Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kezdem a végével. A Folkfonics Két karodban című bemutatkozó albumának utolsó dala, Radnóti Miklós Éjszaka című versének feldolgozása olyan, mint amikor az ember forrásvizet iszik hosszú gyaloglás után a már szürkülő erdőben. Már csak ezért a dalért is érdemes volt felvenni a lemezt, de a másik kilenc is méltó ehhez a szűk öt percnyi szelíd csodához.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egyszer tényleg össze fogok most már állítani egy listát, amelyben felsorolom azokat az intő jeleket, melyek felbukkanása esetén semmi esetre sem szabad egy zenekarban megbízni. Ezek egyike, amikor egy metálzenei produkció különféle egzotikusabb nyelvekbe csomagolja az egyébként túl közhelyesen hangzó dalcímeit és szövegeit. Legalábbis a Rotting Christ friss albumát hallgatva elsőként ez jutott eszembe.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Van még néhány olyan elmaradásunk folk és világzene ügyben tavalyról, amiket nem akarunk megkerülni, de vadonatúj, év eleji megjelenés is került hozzájuk időközben. A ténylegesen közös bennük: mindegyikük más, így persze nagyon sajátos karakterrel, zeneiséggel, gondolatisággal formálódtak magas minőséggé; tán már az elején kimondhatjuk: hiba lenne nem megismerkedni velük közelebbről. (Illusztráció: Pearly Clouds Facebook)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az amerikai letlive 2017-ben igazi kiugrás nélkül, reményteljes zenekarként oszlott fel. A post hardcore csapat mindössze négy lemezt csinált a post hardcore csapat, a karrierjük felfelé ívelt, de aztán szétszéledtek. Az okokról biztos lehetne értekezni, de az egyik feltehetően az lehetett, hogy Jason Butler frontember finoman szólva is kattant fazon. Mert bár a tehetsége, elsöprő színpadi jelenléte elvitathatatlan, bizonyára nehéz lehet vele együtt dolgozni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azt már a három évvel ezelőtt megjelent Yesterday videó kapcsán tudni lehetett, hogy a Black Eyed Peas eltávolodik az Elephunk lemezzel és Fergie csatlakozásával megkezdett popba hajló, listákat megcélzó irányvonaltól és visszatér hip-hop gyökereihez. A Masters of the Sun Vol.1. albumon alkalmazott recept lényegében ugyanaz, mint amit a lemezboltban játszódó, kreatív videóban már hallhattunk: Klasszikus hip-hop groove-ok, ismert hangminták megcsavarva, az aktuális soundra fazonírozva, modern dalszerkezetbe préselve.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Valójában a mostani Dalmegosztásnak semmi köze sincs a karácsonyi ünnepkörhöz azon kívül, hogy a cikk most jelenik meg, hiszen a ma bemutatott zenék jóval korábban jutottak el hozzánk. De hogy egy legendás magyar hangmérnök és gitáros szavait idézzük, ami késik, az jön, és szerencsére az év vége előtt találtunk egy kis időt arra, hogy behozzuk a lemaradást ezen a téren. A mai összeállításban lesz tizenéve formálódó szólóprojekt, érdekesen megtekert punkos grunge rock, izgalmas hangszerelésű modern metal, egyszemélyes zenekar, instrumentális progresszív pop és egy minden kétséget kizáróan egyedülálló műfaji kísérlet. Ismerkedési lehetőség a hajtás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Voltak, akik kritizálták az In The Woods... előző albumát, de objektív füllel hallgatva a Pure bő két év távlatából is több mint korrekt anyag, a magam részéről legalábbis úgy gondolom, hogy ihlethiányban szenvedő zenészek nem nagyon írnak olyan dalokat, mint a The Recalcitrant Protagonist. A Cease The Day képében most megérkezett a folytatás, és vele az idei év egyik legjobb albuma.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az alábbi albumok nagy részéről írtunk megjelenésükkor, kivéve kettőről, amik az utolsó pillanatban estek be - mégis listára kerültek. Elsősorban is jó volt újra látni és átélni, milyen gazdag is ez a színtér kivételes csodákban. Természetesen nagyon nehéz volt a szelekció, de ez minden ilyen lista velejárója, úgyhogy végigvesszük ábécé sorrendben a tizenkét legkedvesebb albumot. (A végére került még kettő bónuszként, de ez legyen a legnagyobb bajunk.)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha már nemrég rebootoltuk a Dalmegosztás rovatot, ideje, hogy ismét bemutassunk pár újabb keletű magyar zenét nektek. A mai összeállításban lesz afrobeat áthallásokkal fűszerezett indie-folk, érzelmes, de szerencsére cseppet sem giccses metál, psychojazz, világzenével ötvözött fúziós jazz rock, szintipop, és az utóbbi idők talán legkegyetlenebb magyar szerzeménye. Hogy melyiket kik követték el, kiderül a hajtás után.