Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Placebo @ Papp László Budapest Sportaréna, 2010.09.15.

Első látásra elég meredeknek tűntek a Placebo-koncert jóval 10 ezer fölötti belépőárai, sőt, másodikra is, ehhez képest viszonylag elfogadható tömeg gyűlt össze a zenekar koncertjére a Papp László Budapest Sportarénában, bár az is igaz, hogy a félig lezárt aréna helyett lehet jobban mutatott volna ez a párezer ember mondjuk a Syma Csarnokban. Mindegy, így sem kell szégyenkeznünk, a Placebo így is szeret minket, mi meg viszontszeretjük őket.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jello Biafra and the Guantanamo School of Medicine, VHK @ West-Balkán, 2010.09.05.

Ez az VHK-Jello Biafra-koncert már jó előre történelmi eseményként lett beharangozva, és végül nem is cáfoltak rá a nagy szavakra. Ráadásul Biafra sem hazudtolta meg magát, úgy látszik, tényleg annyira szereti a VHK-t, hogy képes volt normál nézőként lökdösődni a küzdőtéren, és nem csak kamu volt részéről ez a két évtizeddel ezelőtti amerikai lemezkiadás. Mellesleg ezt a prominens személyt a nagy tülekedésben akkor ott senki nem vette észre.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Converge, Kylesa, Gaza, Kvelertak @ Dürer-kert, 2010.08.09.

Bárkit kérdeztem a koncert előtti napokban az előzenekarokról, szinte mindenki azt mondta, hogy a norvég Kvelertakot semmiképpen ne hagyjam ki, mert hogy baromira jó zene az. Aztán letöltöttem a lemezt, meghallgattam, és megpróbáltam odaérni a szélsőségesen korai kezdésre. Nem titkolt szándékom volt élőben is megbizonyosodni róla, hogy ez a zenekar kifejezetten rossz, hogy aztán ezt elmondhassam a sok posztmetálosnak is. Az a helyzet, hogy nem volt rossz, pontosabban mondva, kétszer olyan jó volt, mint lemezen, az eredmény így mondjuk közepes. Szerencsére hiányzott a finntrollos hangulat, amitől az otthoni hallgatás közben először rázott ki a hideg. Viszont a élőben is éreztem, hogy a Kvelertak kicsit sokat akar markolni egyszerre, az az ember érzése, hogy nem bírják elviselni, ha valamiben nem jók, márpedig ha elviselnék, sokkal jobb lehetne az egész, lehetne ez jó kis rockandroll, nem kéne végigszenvednünk a teljesen felesleges black metalos tekeréseket, a monoton üvöltözést meg az idegesítő és ugyancsak felesleges elszállásokat. Aztán az is lehet, hogy az egész csak irónia, én meg nem értem a viccet.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cocorosie @ Gödör 2010.07.26.

A Cocorosie-t meglepően sokan ismerik és kedvelik külföldön. Ez abból lehetett leszűrni, hogy a Gödör előtt tolongó nézők jelentős hányada más országból érkezett. Nyilván ez köszönhető a Rainbowarrior MTV-s sikerének is, mégis bizarr volt a szórakozóhelyen úgy mozogni, mintha nem is otthon lennék. Persze ez nem vett el semmit az est élvezeti értékéből, sőt! Nem volt dumálás és röhögcsélés a csendes részeknél és viszonylag kevés volt a traktorossapka is, ami azt is jelentette számomra, hogy puszta menőségből nem jött le senki bandázni.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Von Till @ A38 Hajó, 2010.07.23.

Van oka annak, hogy a színházakban székek vannak, és, hogy a büfé viszonylag messze van a színpadtól: nem hallatszik ugyanis a csendesebb részeknél, vagy üresjáratoknál a hangos beszéd. Sajnos ezek a feltételek nem voltak adottak ezen az estén, ami egy kicsit azért levont a nagyrészt merengős, alapvetően ülős "buli" hangulatából. Ha valaki nem tudná, Steve Von Till, a Neurosis ultra-súly zenekar gitáros-énekese, folkos, űr-ambientes egyszemélyes projektjével érkezett, és mind a személyes hangvételű szólólemezéről, mind az ambient, félelektro Harvestman lemezekről egyaránt játszott. Ebben segített neki ipari mennyiségű effekt és loop pedal. Segítette, illetve hátráltatta, ugyanis elég klasszikus Murphy volt, ahogy 5 perccel azután, hogy a pedálsorát bemutatta - "Hello! I'm Steve Von Till, this is my spaceship, and we are Harvestman" - máris elszállt valami. Aztán a technikai nehézségeken felülkerekedett és főleg a minimál dalait játszotta, a dobbal előadott "slágereket" mellőzve, ami ilyen töménységben, aktív odafigyeléssel egyszerűen már nem volt elég. Ennek ellenére így is ütöttek az olyan számok, mint a Breathe, vagy a My work is done (bár ez utóbbinál hangosabbak volt a pultnál ugatók).

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kispál és a Borz 2010. július 20., Relentless Garage, London

A 90-es évek első felében a fiúk két táborba tömörültek a gimiben, és kölcsönösen lenézték egymást. Voltak a kispálosok, illetve voltak a tankcsapdások. Én frissen avanzsált rockerként az utóbbiba tartoztam, ezért a Kispállal csak évekkel később az egyetemi gólyabálokon ismerkedtem meg. Itt viszont rájöttem, hogy Kispálon sokkal jobban lehet csajozni, mint Tankcsapdán, és most jobban belegondolva, gyakorlatilag az összes nőm kispálos volt. O-tól kaptam meg ömlesztve írott audión az első négy-öt albumot. E-vel tervezgettük, hogyan pöccintjük majd le a csikket az Akropoliszról, ahova persze sose jutottunk el, a Tiszai pu.-on D-vel viszont több ízben is jártunk. Zs pedig, mivel addig nem esett le, elmagyarázta, hogy a szőke nő által kifogott ebihal mit is jelent.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az érkezés előtti egy óra nagyjából azzal telik, hogy fürdőskurva módjára vinnyogok, hogy vajon mit vegyek fel, hallottam valami dress code-ot és hát ki tudja, hogy a wannabe-elit bástyájával van-e nekem egyáltalán kompatibilis pólóm meg farmerem legalább, ha már az ingeim szakadtak meg csúnyák. Az ugyanis, hogy lemaradjak a zenei művel(etlen)ségem nulladik mérföldkövének tekinthető EAST17 nem megkésett, hanem beérett koncertjéről, egész egyszerűen nem volt opció.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Beszámoló itt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Crowbar @ Wigwam, 2010.07.04.

Anno a kultiplexes Crowbar-koncert résztvevői első kézből tapasztalhatták meg, mit érezhetett az a kohász, akit munka közben értesítettek a Kőbányai sörgyár felszámolásáról. A New Orleans-i culágerdoom (népies nevén sludge) királyai azonban az általuk megénekelt gyötrelemáradat ellenére is képesek voltak örömünnep-közeli hangulatot kreálni. Az ominózus a performanszhoz képest a vasárnapi koncert sokkal inkább egy felettébb mogorva barkácsszakköri foglalkozás érzetét keltette. Hogy ez a helyszínnek, a hangzásnak, a passzív(abb) közönségnek, netalántán a fellépők népes listájának volt-e betudható, azt nem tudnám eldönteni, mindenesetre kétlem, hogy Kirk apón és társain múlott volna a dolog.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5