Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bár mind tudjuk, hogy nem lesz még egy World Downfall, a klasszikus grindcore kedvelői számára kitűnő hír, hogy október első felében öt év után új Terrorizer-album érkezik Caustic Attack címmel. A zenekart mai felállását a mára egyedüli alapítótag Pete Sandoval dobos mellett olyan pedigrés veteránok alkotják, mint a Monstrosity-főnök Lee Harrison, aki itt dobos helyett gitárosi szerepkörben tűnik fel, és Sam Molina, aki ugyanebben a zenekarban gitározott, a Terrorizerben viszont basszusgitározik és énekel. Az tizennégy dalt tartalmazó új albumról két dörgedelmet már nyilvánosságra is hoztak, ezek ketten együtt sem érik el a három percnyi játékidőt, és túlzottan nagy formabontással sem vádolhatók, ugyanakkor a jó öreg Commando játékát mindig élmény hallgatni, a stílus rajongói garantáltan keblükre ölelik majd őket.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ugyan pár hete az egyik új dal kapcsán tréfálkoztam kicsit Glen Bentonékkal, attól még eszem ágában sincs számon kérni rajtuk holmi megújulást, hiszen egy Deicide nevű zenekartól mégis milyen zenét és szövegeket várhatna az ember? Az új lemez, az Overtures in Blasphemy korrekt, színvonalas munka, ugyanakkor izgalomnak, meglepetéseknek nyoma sincs rajta.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Úgy látszik, Nick Holmes pár évvel ezelőtti csatlakozása óta a Bloodbath új lendületet kapott, hiszen október végén érkezik az új lemez, The Arrow of Satan Is Drawn címmel. Egy poszton új tagot is avatnak az albummal, ő nem más, mint Joakim Karlsson, az idei év egyik legjobb black metal albumát elkészítő gitárosa. Maga a zene sokat nem változott, ugyanaz a HM-2 fetisiszta skandináv death metal, mint eddig bármikor, a gitárok ellenállhatatlan csúfsággal berregik végig a most közzétett új dal öt percét. Nemrég egy cimborámmal arról beszélgettem, hogy ez a hangzás voltaképpen azért jó, mert az ember szinte bármit játszhat, úgysem nagyon érteni, viszont a hangulati oldalt olyan mértékben meghatározza, hogy azonnal svéd death metal lesz bármilyen dalból. Ezt valószínűleg minden idők legnagyobb karriert befutott hobbizenekarának a tagjai is tudják, de szerencsére ezek a sokat látott veteránok vannak annyira igényesek magukkal szemben, hogy nem feledkeznek meg a jó riffekről és az emlékezetes dallamokról sem. Holmes meg hovatovább jobban hörög manapság, mint huszonévesen, a Lost Paradise idején. Állításaim valóságtartalmáról a hajtás után bárki meggyőződhet, ahol mutatunk borítót is, elvégre az ember nem láthatja minden nap egy klasszikus Coroner- illetve Deicide albumdizájn tökéletes metszéspontját. Ja igen, a dalban olyan nagyságok vendégszerepelnek, mint Jeff és John Walker, valamint Karl Willets. Aki nem tudja, kik ezek, menjen művelődni! 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Új dallal jelentkezett a Hate Eternal. Az ipari mennyiségű szőnyeglábdobot és szűkített kvintet tartalmazó death metal legmegbízhatóbb szállítója, Erik Rutan végre talált magának annyi szabadidőt a producerkedés mellett, hogy összepakoljon kilenc új számot egy albumra, és ha a többi is olyan lesz, mint az eddig nyilvánosságra hozottak, akkor nincs ok az aggodalomra, bár nem túlságosan életszerű elképzelni azt a helyzetet, amikor valaki komolyan aggódik egy hamarosan megjelenő death metal lemez minősége miatt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nincs is jobb annál, mint amikor az ember új Entombed (A.D. vagy nem, lényegtelen, LG bácsi megmondta erről a tutit tavaly) - dalra ébred, pláne hogy a Fit For A King egészen olyan, mintha a klasszikus régisulis Entombed lemezek típusdalát akarták volna megírni svéd barátaink. A pár napja nyilvánosságra hozott három és fél percben tökéletesen belőtték a Left Hand Path címadójának és a kettes album Evilynjének metszéspontját, sőt, death metal ínyencek még a 2001-es Morning Star Chief Rebel Angeljét is kihallhatják belőle. Kisvárosi ismerősként köszönnek vissza tehát a riffek, ami persze lehetne baj, de nem az, főleg akkor, ha az említett albumokat is szeretjük. Nyilván egy kevésbé szimpatikus zenekart önismétléssel vádolnánk hasonló esetben, de vannak egyenlők, meg még egyenlőbbek is. