lemez, mint szokott. Ha valaki nem rajongó, inkább nyúljon vissza nagyjából 10-15 évet és jobbakat talál. (3/5)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Óra indul címmel megjelent a budapesti Mirror első nagylemeze. Az anyagot két kislemez előzte meg, mellyel a zenekar rátalált saját hangjára. A csapat szerint a most megjelent album is ezt a vonalat viszi tovább: a számok hangvételét tekintve nem igazán történt változás a korábbiakhoz képest, az új szerzemények ugyanakkor érezhetően komplexebbek lettek. Az új anyag átgondoltabb, részletgazdagabb, mégis megőrizte azt a nyersességet, ami a Mirror által mérgesgyerekzenének aposztrofált zsánert jellemzi. Az alapvetően metálos hangzású dalok gyakran vegyülnek popos elemekkel, de nem mellőzik a punkos ízeket, sőt a hiphopos lazaságot és a nu metalos döngöléseket sem. Az Óra indul nem mellesleg konceptlemez, minden szerzemény az idő hiányának témáját boncolgatja. A lemez producere Nóniusz Gábor volt, a felvételek a Bresaola Studiosban készültek, a végső keverés és master pedig az Y Sound stúdiójában készült, és Brucker Bence munkáját dicséri.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Frenk új dala újfent bizonyítja, hogy előadója méltó a “magyar David Bowie” elnevezésre: minden gesztusa a mestert idézi. A különleges multiinstrumentalista-énekes-szerzőnek új albuma is jön a napokban, ami nem is akármilyenre sikeredett: szókimondó és világszínvonalú art-funk-rock ez, itt meg a bemelegítő dal, az Apokrif klippremierje.