Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Electrotype Plus, Placebo & Indie party @ Mappa, 2010.02.06.

Újabban képtelen vagyok szombat esténként kimozdulni. Pénteken még elementáris erővel győz meg a lezáruló munkahét ténye afelől, hogy érdemes alászállnom a város egyik vagy másik füstös likába kortyolgatni, bólogatni és szelíden popsit rázni. Mikor aztán viszont nevezett popsi miszlikekre fagy a mínusz tízben (sőt, adott esetben érintkezik is fájdalmasan a jeges járdával) - Szentpétervárig rohan minden maradék harci kedvem, és begubózom a dunnám alatt vasárnap estig. Ez tegnap is majdnem megtörtént, aztán csak elcsábított az Electrotype, Brian Molko és a velük járó rendes kis randalírozás. Szerencsére.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Big Pink és a Japandroids koncertje Bécsben

Denny Cordell (az 1960-as években olyan slágerek producere mint pl. a Whiter Shade of Pale, a With a Little Help From My Friends Joe Cocker-verziója, vagy a Magnificient Moodies című Moody Blues-album) ha még élne ma biztosan büszke lenne Milo fiacskájára. A huszonéves srác pár éve megalapította saját kiadóját (Merok Records), ahol a Klaxons, Crystal Castles, és a Titus Andronicus korai dolgait jelentette meg, majd a kiadó-főnökösködésbe beleunva összehozott egy saját zenei projektet Robbie Furze haverjával, amit a The Band nevű együttes első albuma után Big Pink-nek nevezték el, Dominos című számuk refrénjét pedig már világszerte részeg fiatalok ezrei üvöltik a hétvégi bulikban ("these girls fall like DOMINOOOOS, DOMINOOOOS!!"). A zenei sajtó több mint fél éve hangos a fülbemászó dallamokat fülsüketítő zajba csomagoló duótól, akik miután tavaly ősszel megjelent első albumuk (A Brief History of Love) hosszú turnézásba kezdtek, és az év elején hazánk környékére is eltévedtek. Bécsben az Arénában néztük meg mit tud a színpadon az élőben 4 tagra bővülő Big Pink.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Joan As Police Woman @ Budapest, Trafó, 2010. 01. 23.

Ott tartottunk, hogy Joan Wasser szexis nő. Na most mindazoknak, akik ott voltak a Trafóban ezen a cudar hideg estén, talán ez a jelző jutott utoljára az eszébe, végignézve a Joan As Police Woman másfél órás zenélését. Az amerikai énekesnő ugyanis valami fura – igaz, roppant bájos – keverékét adta a valóban komoly hölgynek, a szertelen fruskának és a csetlő-botló clownnak.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Quimby @ Gödör, 2010.01.01.

2010-ben először lépett színpadra Budapesten a Quimby. Az új év, és úgy általában a Varázszenének hívott koncert indukál egy kis elmélkedést a Quimby jövőjéről. Magyarán a koncertről kevesebb mondatot talál az olvasó alább, mint az elvárható lenne, de a magyar popzene egyik főszereplője tényleg fordulópont előtt állhat, ahonnan le is eshet, de feljebb is léphet. Ráadásul egy szabadszellemű koncert pont azt a tényezőt mutatja meg, ami központja a Quimby jövőjének (vagy múltjának).

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (2,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lovasi András: 20 év dalai @ MÜPA, 2009.12.29.

Október eleje óta tudom, hogy hangversenytermes Kispál-koncert helyett Lovasi szerzői est készülődik évvégére. Ugyancsak október eleje óta káromkodom változó intenzitással azért, mert már három hónappal a fellépés előtt sem sikerült két egymás mellé szóló jegyet szereznem. Végül: ugyanilyen régóta próbálom eldönteni, örülök-e annak, hogy immár koncepció és nagyszabású népünnepély is támogatja a csetlő-botló-korszakalkotó dalszerző körüli bálványimádatot. Ikonok kellenek, persze, mindenki akar egy darabka fényt. Mégis, (nekem) legjobban a húszéves szójátékok kellenek meg a szarszagú igazság. Ennek megfelelően félek a citromillatú wc-illatosítótól és a nagyipari felhajtástól. Nem alaptalanul.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Anneke van Giersbergen–Danny Cavanagh @ Budapest, Fővárosi Művelődési Ház, 2009.12.28.

Elmondom, mi a bajom az akusztikus koncertekkel. Az a bajom az akusztikus koncertekkel, hogy mindig inkább hiányérzetem támad közben, ahelyett, hogy boldog teljességet éreznék. Most is: amikor Danny belekezdett a Deepbe, sokkal jobban örültem volna, ha hirtelen ott terem mellette az Anathema maradék része, és teljes menetfelszerelésben játsszák el a dalt. A csavart azonban erre az estére Anneke szállította.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Alex Metric, Little Dragon @ A38 2009.12.18.

A Deck Attack névre hallgató remek bulisorozat eddigi legérdekesebb fellépőit sikerült december 18-ra lezsírozni. A külföldi csomag eklektikus, a maga módján egyaránt színvonalas kombó, ráadásul Magyarországon szinte példátlan módon egyik név sem ezer éve lejárt haknit takar: a Little Dragon a független médiumok körében második lemezével épp szép sikereket ért el visszafogott szintipopjával, Alex Metric pedig a kortárs electrohouse-szcéna egyik legnagyobb neve, aki amint végre kiad egy teljesen saját lemezt is, végleg a Marine Parade kiadó húzónevévé válik majd.

Szerintünk: (1,5/5)

Szerintetek: (1/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Entombed @ Dürer Kert, 2009.12.15.

Az Entombed még valamikor a nyolcvanas évek végén alakult Svédországban, és már az első lemezükkel stílust teremtettek. A 1990-es Left Hand Path albumon olyan death metal hallható, ami ezzel a láncfűrész-szerű hangzással teljesen újat hozott a metálszíntérre, ráadásul a fiatal gyerekekben volt egy jó adag punk attitűd is, ami később még nagyobb szerepet kapott náluk. Az utána következő második lemez még hasonló vonalon haladt, a harmadikkal viszont kiadták életük főművét.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Minden koncerten, legalábbis a jól sikerülteken van egy pillanat, amikor a közönség és a zenekar egymásra talál, amitől számítva együtt lélegzik a csatakosra izzadt énekes és a második sorban a csöcsét villantó rockercsaj. A tegnap esti Sebastian Bach-bulin (Diesel klub, kb. 500 néző) ez a pillanat egészen pontosan akkor volt, amikor a zenekar megszólalt, és Bach először rázta bele a rőzsét az első sor szájába.

Kurva jó bulit nyomott az Skid Row egykori énekese és zenekara a koncertezésre egyébként nem kifejezetten alkalmas klubban. A hangzás olyan volt, amilyen, de legalább hangos, és a dob kifejezetten faszán szólt az őrült csávó keze alatt, komolyan, ki az, aki a háta mögé is felrakat két cintányért, hogy azokat a válla fölött átnyúlva üsse meg? Mondjuk rohadt jól nézett ki a dolog. Egy Sebastian Bach-koncert azonban elsősorban az énekesről szól, erről a langaléta, valahol szúnyogcsődörre emlékeztető szőke rockistenről, akinél jobb frontembert el sem nagyon tudok képzeni ebben a műfajban.