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Valahol csodálom Glen Bentont, mert legalább következetes, ami igazán nagy érték gyorsan változó világunkban. Fiatal éveimben egyik kedvenc rajzos tréfám volt az a - ha jól emlékszem - Gary Larson által elkövetett karikatúra, amelyen Tarzan legújabb naplóbejegyzését fogalmazza. A képen a dzsungel ura már lefekvéshez készülődve bőszen rágja a ceruzáját, felhúzott térdein ott a naplója, melynek minden korábbi oldalán az olvasható, hogy "Ungava!" Ez, meg az Ikea-szakácsok Kőhalmi Zoltán által megfogalmazott dilemmája - "Mit főzzünk ma? - Legyen húsgombóc!" - jutott eszembe, amikor elképzeltem a Deicide frontemberét, amint épp új szövegtéma után kutat.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Donald Tardy szerint az Obituary-nak nincs oka arra, hogy siettessék a következő lemez felvételét, hiszen maximálisan elégedettek a tavaly megjelent, zenekarról elnevezett tizedik albumukkal, és úgy gondolják, még bőven van olyan hely a világon, ahová érdemes elmenniük vele. Egy elégedett death metal dobos gondolatai következnek.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Új klippel jelentkezett Birmingham legszebb ékköve, a Napalm Death. A Standardization a március végén megjelent Coded Smears and More Uncommon Slurs dupla válogatásalbum nyitótétele, eredetileg a 2012-es Utilitarian vinyl változatának bónuszdala volt. Ehhez hoztak ki a fiúk most egy kisfilmet, melyben koncertfelvételek és animációs snittek vezetik egymást karonfogva, és amely Costin Chioreanu munkáját dicséri. Chioreanu olyan zenekarokkal dolgozott már elsősorban grafikusként, mint az Arch Enemy, az Enslaved, vagy épp a Perihelion, nekik a Zeng album és a Hold EP borítóképeit készítette. Maga a dal tipikus újkori Napalm: valamivel több mint két és fél perc alatt ledarálják az egészet, ezzel együtt a középrészbe jutott pár ütemnyi Killing Joke-ízű pszichedelia, amit után szépen, középtempóból felívelve hozzák vissza a végére Danny Herrera védjegyszerű blastbeatjeit. Erre Barney a szokásos tónusban ráordítozza az uniformizálódást, az egyéniség posztmodern kori erózióját - ez annyira költői volt, hogy én is megkönnyeztem utólag - ostorozó szöveget, és kész is vagyunk. Amíg lerajzolom a legutóbbi BL-meccset, kedves hallgatóink meg is nézhetik a klipet a hajtás után.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nagy örömünkre megérkezett a Morbid Angel legújabb videóklipje, mely a legalábbis vegyes reakciókat kiváltó Kingdoms Disdained lemez Garden of Disdain című dalához forgattak. A kisfilmet, mely egyfajta teremtéstörténetet dolgoz fel, az egyiptomi származású Nader Sadek rendezte és vágta, aki a saját nevét viselő death metal projektről is ismeretes az undergroundot követők között, egyébként meg vizuális művészként alkot. Az mindenesetre biztos, hogy akik szerették a ma már klasszikusként nyilvántartott God of Emptiness klipjét, azok ezt a mostanit is örömmel nézik majd, hiszen a képi világ, és a néhol kissé zavarbaejtő részek hangulatilag annak a videónak az átváltozós jelenetét idézik. Egy bakit észrevettünk, pár másodperccel a negyedik perc előtt látszik, hogy az elvileg arcról olvadó matériát felülről öntik a hölgyre, de ez mit sem von le a képsorok élvezeti értékéből. A hajtás után magatokévá is tehetitek mindezt.