Címkék » lemezkritika


2017.09.22. 09:36 – -dj-

Feszültséggel teli zord szörnyeteg - Apey &The Pea-lemezkritika

Lángoló Kritikák

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

hex.jpg

Amióta lecsengett a kétezres évek végén/elején az úgynevezett magyar modern metál mozgalom (benne: Freshfabrik, Blind Myself, Superbutt, Subscribe stb) tündöklése, nem nagyon működik olyan metálzenekar, akik nem a klasszikusabb, emészthetőbb vonalat viszik Magyarországon, és viszonylagosan nagy népszerűségre tettek szert. Az Apey & The Pea az egyik ilyen kivétel, akik ráadásul elég furák is. Alapvetően a doom/slduge vonalon mozognak, de alkalmanként belemennek a panterásan kapkodós zúzásokba is, sok grunge hatással. Mindezt trió felállásban csinálják, és olyan zord hangulattal, ami alapján nem mondanánk meg, hogy sokan kedvelhetik őket. Pedig de.


Tovább

lemezkritika metál grunge doom sludge ezt hallgasd apey & the pea



2017.06.24. 13:53 – Lángoló

Egy élet lereteszelése - Glen Campbell-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

glen-campbell-2.jpg

Nem példa nélküli, de ritka jelenség, ha valaki túl a nyugdíjkorhatáron is jelentős sikereket ér el a zenei toplistákon. Glen Campbell, aki az 1960-as és 1970-es években az amerikai countryzene slágersztárja volt, június 9-én megjelent Adiós című búcsúalbumával az egyesült-királyságbeli albumtoplista harmadik helyén nyitott. A nyolcvanegy éves alkotó cédéje nem véletlenül utasította maga mögé több kortárs világsztár – például Katy Perry, Ed Sheeran, Drake, Ariana Grande – munkáját: az Adiós a country igazi klasszikus ékköve.


Tovább

lemezkritika glen campbell



2017.06.20. 13:55 – Rácz Mihály

Ritkaságszámba menő pszichedelikus utazás - Korai Trancemission-lemezkritika

(Szerzői Kiadás/BudapestVinyl)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

koratrancelp.jpg

Régóta, de legalább ötven éve dobálózik a szaksajtó a pszichedelikus jelzővel, és némiképp kis is nőtte mindaz a műfaji címkét, amit ezzel jelölnek. A pszichedelikus, mint olyan, életmód lett, de legalábbis gondolkodásmód. Mint valami újkori természetvallás. Alapjáraton a racionálistól való elemelkedést jelzi, művelői részéről pedig felülemelkedést, az élet magasabb nézőpontból való szemlélését, tudattágítást. Egyszerűbben szólva a pszichedélia elszállás, kiszállás. Mindenesetre egy alternatív szemléletmód a berögzült többségi felnőttvilág lakhatatlan világával párhuzamosan, művészi megrajzolásban. Talán nem véletlen a belső képalkotás külső megjelenésének fontossága, régebben rajzokkal, manuális grafikai eszközökkel, manapság túlnyomórészt digitálisan.


Tovább

lemezkritika trance electro goa instrumentális pszichdelikus korai trancemission



2017.06.07. 11:57 – Kovács.Attila

Görcsmentes eminensek - Mastodon-lemezkritika

Mastodon - Emperor of Sand (Reprise)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

mstd_eos_cd_grande.jpg

Az Emperor of Sanddel a Mastodon végképp egy lett a rockzenei szent tehenei közül. A szent tehenek meg olyanok, mint az eminens diákok az osztályban, alig várjuk, hogy hibázzanak. De ha az eminens diák az osztálykiránduláson az elsők között nyitja ki a sört, és amúgy a legszórakoztatóbb arcok egyike, akkor még azt se. Ez jutott eszembe elsőként az új lemezről. 


Tovább

lemezkritika rock metál progresszív mastodon ezt hallgasd mastodon-nap



2017.05.16. 16:30 – Nihil_AK

Meghálálja a törődést - Depeche Mode-lemezkritika

Lángoló Lemezek

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

depeche_mode_album_cover-rgb_5x5.jpg

Van egy olyan mondás, hogy a zene a hangjegyek közti tér, vagy űr, ahogy jobban tetszik. Valószínűleg Martin Gore is erre hivatkozhat jó pár éve, mivel a Depeche Mode utóbbi lemezeit bármivel lehetett vádolni, csak túlfogalmazottsággal nem. Ezen a formulán nem nagyon változtat a Spirit sem, valamiért mégis szerethetőbb album lett, mint az előző kettő, amelyeket még a fanatikus rajongók sem sorolnak a zenekar csúcsteljesítményei közé.


Tovább

lemezkritika pop elektronika depeche mode ezt hallgasd



2017.02.14. 11:30 – Rácz Mihály

Nincs is olyan pontja, vagy pillanata, ami ne lenne rendben - Világzenei pótolnivaló, 1. rész

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

cserepesblacklake.jpg

Év végén rendszerint kijönnek még lemezek a karácsonyi piacra, amiket már nincs mód hirtelenjében feldolgozni, ám kifejezetten hiba lenne feledni őket. Első körben mindössze két albumra kerítünk sort, olyan tapasztalt muzsikusoktól, akik a 70-es évekbeli táncházas alapozáskor már zenéltek különböző zenekarokban, sőt a Vízöntőben együtt is. De most nem múltidézésről lesz szó, Kiss Ferenc az Etnofon Zenei Társulással több nagy ívű színpadi művet hozott tető alá a kétezres években, amelyek rendre albumformában is hozzáférhetők. Az ő terepe a sok muzsikus, énekes és táncos szereplőt mozgató koncepciózus darabok létrehívása, míg Cserepes Károly bár szintén működtet együttest is (Ipomea), gyakran dolgozik egyedül albumain, a legmodernebb elektronikus hangzásokat ötvözi archív népzenei felvételekkel.


Tovább

lemezkritika folk világzene ezt hallgasd



2016.12.14. 14:40 – SCs

A modern ember elidegenedéséből fakadó frusztráltság - Crippled Black Phoenix-lemezkritika

Crippled Black Phoenix – Bronze (Season Of Mist)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

cpb.jpg

Valahogy úgy képzelem el a Crippled Black Phoenix lemezeinek megszületését, mint a viccben a gerendából lett fogpiszkálóét, csak persze fordítva. Elkezdenek írni egy rövid dalt, ami a végére 10 percessé dagad, belevágnak egy klasszikus hosszúságú (40-45 perces) LP elkészítésébe, aztán mire végeznek, kiderül, hogy dupla lesz, bónuszokkal együtt jóval több mint egy óra – mint ez az új, a Bronze is. Ami persze ettől függetlenül, vagy éppen ezért ugyanakkora jóság, mint az összes többi CBP-album.


Tovább

lemezkritika rock ezt hallgasd crippled black phoenix



2016.06.28. 09:33 – herma

Holdbéli csónakos a medencében - Radiohead-lemezkritika

Radiohead - A Moon Shaped Pool (XL Recordings)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

tiny.jpg

A brit Radiohead szakmai elismerés és közönségsiker szempontjából is rég elérte, amiről egy maguk fajta indie csapat csak álmodhat. Már a múlt évezredben három, egyre magasabbra törő ugrással elfoglalták az alternatív rockzene trónját. Ezután kézenfekvőbb lett volna biztonsági játékkal őrizni a megszerzett pozíciót, ők mégis kockáztattak, és szabad utat engedtek a kreativitásuknak. Így az ezredforduló elektronikus kísérleteinek köszönhetően átélhettük, milyen egy szintetikus univerzumban, véglényként szorongva, lenyűgöző belső világokban fetrengeni, és a későbbiekben sem lehetett kiszámítani, hogy mi lesz a következő lépés. Két dolog tűnt biztosnak, a rendszeres megújulás, és a kérlelhetetlenül magas színvonal. Amíg nem hallottam, el nem tudtam képzelni, hogy lehet olyan lemezt készíteni, mint az addigi munkájukat összefoglaló, mégis továbblépő Hail to the Thief, vagy az ismét teljesen más hangzásvilággal kísérletező In Rainbows a múlt évtized derekán.


Tovább

lemezkritika pop rock radiohead



süti beállítások módosítása